Szomorúságom
Könnyeim lecsúszdáznak arcomon, szememben hajszálerek serege.
Madárként elszáll gondolatom,
gondok hada ül fejemre.
Könnyeim ejtőznek a földre,
szívembe gyász hasít.
Lelkemet a bú kettétörte,
a sors szakadékba taszít.
Szomorúságom fogságába kerültem,
a fájdalom mocsarában elmerülök.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro