A hétvége hátralevő része eseménytelenül repült el, nem volt valami izgalmas. Leginkább otthon maradtam, tanultam, s közben néha chateltem a fiúkkal, és Linley-vel. Lin szintén a mi sulinkba jár, de sajnos nincsenek együtt óráink. Valószínűleg ebédnél azonban mellettünk fog ülni, hiszen eléggé bejön neki Michael. Imádtam a fiúkat, de örültem neki, hogy lett egy lány barátom is. Valaki, akivel majd ott alvós bulikat tartunk, shoppingolni járunk, még ha utálok is; és akinek elmondhatom az összes titkomat. Még senkinek sem beszéltem arról, hogy mit gondolok Lukeról, és a cselekedeteiről, de tervezem, hogy el fogom mesélni Linley-nek, meg legalább az egyik fiúnak. 

A hétfő hamar elérkezett, Calummal a szokásos helyen találkoztunk, mielőtt elindultunk a szekrényünkhöz, ahol a másik két fiú már várt ránk. Bármikor látom őket olyanok, mintha ezer éve nem találkoztunk volna, letámadnak öleléseikkel. Habár én ezt egyáltalán nem bánom. 

- Tehát Allis...ismerek valakit, aki szerint cuki vagy - mondta Ashton egy önelégült mosoly kíséretében.

- Oh, még mindig ötödikben vagyunk? Gyerünk Ash, ha bejövök neked, nyugodtan jelents ki bátran! - viccelődtem vele röhögve. 

- Természetesen csinosnak tartalak - már immunis vagyok a dicséreteikre, nem szoktam többé elpirulni rajtuk. -, de nem magamról beszéltem. 

- Akkor meg mire vársz? Nyögd már ki! - próbáltam nem ideges hangot megütni.

- Tate az, de ezt nem tőlem hallottad - motyogta halkan, így közelebb kellett hozzá mennem, hogy halljam, amit mond.

- Tényleg? Tate? - kérdeztem rá, hátha csak rosszul hallottam.

- Aha, miután leléptetek folyton rólad kérdezősködött, és tegnap üzent nekem, hogy mennyire jól néztél ki. 

Tate tegnap valóban azt mondta gyönyörű vagyok, de azt hittem mindenki másnak is mondta ezt aznap. A tudat, hogy Ashtonnal beszélgettek rólam, pirulásra késztetett, és úgy éreztem minél többet kell róla megtudnom az elkövetkezendő időkben. 

- Ha így érdeklődik irántam, akkor mondd meg neki, hogy keressen meg valamikor! - kértem meg, és még magamon is meglepődtem, hogy ilyen bátor voltam. Sose voltam túl magabiztos a fiúk előtt. A fiúk csodálkozva reagáltak az előbbi mondatomra. 

- Ezaz, gyerünk kicsi Al! - kiáltott Mickey és megpaskolta a vállam. 

A csengő éles hangja szakította meg a beszélgetést, így Michaellel és Calummal karöltve elindultam az óránkra.   

----------------

Elképesztően lassan vánszorgott ma az idő, és már alig vártam, hogy ebéd szünet legyen, hogy csillapíthassam éhségemet. Linleyvel a szekrényemnél találkoztam, majd együtt indultunk el enni. Mikor odaértünk az asztalhoz, ő természetesen Michael mellett foglalt helyet, míg a másik oldalon Ash és Cal foglalt helyet. Lin Mickeyvel beszélgetett, még én a másik kettőt boldogítottam mondanivalómmal, mikor egy mély hang szakított félbe, mely a fiúkat üdvözölte. Megfordultam, hogy lássam ki az, mire a gyomrom összerándult. Luke leült Michael mellé egy fényes, vörös hajú lány társaságában. 

- Mit nézel? - kérdezte tőlem undorodva. A lány, akinek megszámlálhatatlanul sok piercing díszítette az arcát, kuncogott a fiún, mire mérhetetlenül ideges lettem. Nem voltam jó a konfliktusok kezelésében, így csak szorosan lehunytam a szemem, majd visszafordultam a másik két fiúhoz, hogy folytassam a sztorimat. 

- Haló? Kérdeztem tőled valamit - hallottam meg udvariatlan hangját.

- Haver, mi bajod van? - fordult az öntelt fiú felé Michael, mielőtt bármit is mondhattam volna. 

- Csúnyán nézett rám, mikor idejöttem, gondoltam megkérdezem, mi a problémája - válaszolta lazán, miközben még mindig nem vette le rólam a pillantását. A mellette lévő csaj is engem bámult, aki olyan hangosan csattogtatta a rágóját, hogy szerintem még a Holdon is hallották. 

- Nem néztem rád csúnyán, csupán csak azt vizslattam, hogy milyen gorombán szakítottál félbe - vágtam vissza, mire Mickey arcán meglepettség futott végig, és habár nem láttam a többi fiú reakcióját, tudtam, hogy őket is lesokkolta, hirtelen jött bátorságom. 

- Ez az én asztalom, azt szakítok félbe, akit csak akarok. De legalább megmentettem Asht és Calumot attól, hogy meghaljanak az unalmas pofázásodtól - Komolyan nem értettem, mi a franc baja van. 

- Tesó, ez a mi asztalunk, és nem voltál előző héten, szóval Allis régebb óta itt van, mint te - mondta Ashton olyan barátságosan, ahogy csak tudta.

- Igen, és nem is unalmas, mint ahogy hiszed. Te is megtudhatnád, ha nem viselkednél úgy, mint egy szamár! - mondta Calum kevesebb jóindulattal, mint Ash. Luke fejét rázva tápászkodott fel.

- Akkor azt hiszem megyek, és leülök valahová máshová.

- Nem kell sehová se menned, csak így kicsit legyél kedvesebb! - állította meg Michael a fiút a cselekedetében.

- Nem ülök itt, amíg ő is itt van. Gyerünk Myra! - húzta el a lányt, majd mindketten eltűntek a büfénél lévő tömeg mélyén.

- Elképzelésem sincs mi lehet a baja - dobta fel idegesen a kezét Mickey és összezavarodottan nézett ránk. 

- Ja, nem szokott ilyen lenni, bocsánatot kérünk az ő nevében is! - karolt át megnyugtatólag Cal.

- Nem ezt érdemled meg, csak próbáld meg elfelejtkezni róla, babe - hajolt át Ash az asztalon és szomorúan nézett rám. 

- Nem a ti hibátok srácok! Csak nem tudom mit tettem ellene - sóhajtottam.

Nem fejeztem be az ebédemet. A nap hátralévő része, ha lehet még lassabban telt, miközben csak Lukera tudtam gondolni, hogy vajon miért utál ennyire. Próbáltam kiűzni a fejemből, és nem sokat foglalkozni vele, de elég nehéz volt. Sokszor voltak már velem az emberek gorombák, de nem ennyire, és nem ok nélkül, mint Ő. Egyszerre akartam nem tudni, és tudni az okát annak, hogy miért ilyen utálatos velem.