A reggel hét óra sokkal hamarabb érkezett el, mint ahogy én azt szerettem volna. Ijedten próbáltam kilépni álmaim közül az idegesítő órám hangjára, mely az éjjeliszekrényen kapott helyet. Lenyomtam a kikapcsológombot, majd tovább feküdtem a kezemmel eltakarva a szememet, rettegve a kikeléstől és a rám váró rengeteg új embertől. Sokkal nehezebb lesz, mint amire számítottam. 

Öt perc elteltével rávettem magam a végleges felkelésre, és átsétáltam a fürdőbe. Felvettem egy szaggatott csőnadrágot, egy bő Blink182-es pólóval. A derekamig érő hajamat hagytam had hulljon természetes hullámosan vállamra, majd szemhéjtust és szempillaspirált tettem fel a szememre. Felkaptam a fehér Vansomat, majd megragadtam a hátizsákomat, mielőtt lefelé indultam. Magamat is megleptem, hogy 15 perc alatt el tudtam készülni. A konyhában találkoztam Anyával, ahol levágtam magam a bárszékre pár palacsintával és néhány baconnel. Anya mindig jól főzött, ami számomra kedvező volt, hisz reggelente nem müzlin kellett élnem. 

Evés után, Anya munkába menete előtt elfuvarozott minket Bradleyvel az új sulinkba. Utáltam, ha ő dobott el engem, de megígérte, hogy mivel új munkája van, fog nekem venni egy autót.  Ahogy odaérkeztünk, megkönnyebbülten sóhajtottam fel arra a látványra, ami fogadott. A suli nem volt túl nagy. 

- Oké srácok, megérkeztünk! Viselkedjetek jól, alig várom, hogy halljam majd a beszámolóitokat az első nappal kapcsolatban! Ne legyetek szégyenlősek, és szerezzetek új barátokat! - utasított minket Anya, miközben mindkettőnknek adott egy-egy búcsúpuszit. 

Ahogy beléptünk, Bradley odaszalad egy körülbelül vele egy idős sráchoz, aki ahogy észrevettem a szomszédunk volt, kivel tegnap találkozott. Örültem, hogy legalább miatta nem kell aggódnom, hogy nem fog barátokat szerezni, annak ellenére, hogy magam miatt van miért. Elindultam egy nagy ajtó felé, de pár lépés után megálltam. 

- Héj Allis! - hallottam magam mögött egy felettébb ismerős hangot kiáltani. Megfordulva örömmel vettem észre Calumot, aki futva tartott felém. Megkönnyebbültem, hogy ismerős arcot felfedeztem fel. - Reméltem, hogy téged látlak! Örülök, hogy nem valami más új lányt szólítottam le, akivel eddig még soha nem találkoztam vagy beszéltem - kuncogott, mielőtt folytatta. - Nem tudtam, hogy te is ide fogsz járni! Habár igazából sose kérdeztem rá, bocsi érte! - mondta, miközben megvakarta a tarkóját.

- Semmi baj - mosolyogtam rá. - Boldog vagyok, hogy találkoztam valaki ismerőssel. 

- Én is! Gyere, körbevezetlek! - ajánlotta, miközben kivette a kezemből az órarendemet. 

Körbejártuk az egész iskolát, miközben tengernyi ember nézett rám különösen, fontolgatva, hogy vajon ki lehetek. Az első állomásunk a szekrényem volt, ahová beraktam az összes könyvemet, csupán csak azokat magamnál tartva, melyekre szükségem lesz a következő óráimon.

- Héj úgy tűnik az első két óránk együtt lesz! -mosolygott Calum, én pedig megkönnyebbültem, hiszen eddig egészen  jól alakul ez a nap.

- Mehetünk együtt, de nem baj, ha előtte megállunk az én szekrényemnél is? - kérdezte.

- Természetesen nem, neked is szükséged van a könyveidre, nem? - nevettem, majd újra sétálni kezdtünk. 

Calum mellett álltam, aki a szekrényébe kutatott a könyvei után. Éppen néhány tanárról mesélt, mikor egy férfihang, mely a nevén szólította, félbeszakította. Mindketten felpillantottunk, és megláttunk magas fiút, akinek frissen festett, fehér haja volt, ami szanaszét állt ki a fejéből. 

- Oh, szia Michael! - adott egy ötöst neki. - Látom úgy döntöttem fehér leszel. 

- Ja maradok egy kicsit még az egyszerűbbeknél, mielőtt bevetem a nagy bombát. Ez az első nap a suliba, tudod, hogy megy ez. - reagált Calum megjegyzésére, majd lenézett rám. - Ki ez a kis csinos lányka?

- A barátom, Allis - Elmosolyodtam a barát szó hallatára. - Új itt, én is tegnap találkoztam vele a zeneboltba.

- Szuper, megtiszteltetés, hogy találkozhatok veled, Allis! -mondta Michael, majd hivatalosan megrázta a kezem. - Miért nem mondtad Calum a próbán, hogy találkoztál valakivel?

- Már eleve késtem, és hamar el kellett kezdenünk játszani, így egyszerűen csak kiment a fejemből. - válaszolt, én pedig megragadtam a lehetőség, és beszélni kezdtem, mielőtt még bármelyikük is megszólalhatott volna.  

- Sportoltok valamit, vagy ilyesmi? - kérdeztem, utalva a gyakorlásra, amit az előbb említettek.

Mindketten egymásra néztek, majd nevetni kezdtek, mielőtt válaszoltak volna.

- Szóval - kezdte Calum -, mi igazából egy bandában vagyunk. Mi és még két másik tag, akikkel elég valószínű, hogy ezen a napon még találkozni fogsz. 

- Egy banda? Wow, ez elképesztő! - Semmi mást nem szerettem jobban, mint egy fiút, aki egy bandában van és ha a másik kettő is épp olyan kedves és vonzó, mint ők ketten, akkor nehéz lesz megállni,  hogy ne szeressek bele az összesbe. 

- Ja, és a bandánk neve 5 Seconds of Summer - mondta Michael büszkén. - Pénteken fellépünk egy partin, ahová mindenképp el kell jönnöd, hogy megnézz minket.

A belegyezéssel hezitáltam egy kicsit. - Szeretnék, de az ilyen partik nem igazán az én...

- Oh elég! - szakította félbe a mondanivalómat Calum, miközben kezével átkarolta a vállamat, mikor elkezdtünk sétálni. - Ki kell próbálnod legalább egy bulit itt, és utána nem fogsz tudni leállni velük! Bízz bennem, és gyere el megnézni a szereplésünket. Ez lesz az eddigi legnagyobb közönségünk, s nagyon sokat jelentene nekünk! - Befejezte a beszélést, és megajándékozott egy kölyökkutyanézéssel. Nagyot sóhajtottam, mielőtt folytattam. 

- Rendben - egyeztem bele, majd hirtelen letámadtak az ölelésükkel.

- Elképesztően szuper lesz! - mondta Michael, miközben besétáltunk a mai nap első termébe, órára, ami nem lesz más, mint angol. A fiú szintén velünk lesz egy órán, így én helyet foglaltam kettejük között. 

Még egy óra sem telt el a napból, nekem máris van két barátom és egy meghívásom a péntek esti buliba. Határozottan kijelenthetem, hogy nem megy ez olyan rosszul, mint ahogy gondoltam.