𝕏𝕀𝕀.
Nem töltötte velem az éjszakát, bármilyen kívánatos volt, hogy maga mellett tartson. Egy fél óra múltán, amikor már halkan, zavartalanul szuszogtam, Akutagawa felkelt mellőlem az ágyból. Nem eresztettem le egészen a redőnyöket, amikor délelőtt elmentem a lakásból, így az éjszaka minden maradék fénye utat talált a szobába, és ő könnyen felöltözhetett a félhomályban. Óvatosan, hogy fel ne ébresszen, átment a szobán, és csendben papírt és tollat keresett az íróasztalomnál.
Írt egy keveset, a félbehajtott lapot pedig letette az éjjeliszekrényre, a telefonom mellé. Karnyújtásnyira voltam tőle, megérinthetett volna, de Akutagawa nem kockáztatta, hogy megzavarjon. Még egyszer megnézett magának, majd, miután ki tudta venni testem alakját a nyakig húzott takaró alatt, nesztelenül kiment a szobából.
Sehol sem volt, amikor reggel felébredtem, és éjszaka is csak azért hittem, hogy ölel még, mert szorosan beburkolóztam a takaróba. Rémült voltam, mert minden igaznak tűnt az elmúlt éjszakáról, őt mégsem találtam az ágyban, de mielőtt a pánik elhatalmasodott volna a rajtam, megtaláltam a mobilomnál hagyott papírt, amiről a biztosan tudtam, hogy nem volt ott korábban.
Sietős, ferde sor volt rajta: egyetlen, japán írásjegyekkel írt mondat, amit természetesen nem tudtam elolvasni, de a szám fékezhetetlen, széles mosolyra húzódott. Úgy remegett a kezem, hogy az ölembe ejtettem a cetlit (az, hogy talán a világ legborzasztóbb dolga áll rajta, egyszerűen nem jutott eszembe), és a telefonom után kaptam, hogy lefordíttassam vele Akutagawa sensei üzenetét.
„Ne félj, visszajövök", állította a fordító a levélre, és én feltétlen nélkül hittem neki, a helyességét úgysem tudtam ellenőrizni.
Sosem hittem, hogy Akutagawa hazudik, és a levele is bizonyíték volt: ha csak el akart volna tűnni, nem fárad volna azzal, hogy akár egyetlen sorral is szédítsen.
Kimondhatatlanul, reménytelenül boldog és izgatott voltam, Akutagawa kézzel írt levelét valódi kincsként őriztem. Szép, de számomra olvashatatlan írása volt, mégis nagyon tetszett, és gyakran nézegettem: ugyan, ki más mondhatta el magáról manapság, hogy Akutagawa Ryuunosuke üzenet hagyott neki?
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro