Infúzió lassan folyik,
cseppenként. Csepp-csepp csepereg
a testbe, mely csak másolat,
körvonala az embernek.

Mikor a hús már elfogyott,
szürke hamuszín bőr marad.
Hideg verejték, küzdelem,
kínná lesz minden pillanat.

Infúzió lassan folyik,
cseppenként. Csepp-csepp csepereg,
kanül a halálért harcol,
hol a jövő reménytelen.

Szeretet még kapaszkodik,
fuldokol lét, nem lét között,
nincsen már fény, nincs kegyelem,
megváltásért test könyörög.

Infúzió még folyik,
hangtalan csepp, csepereg,
a lélek tovasuhan.
Zbogom! Isten Veletek!

(... mikor az emlékezet
felülír mindent)