Csönd, csak ez kell nekem. Félelem, lelkem belsejében. Fáj a fejem minden este, sok idegesék menetében. Meg örülök tőletek, hangok ne üvöltsetek! Még mindig folynak könnyeim, rejtegetem arcom, hogy ne kérdeze senki mi bajom. Depi,depi,depi, csak ezt tudom tenni, utálom ha mosoly van arcomon, mert sokat agyalok gondomon.