Minho bizonytalanul lépkedett a folyosón. Jisung a kezét fogta, de mégis teste remegett. Régen nem hagyta el a kortermét. Talán egy hónapja lépett onnan ki.

- Ne izgulj - mosolygott rá bíztatóan a fiatalabb, miközben behúzta az idősebbet a liftbe - Az ápolód is elengedett. Este hétre visszaérünk.

Minho csak egy nagyot nyelve bólintott, és próbált nem rosszul lenni a liftezéstől. Legjobb barátja végig fogta kezét, még akkor is, mikor kiléptek a kórház bejáratán is.

- Ez a te kocsid? - kérdezte az idősebb rekedtes hangon, mire Jisung megrázta fejét.

- Nem. Apámtól kértem kölcsön. Hétvégén használhatom - nyitotta ki a jármű ajtaját, majd betessékelte az anyósülésre Minhot - Kösd be magad.

A szőke is bepattant az idősebb mellé, majd a biztonsági öv ellenőrzése után gyujtást adott, majd kiállt a parkolóból.

- Amúgy - mondta halkan a magasabb - Hová is viszel engem?

- Randira - vigyorodott el a kisebb - Azt hittem tegnap érthető voltam azzal kapcsolatban, hogy mikor azt mondtam, kedvellek, rohadtul nem legjobb barátodként mondtam.

- Hanem? - kérdezte egyet nyelve a fiú, miközben vékony karjával a kapaszkodót szorította. Hangja még mindig rekedt volt, de azokban a napokban, már azt is áldotta, hogy egyáltalán tudott beszélni.

- Minho - sóhajtott Jisung, mikor megált a piros lámpánál - A kedvellek egyenlő azzal hogy bejössz nekem. Tetszel. Te vagy a chrusom. A kiszemeltem. Ragozzam még? - vigyorodott el, mikor az idősebb arca egyre vörösebb lett.

- Nem kell - sütötte le szemeit - De... Miért Én? - nyögte ki a lelkét piszkáló kérdést, mire Jisung elkomolyodott.

- Mit miért? Azt hiszed azért mert kicsit másabb vagy mint a többi ember, már senki sem szerethet téged? - mondta a fiatalabb, miközben óvatosan Minho vékony combjára csúsztatta kezét.

- De hiszen tudod, hogy júliusban - suttogta, de Jisung belevágott szavaiba.

- És? - kérdezett vissza nyersen, de kezével simogatta a másik lábát - Addig még két hónap. Nem mellesleg, rengeteg tervem van még, hogy mit mutassak meg neked. Szóval, csak élvezd ki - mosolyodott el a kisebb, mire Minho is elengedett egy apró mosolyt, de szeméből így is kicsordult egy könnycsepp.

Jisungnak könnyebb lett volna nélküle.