Elérlek Téged...
Csendes az élet,
Csendes a táj.
Hiányod bennem még mindig úgy fáj...
Látod? (ó, ha láthatnád).
Hótakaróba öltözött megint a táj...
Emlékszel? Akkor is fehér volt minden,
Amikor elmentél, s itt hagytál...
Azóta nem telik nappalom Nélküled,
Emléked őrzöm, míg élek...
Szívemben hordozlak Téged...
S viszlát-ot mondok addig csak Néked,
Míg utolsót dobban majd szívem,
S elérlek Téged.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro