Egy szép, hűvös, sötét, őszi éjszakán
A gondolatom megint rajtad járt.
Eszembe jutott minden közös pillanat,
De ez mára már, sajnos, megszakadt.
Kizártál az életedből, és nagyon hiányzol,
Bárcsak elmondhatnám a vallomásom.

Bevallhatnám, hogy mennyire szeretlek,
De tudom, hogy neked úgysem kellek,
Mert kinek kellene egy olyan lány,
Aki éjjel-nappal szomorúan jár,
Aki az élettől semmit sem vár már,
Csak a szép, nyugodt, békés halálát.

Majd ha egy szép napon meghalok,
Ki sírna azért, hogy már nem vagyok?
Ki zuhanna össze a halálom hírén,
Akit e sokk élete során végigkísér?
Vajon te, aki miatt annyit szenvedtem,
Elmennél síromhoz mondván "szerettelek"?

Ott őriznél engem a hűvös éjszakákon át?
Vagy mennél utadra egyenesen tovább?
Elfelejtenél egy perc alatt minden emléket?
Csak ezt az egyet tartsd meg rólam kérlek:
A találkozásunk napját, amikor mosolyogtam,
Mert őszintén örültem, hogy veled voltam.

Ezt az egy emléket vésd mélyen a szívedbe,
És sokszor gondolj vissza rám, rendben?
Jusson eszedbe, hogy volt egy lány,
Aki mindent megadott, hogy a szívedbe zárd,
Aki csak egy kis figyelmet várt tőled,
De ő most ott nyugszik a temetőben.