Kiszakadt belőlem egy darabka lélek,
ragadozó foggal szép lassan kitépted.
Árván búslakodik lenn, mélyen a porban,
öntörvényű, makacs, hamis világodban.

Naponta keményen törvényt ülsz fölöttem,
pedig ahonnan te, én is onnan jöttem.
Hát mégis, ki vagy te? Tán maga az Isten?
Mert így ítélkezni másnak joga nincsen!

Ha majd kihajt benned egy csöppnyi alázat,
talán visszakapom lélek-darabkámat,
felteszem én akkor a nagy kérdést neked:

Miért hagytad, drágám, hogy így szeresselek???