A kocsiút kellemesen telt, végig énekeltük a dalokat, amelyek sorra következtek a hangszóróból. Néha-néha keze a combomra vándorolt, s gyengéden megsimogatta, mielőtt újra a kormánykerékre helyezte volna. Szerettem, mikor Luke jó kedvében volt, alig vártam, hogy az egész napot vele töltsem. 

Úgy gondoltam, hogy ma megpróbálok egy kicsivel többet megtudni róla, de nem akartam persze egyből letámadni. Boldogságát egész nap meg akartam neki őrizni, nem szándékoztam a kíváncsiságommal lerombolni. Reméltem, hogy hamar meg fog nyílni nekem, de majd meglátjuk.

Ugyanabba a parkolóba ment, mint amibe a múltkori alkalommal is, mikor a tengerpartra hozott. Kiszállt a kocsiból, és gyorsan kinyitotta az én ajtómat is, majd hátraszaladt a csomagtartóhoz és kivett egy takarót, meg egy piknik kosarat. 

- Mit szólsz egy tengerparti naphoz? - mosolygott rám édesen.

- Csodásan hangzik - válaszoltam. Az időjárás tökéletese volt és mióta ideköltöztünk csak egy ilyen napra várok. Nem akartam Lukeon kívül mással tölteni.

Elsétáltunk egy helyre, amely kissé elkülönült a többi embertől. Mindenhol máshol rengetegen voltak, ez a hely viszont nem volt annyira zsúfolt és találtunk egy számunkra pompás terültet, ami kissé messzebb volt a többiektől. Letette a kosarat, és leterítette a plédet. Kényelmesen leült rá, majd megütögette maga mellett a helyet, hogy én is vágjam le magam oda. Rávigyorogtam, majd szorosan mellé helyezkedtem el. A kosárból előhalászott két személyre elegendő spagettit, meg néhány fokhagymás kenyeret, amiket feltehetőleg az étteremből hozott, ahol dolgozott. 

Az étel fantasztikus volt, s mikor mindketten befejeztük az evést, felállt és lekapta magáról a felsőjét. Megpillanthattam tetkóit, és nem tudtam nem bámulni őket. Feltolta napszemüvegét, így kék szemét megvilágította a napsütés. Lenézett rám és lenyújtotta a kezét várva, hogy elfogadjam. Megragadtam, mire felhúzott.

- Megyünk úszni egyet? - kérdezte, mire heves bólogatásba kezdtem. 

Gyorsan lekapkodtam magamról én is a ruháimat, és éreztem, hogy végig vezeti rajtam a pillantását. Egy fehér, pánt nélküli bikinit viseltem. Beharapta ajkát és úgy bámult rám, és mire rájöhettem volna mire készül, felkapott a vállára és a víz felé kezdett futni.

- Luke! - sikítottam. - Tegyél le! Mi van ha hideg a víz? - nyafogtam, akár egy öt éves.

- Hát arra biztos rá fogunk jönni - nevetett rám jólesően.

Az óceán még csak a térdéig ért, így még messze vagyok attól, hogy engem is elkapjon a hideg víz. Ahogy egyre beljebb sétált, vártam a fagyos érzést, s úgy kapaszkodtam a fiú nyakába, mintha az életem múlna rajta. Mikor végül tényleg engem is belepett a jeges víz, az egész testem lefagyott.

- Luke ez hideg! - ordítottam.

- Oh ne légy gyerekes! - nézett rám. Egy gyors csókot nyomott a számra, figyelemelterelés képpen, majd hirtelen, gondolkodás nélkül beledobott a hideg pokolba. Amilyen gyorsan csak tudtam feljöttem a felszínre, levegőt kapkodva, hiszen a meglepődöttségtől előtte nem volt erre alkalmam. Lukeot megajándékoztam egy csúnya pillantással, de nem hatotta meg. Gyorsan támadásba lendültem és lenyomtam a fejét a víz alá. Nevetve jött fel, mire nem bírtam nem mosolyogni. 

- Olyan faszfej vagy! - néztem rá lebiggyesztett ajkakkal. 

- Mit számít! - mondta, majd lehajolt és megcsókolt. Elhúzódott, majd se szó, se beszéd jó nagy adag vizet fröcskölt az arcomba, ezzel elindítva a háborút. 

Még egy ideig úszkáltunk és hülyéskedtünk a vízben, de aztán úgy döntöttünk kiülünk a takaróra kicsit megszáradni. Felkapott újra a vállára és úgy cipelt el a cuccainkhoz, ahol nemes egyszerűséggel ledobott a takaróra, majd ő is mellém telepedett. Felé fordultam, majd az arcára néztem. Talán ez lesz a legjobb alkalma, hogy jobban megismerjem.

- Mi a kedvenc színed? - csúszott ki a számon. Komolyan? Ennél jobbat nem tudtam volna kitalálni? Ekkora idiótát, mint én.

- Mi? - nevetett, amit meg is értettem.

- Tudni szeretném mi az - vontam vállat, visszacsinálni úgyse tudtam.

- Uhm, kék - válaszolta. - Miért? 

- Úgy érzem nem valami sokat tudok rólad - Próbáltam nevetni, habár teljesen komolyan gondoltam. 

- Csak annyit kell rólam tudnod, hogy szerintem gyönyörű vagy, és hogy egy bandában vagyok, de ezt már amúgy is tudod - mondta, majd lehajolt hozzám és megcsókolt. 

Ahogy ajkaink találkoztak, fejem szokás szerint kiürült, teljesen üres maradt. Sóhajtottam, hiszen nem tudtam meg róla több dolgot, de nem bírtam ki, hogy ne csókoljak vissza. Nyelve bejutásért könyörgött a számba, amit meg is adtam neki. Hátralökött és felém mászott. Nem érdekelt, hogy a tengerpart közepén vagyunk, és hogy a dolgok kezdenek kissé felforrósodni. Bárhol tudnám Lukeot csókolni; túl nehéz ellenállni.

Kezei a derekamról az arcomra vándoroltak, majd elhúzódott. Abbahagyta tevékenységét és rám nézett. Nem tudom miért nem folytatta tovább, de igencsak szerettem volna.

- Légy az enyém! - suttogta, mire gyomrom felfordult és teljesen lesokkolódtam.

- Mi? - kérdeztem cérnavékony hangon, mintha nem hallottam volna jól.

- Azt akarom, hogy enyém legyél! - ismételte meg, s kezét még mindig az arcomon tartotta.

Levakarhatatlan mosoly ült ki az arcomra, pillangók hadai kezdtek el repkedni hasamba. Közelebb húztam őt magamhoz és erősen megcsókoltam.

- Ez egy igent jelent? - kérdezte, mikor eltávolodott.

- Egy feltétellel - vigyorogtam rá. - Legalább egy kicsit mesélned kell magadról!

Nagyot sóhajtott, majd megszólalt. - Szóval ha elmondok egy pár rohadt unalmas sztorit magamról, akkor leszel a barátnőm?

- Igen - mosolyogtam rá huncutul.

- Szuper - sóhajtott újra.

- Szuper - bújtam hozzá közelebb.

***

Sziasztok!
Nem volt időm átolvasni, ezért elnézést a helyesírási hibákért vagy értelmetlen mondatokért! Ha beleütköztök valami, akkor kérlek jelezzétek és kijavítom! :)

xx