Végtelen határmezsgyéjén lépdelek,
Balga szívem szikkadt, kopár s beteg,
Mélyvulkánból előtörő láva
Harapdálja a torkom, s mindhiába

Voltam én ördög, s angyal is,
Hatalmat tagadó, bálvány is,
Kergettek néma játékok,
Hangtalan surranó káplárok,

Lélekszilánk a szívembe tört,
Gonosz kacaj mindent elsöpört,
Akartam lenni szépséges angyal,
Az ördög vigyen el,
Megint elszaladt egy sóhaj,

Az embernek sosem elég semmi,
A Végtelent karcolja, s utána csak ennyi,
Összepréselt vágyak tépkedik széjjel szívemet.