Felnézek az égre,
Keserűen gondolok a szépre,
A tettre és a tétre,
Mint egy hullámzott képre.

Végigeresztem kezem
A babérfán,
Szívem belereng,
Oly sok a ránc.

Fertőbe áztatott, dobogó terem,
Ugyanolyan fiúkkal teli verem,
Ily törők, mily őrök,
Míg rájövök, talán eltörök.

Felnézek a bárányos égre,
Gyapjával elkergetem
A borús tökély szépet,
Talpamban az élet.

Végigmered kezem,
Tölgyfán lelem,
Lehetne egyszer
Ami édes, véges.

Erdőbe áztatott, lobogó terem,
Akár mindenkinek, akkor is csak nekem,
Már lefutott biztos körök,
Remélem, változóan örök.