A következő nap a suliban csak úgy elrepült, és csak a mai esti Lukekal való vacsorázáson járt az eszem. Ideges voltam, hogy anya vajon hogy fog reagálni, de reméltem, hogy ezzel rendbe tudom hozni a dolgokat. Habár még mindig mérges voltam rá, azért szerettem. Utálom, mikor veszekszünk, és azt akartam, hogy minden újra normális legyen, de ezt csak úgy lehetett elérni hogy jóváhagyja a kapcsolatunkat. 

Mikor végül a sulinak vége lett, Lukekal kézen fogva sétáltunk ki és megálltunk Lin kocsija mellett. 

- Később látlak! - búcsúzott el, majd megcsókolt. 

- Oké, hat körül gyere - mondtam, majd még két gyors csókolt váltottunk és már be is szálltam a kocsiba. 

Amikor hazaértem, a szobámba mentem, hogy megcsináljam a házikat, és egész végig ezzel foglalkoztam, csak hat előtt egy picivel fejeztem be. Ahogy meghallottam, hogy anya hazaért, lerohantam a lépcsőn, és a konyhába találtam rá, ahol a vacsorát készítette. 

- Az asztalt plusz egy főre terítsd meg! - mondtam, majd a hűtőhöz sétáltam, hogy igyak valamit. 

- És miért is édesem? - kérdezte nyugodtan.

- Luke csatlakozik hozzánk - jelentettem ki.

- Nem hinném - jelentette ki teljesen nyugodtan, majd visszafordult a dolgához. Próbált kedves maradni, de én borzasztó frusztrált voltam miatta.

Felé sétáltam és mérgesen a szemébe néztem. - Le fogsz ülni és vele vacsorázol, akár akarod akár nem. Talán a végén  még meg is kedveled, ha adsz neki egy esélyt, de mindenképp itt lesz, és ez ellen nem tudsz semmit tenni - mondtam komolyan, majd felviharoztam az emeletre.

Mikor a telefonom képernyőjére pillantva megláttam, hogy már 5:58 van, gyorsan leszaladtam. Pontosan hatkor a csengő megszólalt, így rohantam ajtót nyitni. Lukera mosolyogtam, aki egy fehér hosszú ujjú pólót viselt a szokásos szakadt nadrágjával. Hálás voltam, hogy a tetkóit eltakarta, hiszen anya nem díjazza őket.

- Jól nézel ki - mondtam, miközben arcon pusziltam. 

 - Kösz, babe - A gyomrom hatalmasat rándult, sose tudom megszokni, mikor így becéz. 

Anya, Bradley és Josh már az asztalnál ültek, mikor mi bementünk. Két üres tányér volt az asztalon, örültem, hogy anya megtette, amit kértem. 

- Ő itt Luke - mondtam mindháromnak, miközben elhelyezkedtünk a székeken. 

- Szia Luke! - mondták a fiúk kórusban rámosolyogva az említettre. Boldog voltam, hogy legalább van valaki a családban, aki kedves vele.

- Anya - sziszegtem fogaim között, s próbáltam olyan udvarias maradni, amennyire csak tudtam.

- Hello - motyogtam fel sem nézve a tányérjából.

Lecsuktam a szemem, és az asztal alatt megszorítottam a fiú kezét, mielőtt enni kezdtünk volna.

A vacsora csendben telt, leszámítva Josh és Bradley beszélgetését valami új videó játékról. 

- És mit gondol eddig Sydneyről, Ms. Montgomery? - kérdezte Luke. Rámosolyogtam, hogy milyen udvarias volt és, hogy megpróbál beszélgetést kezdeményezni. Én is meglepődtem, hogy ilyen kedves volt, el tudtam képzelni, milyen nehéz lehet most neki. Tudtam, hogy utálja, ha valaki nem kedveli őt, így örültem, hogy mégis ilyen civilizáltan viselkedett. 

