Már-már összeszedte magát, a korábbi, lángoló vágya múlóban volt, csak egy kis, kellemetlen szemviszketést hagyott hátra, amikor újra kizökkentette őt a feltűnésem. A szokottnál tovább időztem a fürdőszobában, mert magam is éreztem, hogy talán nem a legjobb ötlet fogalmazódott meg bennem.

A kezem sokáig nyugodott a kilincsen, amíg heves lélegzetemet próbáltam csillapítani, egyúttal kiüríteni a fejem, hogy megnyugodjak, és Akutagawa sensei, mikor belépek, semmi riasztót ne lásson rajtam. Éhes tekintete, derekamon nyugvó keze, és a látvány, ahogy előttem térdelt burkolt paranccsá formálták az egyszerű kérést, amivel a vállamra terítette a kabátját. Amint végeztem a zuhanyzással, fehérneműn kívül csupán ezt vettem magamra, úgy simulva bele, mint egy ölelésbe. Fél kézzel fogtam össze a mellem előtt, már nem törődve azzal, hogy alacsonyságom miatt uszályként húzom magam után.

Zavarban voltam, izgatott voltam és féltem, de kész voltam a magyarázattal: ha Akutagawa senseinek nem tetszem, azt mondom, odabent felejtettem a pizsamámat, és felveszek valamit a szekrényből, amire előbb utóbb amúgy is rákényszerültem volna.

Vissza kellett adnom a kabátját, de, mert úgy hiányzott, nehéz volt megválnom tőle. Akutagawához tartozott, hordozott egy keveset belőle, és magam sem tudtam, hogy ennyire vágyom rá, amíg nem találkoztunk, végül el nem szakadt tőlem, hogy a várakozás édes-bús állapotát is megtapasztaljam.

Talán ez a várakozás őrjített meg, és minden, ami azóta történt, csak fokozta: nem tudom, mit képzeltem, hogy ennyire felkínáltam magam Akutagawának, tönkretéve minden addigi jó benyomását, de akkor még helyesnek tűnt, amikor ez a képtelen gondolat megfordult a fejemben.

Lehettem azonban bármilyen bátor, passzívvá váltam, amint kiléptem a fürdőszobából, és úgy éreztem, egészen kívül kerültem a testemen, mire beléptem a hálóba, Akutagawához.

– Kérlek, maradj itt éjszakára – mondtam halkan, szemlesütve, ahogy megálltam az ágy mellett, és még szorosabban fogtam össze magamon a felöltőjét. A kezem kihűlt, a testem remegett, de ezt nem éreztem. Minden figyelmen Akutagawára összpontosult, hiába voltam képtelen akár csak az állára nézni: féltem, milyen érzés tűnne fel a szemében.

Akutagawa szóhoz sem jutott, amikor megálltam a szoba közepén, tőle alig pár lépésre. Látta, hogy a nyakam és csupasz kulcscsontom hogy tűnik el a ruhájában, ez a szemérmetlen fehérség egészen kiszárította a száját.

Felállt, odajött hozzám, de mintha az ő testét sem ő maga uralta volna. Mire magához tért, előttem állt, és megfogta fél kezemet, amivel addig a köpenyt szorítottam, az anyag lassan, halk surrogással csúszott ki a markomból.

Akutagawa látta meztelenségem, de csak egy pillanatra, utána szinte küzdött, hogy orromnál lejjebb ne tévedjen a tekintete, még az ajkam is hívogató, veszélyes terület a volt számára.

Amíg távol volt, talán egyszer vagy kétszer fordult meg a fejében csókjaim emléke, és ugyanilyen ritkán támadt fel benne, hogy ismételni kívánja; azonban ez csak egy nap és éjszaka volt, és kezdett biztos lenni benne, hogy én őt itthon sokkal régebb óta vártam.

Fogadkoztam, hogy boldoggá akarom tenni, de minden érintés csak kósza gyönyör volt, nem jelentett hosszú és tartós boldogságot, neki viszont olyan kevés jutott ki belőle, hogy Akutagawa még ezeket a szeretetmorzsákat sem utasította vissza.

Talán hamis volt, de ugyanolyan gyönyörű, és nem érezte magát elég jártasnak, hogy ítélkezhessen a boldogságról.

Akutagawa nem volt boldog, de néha, egy-egy pillanatig az öröm meleg szikrákat szórt a mellében. Most is úgy érezte, csillagszórót gyújtottak benne: a gyomra összeszorult, a karja zsibbadt, a szeme égett; szúró forróságát az arcán is érezte, amikor a látványom miatti türelmetlen izgalom lángba borította.

Akutagawa megfogta és az ajkához emelte a kezem, könnyű csókot adott előbb a kézfejemre, majd megfordítva a tenyerembe, két oldalról is megtapasztalva a puhaságát.

– Mégis mit művelsz? – suttogta a tenyerembe, mielőtt újabb csókot adott, közelebb a csuklómhoz, ajka minden érintésével felforrósítva a bőröm. – Miért kísértesz?

Akutagawa küzdött, de, mert nem toltam el és nem próbáltam szabadulni, újabb csókot adott a kezemre, és el is időzött ott. Az illatom elöntötte a tüdejét, és még inkább elbódította.

– Szóval kísértelek? Te is ezt teszed velem – sóhajtottam, amikor ajka ismét súrolta a csuklóm.

A testem zsibbadni kezdett, nehezen álltam meg a lábamon, de nem dőlhettem a karjába. Rettenetesen kívántam, hogy Akutagawa sensei a karom helyett az arcomat, számat is megcsókolja, ám képtelen voltam erre kérni, csak halk pihegésem árult el – nem tudtam, hogy reszketésemet is látja.

– Kedvesem, valódi vagy? – tette fel a hiábavaló kérdést Akutagawa, ami, míg a könyvtárban volt, minden intim érintésünknél többször járt a fejében.

Leültetett az ágyra, mielőtt egészen elgyengítette volna a lábam, és mellém telepedett, a kezemet sem engedte el. Tétován a karjába kapaszkodtam és hozzásimultam, Akutagawa pedig átölelt, és, mert nem feleltem, a folytatást leomló hajam alatt a nyakamba suttogta:

– Néha úgy érzem, csak én teremtettelek, a saját szórakozásomra...

– Néha én is úgy érzem, csak én teremtettelek magamnak – suttogtam elfúlón, és felnyögtem, amikor Akutagawa sensei tétován-lágyan a nyakamat csókolta. Megszorítottam a ruhaujját, hátrébb döntöttem a fejem, hogy minél könnyebben elérjen. Akutagawa érintése felpezsdítette a vérem, nehézzé vált összefüggően beszélni. – Azonban sosem voltam olyan bátor, hogy ilyen történet jusson eszembe.

– Valóban bátorság kell egy olyan történethez, melynek te és én vagyunk az egyetlen cselekménye. – Akutagawa egyre nehezebben uralkodott magán, gyengéd csókait ugyanolyan enyhe, de türelmetlen harapás váltotta fel, mielőtt az arcélem után az államra is csókot adott volna. – Szeretem a bátorságod, és szeretem ezt, bárki és bármi hozta létre... de téged nem akarlak magammal jobban beszennyezni.

Megállt, mielőtt megcsókolt volna, egy utolsó lehetőséget adva mindkettőnknek a menekülésre, de csak hazug gesztus volt. Akutagawa nem lepődött meg, amikor válasz helyett csak a szememet nyitottam ki, és ködös tekintettel, kék szemét keresve felemelkedtem, hogy végül én csókoljam meg, és nyaka köré kulcsolt kezemmel finoman magamhoz húztam.