Egy darabig csendben feküdtünk, de tudtam, hogy ébren van még, és Akutagawa is érezte egyenetlen lélegzetvételemből, hogy nem alszom.

– Szeretnél egy kicsit hozzám bújni? – kérdezte halkan, a sötétségért hálásan, mert felforrósodott az arca.

Közelebb csúsztam hozzá, mire Akutagawa a hátára fordult, és hagyta, hogy a mellkasára fektessem a fejem. Kimonója. alóla kikandikáló inge hűvös és puha volt, csillapította arcom lángolását. Elteltem Akutaga bőre és ruhái édeskés, erős dohányillatával, de ez sem serkentette fel annyira az érzékeimet, mint a korábbi csókja, és remegtem, amikor átkarolt, hiába választott el a takaróm tőle.

– Nyugodj meg, csillagom – szólt csendesen, a hátamat simogatva. – Itt vagyok.

Felemeltem a fejem és megcsókoltam a nyakát a nyaksál redői fölött, de Akutagawa nem reagált. Újabb könnyű puszit adtam neki, mielőtt visszahajtottam a fejem a mellkasára; próbáltam engedelmeskedni és elaludni, de ha különben nem vagyok kimerült, ez nem sikerült volna. Korábbi félszavai miatt féltem, hogy amint bekövetkezik, Akutagawa felkel mellőlem és örökre eltűnik a lakásból.

Szorosan tartott, de mégis... Fáradtan, kétségek közt fordultam végül a másik oldalamra, de éreztem a kezét a derekamon, térdét a combomnál és könnyű lélegzetét a hajamban.

Akutagawa erősen összpontosított, hogy ne tegyen felesleges mozdulatokat, és ne izgasson tovább egy újabb érintéssel vagy csókkal. Amikor a nyakát puszilgattam, elakasztottam a lélegzetét, a várt csalódás azonban elmaradt. Félt, hogy kiábrándul belőlem, és mélyen én is féltem, hogy elijesztem magamtól, de a korábbi tapasztalatokkal szemben Akutagawa megnyugodott: kész voltam megadni magamat neki, ha óhajtja, és ez nem volt ijesztő számára.

Nem azért tettem, mert az volt, aki, nem is azért, mert én bárki csókjáért hajlandó lettem volna, hanem, mert két hasonló, egymáshoz illő lélek próbált az érintések által összekapcsolódni.

Talán akkor is megtette volna, ha férfi vagyok, ha jobban hasonlítok az őt megértő ideáljára, csupán akkor más jelentősége lett volna egy ilyen gyengéd ölelésnek vagy egy csóknak.

Akutagawa nem bánta, fürdőzött ebben a várt boldogságban, mert mióta a karjában tartott, az az őt hívó, édes melegség mintha még erősebb és még valódibb lett volna.