Én vigyázom csended,
magamhoz ölelem,
míg ujjaim keresik arcod,
gyöngynek álmodlak,
benne könnycsepp vagyok,
elmúlt tavaszok lehelete
érinti kézfejem,
tenyerembe zárt emléked
reszket, didereg velem.

Csended vigyázom,
lassan felpróbálom lépted,
elfoszlott magányom kabátját
gyolcsra cserélem,
csended vigyázom,
így múlnak majd az évek...
Isten hogyan engedi,
hogy nélküled éljek?