Angolon Michaellel és Calummal, matekon Calummal és a további két órámon ebédszünet előtt Michaellel voltam, így a napon kezdett egyre jobb lenni. A negyedik órám után Michael és én találkoztunk Calummal , és együtt mentünk enni. Miután kikaptuk az ételt, leültünk egy kicsi, kör alakú asztalhoz a sarokban. Élvezettel ettem az ebédemet, és jól elbeszélgettünk a fiúkkal, arról, hogy hogyan találkoztak, amikor egy másik fiú foglalt helyet Michael mellett. 

- Sziasztok srácok! - mosolyogva köszöntötte barátait. Nagyon aranyos volt göndör, barna hajával és mély gödröcskéivel az arcán. - Ő kicsoda? - pillantott rám. 

- Allison, de hívj csak Allisnek - mutattam be ezúttal saját magamat, kezemet pedig felé nyújtottam. 

- Örülök a találkozásnak! - vigyorgott rám és megrázta a jobbomat. - Ashton vagyok.

- Ash egy másik tagja a bandának. Ha már így megemlítettem a csapatot, hol van Luke? - érdeklődött Calum.

- Kihagyta a mai napot, tipikus Luke - magyarázta meg Ash a fiú hiányát.

- Jól gondolom, hogy Ő a banda negyedik tagja? 

- Igen, szerintem tetszenél neki - válaszolt nekem Michael. 

- Oh, miért is? - Nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá.

- Nincs különösebb oka, de határozottan érdekes lesz a ti találkozásotok - mosolyodott el önelégülten Calum.

- Viccesnek ígérkezik ez a péntek - vigyorgott Michael, majd visszadőlt a székére. 

-----------------

Ebéd után volt egy órám Ashtonnal, majd az utolsót egyedül kellett töltenem. Semmi rossz dolog nem történt, sőt igazából egész korrekt volt ez a nap. Tanítás után a fiúkkal együtt sétáltunk ki a suliból, mielőtt még elváltak volna útjaink. 

- Remélem jól telt az első napod, Allis - nézett rám kedvesen Calum.

- Az volt, és köszönöm nektek srácok! Kitűnő évnek nézünk elébe.

- Oh, nem is tudod mennyire! - mondta Michael, majd kaptam tőlük egy-egy ölelést. 

- Később látjuk egymást! - búcsúztak el összhangban, majd elkezdték egymást üldözni.

A fejemet rázva kerestem meg Bradleyt, aki épp felém sétált. 

- Heló tesó, milyen volt az első napod? - kérdeztem meg tőle, miközben a kezemmel átkaroltam a vállát. 

- Szuper volt! - kiáltott fel, majd mesélésbe kezdett az első évének első napjáról, ahogy elindultunk hazafelé. 

Amikor anya is hazaért, véget nem érő regélésbe kezdtünk a mai nappal kapcsolatban, amikre ő csak mosolyogva reagált. Nem beszéltem neki a buliról, de biztos vagyok benne, hogy még péntek előtt be kell róla számolnom. Mondhatjuk rá, hogy lezser szülő, nem fogja rajtunk annyira a pórázt, így amíg óvatos vagyok, addig nem fogja túlaggódni. Még valami, amit szeretek benne.

Ahogy feküdtem az ágyamban blink132-t hallgatva, ami nap eseményei jártak a fejemben. Elmondhatom, hogy Calum, Ashton és Michael nagyon jó barátaim lettek, és remélem, hogy azok is maradnak. Még mindig kicsit ideges vagyok a parti miatt, de a fiúknak igazuk van. Ki kell próbálnom legalább egyszer, mielőtt véleményt alkotok róla. Már nagyon izgatott vagyok, alig várom, hogy lássam a fiúkat fellépni. Viszont aggódok a Luke-kal való találkozástól. A fiúk meséltek róla, és Calum azt mondta, érdekes lesz a találkozásunk. Mit értett ez alatt? Remélem Ő is olyan kedves lesz, mint a bandatársai.

Végül is bealudtam az egyik Mayday Parade dal alatt, és álmaimban első helyen szerepelt a pénteki buli.

------------

A következő néhány nap hamar eltelt, és meglepően könnyű volt, köszönhetően a mindig mellettem lévő fiúknak. Minden reggel megtaláltak, és nem hagytak magamra addig, amíg nem kellett. 

Csütörtökön ebéd közben a fiúk diskurzust tartottak arról, hogy már milyen rég látták Luke-ot. 

- Valahol erre kell pedig lennie, nem mondta volna, hogy ma ne jönne - bizonygatta Ashton, és körbekémlelte az ebédlőt.

- Valószínűleg valami csajjal tölti az idejét a folyosón, vagy ilyesmi - eresztett ki Calum egy kis nevetést. - Tudod, ő ilyen fiú... - fordult felém.

- Ah - csak ennyi tellett tőlem.

- Ja, szóval ha holnap a bulin megpróbál valamit csinálni, csak ne figyelj rá - tanácsolta Michael kuncogva.

- Elsőnek félelmetesnek tűnik, de tudod te kezelni - simogatta meg a hátamat Ash, mielőtt újra az étele felé fordult. 

Egy kis aggódást keltett bennem ez a beszélgetés, tudva, hogy az utolsó tag elméletileg "megfélemlítő". Megpróbáltam kiűzni a fejemből ezt az egészet, és az evésre koncentrálni.

-------------

A péntek hamarabb elérkezett, mint ahogy szerettem volna, és sokkal izgatottabb és idegesebb voltam, mint eddig. Egész nap azt hallgattam, hogy a buli milyen király lesz, már azon se csodálkoznék, ha az egész suli meglenne hívva. 

A fiúk végig arról beszéltek ebéd közben, hogy mennyire izgulnak a fellépés miatt. Mosolygásra késztetett az ő boldogságuk, akár három kisgyerek karácsony reggelén. 

- Izgatott vagy az este miatt, Al? - kérdezte tőlem Michael. Szerda óta Alnak hív, de egyáltalán nem bántam. 

- Persze, hiszen végre látlak titeket fellépni! De a buli miatt kissé ideges vagyok - néztem rájuk. 

- Ne aggódj miatta, jól fogjuk magunkat érezni! - dobta át a kezét a vállam fölött Ashton.

- Ne felejts el dögösen kinézni - nézett végig rajtam Calum, és rám kacsintott. 

- Megpróbálom - válaszoltam egy önelégült mosollyal.

- Hidd el, nem kell neked ahhoz nagyon próbálkoznod - Michael szavai hallatán elpirultam, amit remélem nem vett észre.

Nem elég, hogy a fiúk milyen jó barátok, hanem mindig felvidítanak magammal kapcsolatban (ez így elég furán hangzik, de nem sikerült szebben lefordítanom - szerk.megj.). Ez előző napokban, rájöttem, hogy ők hárman mennyire különösek. Valószínűleg ők a leghülyébb emberek, akikkel valaha találkoztam és nem akarok senki mást rajtuk kívül, akivel az időm nagy részét tölteném.