Kínzol
ntottalak. Belátom.
De Te kínoztál. Belátod?
S tudom, Te úgyis tagadod,
Hisz Tőled mást nem várhatok.
Tőrt döftél a szívembe,
Kérlek, ne nyomd mélyebbre,
S mikor majd émelygek,
Ne nevess a szemembe.
Nevetsz... hisz tudod, hogy fáj,
De én kibírom, mert muszáj.
Nem mutatom gyengeségem,
Büszkén viselem a vereséget.
Harc. Hát az lenne?
S a cél, hogy egy világ összetörjön bennem?
Folytasd, amíg tudod...
Hiszen úgysem érzek irántad mást,
Csak undort.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro