Hagyjatok már békén,
Csak ennyit kérek én.
Unom már a veszekedést,
Unom már a szenvedést.
Kérlek, ne kiabálj!
Nem bírom már...
Csak egy kis nyugalmat kérek,
Mert ez már tényleg nehéz.
Az élet kész szenvedés.
Nincs itt már csend, se béke.
Mennék én, ha tehetném,
De még nincs menekvés...

Bezárkózom a szobámba,
S ott vagyok én a magányba'.
S hogy meggyötört lelkem ne fájjon,
Versbe ölöm bánatom.