Szerelemtől fuldokolva vagyok én tele,
Öntudatlan, lázas látomás, csak messze
Mozdulna bágyadt testem, de képtelen,
Meglehet, egyszer a csend lesz végzetem.

Szólnék én, de szó torkon akadt,
Lélekhez érzés, szenvedés tapad.
Szenvedés, melyből csak hiány fakad,
A Gonosz kegyetlenség nevet rajtam.

Túl hatalmas, győzni már nem tudok,
Félelem maradt benne, belepusztulok,
Lehet, fel kéne adnom mindenem, lelkem,
S végre elismernem, itt van, ő a vesztem.