- Rendben van - mondta, még mindig kerülve a szemkontaktust.

- Szereti a várost, köszi a kérdést Luke - mondtam közbe.

Értette a célzást, hogy nem akar anya vele beszélni, így csendben marad az étkezés további részében. Ahogy befejeztük a vacsorát, még tettem egy utolsó lehetőséget a beszélgetésre, mielőtt bárki felállhatott volna.

- Szóval én csak azt akartam, hogy tudd én és Luke hivatalosan is együtt vagyunk - jelentettem ki büszkén. Anya azonnal felkapta pillantását a tányérjáról, és hitetlenül rám bámult. Tudtam, hogy ezzel felkeltem az érdeklődését és figyelmét. 

- Tessék? - kérdezte csendesen, s száját közben megtörölte a szalvétájába. 

- Jól hallottad. Luke a barátom, és nincs semmi amit tehetnél ellene - kontráztam.

- Allison - suttogta a nevem.

- Ms. Montgomery, ha szabad - hallottam meg Luke hangját. -, csak azt szeretném mondani, hogy nagyon kedvelem a lányát, és nagyon sokat jelentene nekem az Ön jóváhagyása.

Épp olyan meglepődve nézett rá Anya, mint ahogy én is, szívem eszeveszettem csapkodott mondata hallatán. Muszáj volt mosolyognom, ahogy újra anyára néztem, aki nem mondott semmit.

- Ha megadná nekem a lehetőséget, hogy bebizonyítsam Önnek, hogy mennyire fontos nekem Allison és, hogy jó vagyok neki, biztosíthatom, hogy nem fog bennem csalódni - nézett rá már-már könyörgő tekintettel. Egy teljesen más embernek nézett ki, sose gondoltam volna, hogy képes ilyennek is lenni. Anya nagyot sóhajtott, mielőtt újra beszélni kezdett.

- Nos Luke, sokkal udvariasabb vagy, mint amilyennek képzeltelek, és értékelem a modorodat - kezdte, de újra megállt. Kezemet újra a fiúéra helyeztem, s megszorítottam azt. - Jóváhagyom a kapcsolatotokat, de ha bármi rosszat teszel vagy megbántod őt, soha többet nem láthatod, ebben biztos lehetsz - mondta komolyan, és életemben most először kezdtem el félni, vajon mikre képes. 

Éreztem, hogy Luke szorít egyet a kezemen, és nem tudtam nem mosolyogni. - Köszönöm szépen Ms. Montgomery, nagyon sokat jelent ez nekem! - mosolygott felszabadultan. 

Anya csak bólintott egyet, mi pedig felálltunk. Felszedtem mindenki tányérját, ő meg segített nekem. Sokk jelent meg anya arcán, de nem csak az övén az enyémen is, annyira meglepett, hogy segít nekem. 

Mikor befejeztük, az ajtóhoz sétáltunk, miközben anya a nappaliba ment. Luke még elköszönt a fiúktól is, majd a verandához mentünk. Szoros ölelésbe vont, és a hajamba suttogott.

- Köszönöm Istenem, hogy vége! -  mondta, mire bólintottam. - Egy kicsit később visszajövök - tolt el egy kicsit magától. Felmosolyogtam rá, és egy csókot nyomtam az ajkaira, mielőtt a kocsihoz sétált. 

Befele sétálva levakarhatatlan mosoly ült ki az arcomra, borzasztó boldog voltam. Anya a nappaliban lévő fotelben ült, a fiúk valószínűleg felmentek. Mielőtt én is megtehettem volna, meghallottam anya hangját.

- Ő egy rendes fiú Allison - mondta csendesen egy apró mosollyal az arcán.

Nem mondtam semmit, csak rámosolyogtam, majd felmentem a szobámba. Nem fogom tudni elmondani Lukenak mennyire hálás vagyok a ma esti viselkedésért.

--------------

Sajnálom a késői részt! xx