Ajkai vészesen közel kerültek hozzám. Lesokkoltam. Ugye nem akar hülyeséget csinálni? Szemembe nézett, majd egy óriásit vigyorgott. Most mi van?

- Na, most meg mi ez a meglepődött fej? - kérdezte még mindig mosolyogva.

- Én... szóval azt hittem te.... hogy... izé, hehe - nevetgéltem zavarodtottan.

- Azt hitted megcsókollak? - nevetett ki. Kössz.

- Most ne röhögj! Nagyon is félreérthető volt!

- Jajj, ne duzzogj már. Csak azt akartam, hogy tényleg figyelj rám.

Jó ideje hallgathattunk, mikor Namjoon megtörte a csendet.

- Suga. Kérlek, mondd el mi nyomja szíved. Beszéljük meg. Kizársz engem és csak nézni tudom ahogy elrontod az életed, s az óriási esélyed a sikerhez, hisz te is tudod milyen gyönyörű dalokat írsz. Kár lenne elpocsékolni a tehetséged. Segíteni akarok! Kérlek....

Válasz helyett csak bólintottam. Megérdemli, hogy elmondjam neki. A legjobb barátom. Mindig támogatott. Nem hagyhatom cserben.

- Vegyünk egy teát és üljünk le egy padra - mondta Namjoon, majd elindult az utca végén lévő automatához.

Találtunk egy nyugodt helyet a parkban. Mondjuk miért ne lenne nyugodt hajnali kettőkor.

Mikor leültünk, csak nézett rám. Mintha be szeretne látni az agyamba. Arra várt, hogy elkezdjek beszélni.

- Nem tudom hogyan kezdjem.

- Teljesen mindegy. Ha valahol elkezded, a többi jönni fog utána - bíztatott.

- Van egy lány, aki nagyon fontos nekem. Vagy inkább csak volt...