Miután a fiúk elhagyták a színpadot, elindultunk kifele a kocsihoz, s próbáltuk átverekedni magunkat a tömegen. Elméletileg a koncert után lesz egy parti Connoréknál, amiről én eddig nem is tudtam, Lin kérdezte meg, hogy akarok-e menni. Jó ötletnek tűnt elmenni, de nem akartam sokat inni. Nem szándékoztam egymás utáni két hétvégén is leégetni magam, valamint a másnaposság sem hiányzott. Úgy döntöttünk, hogy majd a buliban találkozunk a fiúkkal, nem itt várjuk meg őket.

Ahogy Connorék felé utaztunk, még mindig Luke fellépésének a hatása alatt voltam, és csak arra tudtam gondolni, hogy milyen lesz újra látni őt. Haragudni akartam rá, amiért így viselkedett velem az elmúlt napokban, de valahogy mindig visszacsal magához. Csak legalább meg kellene próbálnom tartanom magam, és nem bedőlni neki újra.

Amikor beléptünk a hatalmas és ismerős házba, ugyanaz a látvány fogadott minket; tengernyi ember tartózkodott a házon kívül, és nem tudtam, hogy érhettek ide ilyen hamar. Piros poharak voltak szétdobálva mindenhol, és láttam már a lámpák villanását a hátsóudvarról. A zene csak úgy dübörgött a hangszórókból. Komolyan, hogy lehet, hogy ezek sose buknak le?

Egyre beljebb sétáltunk, elértünk a konyháig, ahol Lin elkezdett magának csinálni egy italt.

- Kérsz egyet? - nézett rám egy apró mosollyal.

Haboztam a válaszon. - Aha - mondtam végül. Ez után a hét után határozottan szükségem van erre. Valamint jól jön valami, ami felkészít a Lukekal való találkozáshoz.

Linley megragadott egy üveg málnás vodkát, és összekeverte limonádéval. A kezembe adta, mire belekortyoltam. Meglepően finom volt, s alig éreztem benne az alkoholt.

- Wow, mixernek kellene menned - mondtam nevetve.

- Tudom - kacsintott. - De légy óvatos, a legfinomabb italok a legveszélyesebbek - Igaza volt, és tudtam, hogy fel kell állítanom egy limitet, mert különben úgy végzem, mint múltkor.

Beszélgetésünk félbeszakadt, mikor meghallottuk, hogy Ashton a nevünket kiáltja A gyomrom összerándult, ahogy megláttam négyüket felénk sétálni. Linley egyből Mikeyhez rohant, s szoros ölelésbe zárta. Egy hatalmasat kortyoltam az italomból, mielőtt elindultam feléjük. Gratuláltam mindannyijuknak a csodálatos fellépésükért, és megbeszéltük mennyire is jó volt. Ők is annyira meglepődöttek voltak, mint én, hogy ilyen fantasztikusan sikerült. Ahogy így beszélgettünk, egyszer csak Luke félénken rám nézett.

- Beszélhetünk? - karolt át és suttogta a fülembe. Kirázott a hideg a meleg leheletétől, melyet a nyakamnál éreztem, majd gyorsan bólintottam. - Mindjárt jövünk - vetette oda a többieknek, akik eddig is rajtunk legeltették a szemeiket.

A hátsóudvarra sétált, én pedig követtem, amilyen gyorsan csak tudtam. A zene itt egy árnyalattal hangosabb volt, és az emberek jól szórakoztak a medencében, illetve rengetegen táncoltak.

- Tehát, mit gondolsz a fellépésről? - kérdezte, ahogy átsétáltunk a gyepen egy fa mellett megállva.

- Csodálatosak voltatok - jelentettem ki, majd újra kortyoltam egyet a poharamból. A feszültségre gondolva, ami köztünk volt, valamit a dalra, amit nekem énekelt, határozottan arra a döntésre juttatott, hogy muszáj innom még.

- Köszönöm, sokat jelent - ajándékozott meg egy apró mosollyal, s nekitámaszkodott a falnak. Elég távol voltunk a bulitól, így kiabálás nélkül is tudtunk beszélgetni.

- Szóval mit akarsz? - tértem rá a lényegre, s talán kicsit durva voltam, de emlékeztetnem kell magamat, hogy haragszom rá. Egy újabbat ittam az italból, így most már csupán csak félig volt a poharam. Megkönnyebbültem, mikor kezdtem érezni az alkohol hatását.

- Sajnálom - mondta csendesen. Lefele nézett, kerülte a szemkontaktust velem.

- Mit?

- Nagyon jól tudod, hogy mit - mondta egyszerűen.

- Szeretném ha kimondanád miért kérsz bocsánatot - vágtam vissza. Nem leszek most olyan rendes, mint múltkor voltam, hisz' megérdemli, hogy így viselkedjek.

- Nem fogom elmondani, elég ha csak bocsánatot kérek - makacskodott.

- Rendben, akkor én vissza is megyek a buliba - fordultam meg és indultam meg vissza.

Hallottam, hogy egy nagyot sóhajt, majd a kezeit a derekam köré csavarja. - Oké, oké! - adta meg magát. Visszafordultam, így már szemtől-szembe voltunk. Sokkal közelebb volt hozzám, így megéreztem azt az illatot, amit úgy szerettem, az illatot, ami csakis Lukehoz tartozhat. - Sajnálom, hogy seggfejként viselkedtem veled, és hogy kiabáltam - mondta, majd kissé habozott, mielőtt folytatta. - És, hogy azt mondtam, nem vagyunk együtt - suttogta csendesen, s tekintete találkozott az enyémmel.

- Nos, nem kell bocsánatot kérned emiatt, hiszen nem vagyunk semmik - mondtam durván.

- Sajnálom, oké? Nagyon - Már szinte könyörgött, s egy sóhaj kiszökött ajkai közül. Jó volt abban, hogy elhitesse velem a dolgokat.

- Köszönöm a bocsánat kérést - Nem igazán tudtam, hogy mit kellene mondanom, még csak nem is sejtem, mit érezhet. Ittam még, s már kezdett melegem lenni.

- Nézd - kezdte megint hezitálva. - Nagyon megkedveltelek téged, Allis - mondta, s kezét kinyújtotta felém, mintha várná, hogy megfogjam.

Szavai megütöttek, mintha a mellkasomon taszítottak volna egyet. A kezére néztem, majd újra az arcára, és könnyedén belecsúsztattam mancsom az övébe. Egy apró mosoly jelent meg ajkain.

Sóhajtottam, mielőtt belekezdtem én is. - Én is kedvellek téged Luke, de egy seggfej vagy néha - mondta emlékeztetve őt arra, hogy miért is vagyok rá mérges.

- Tudom és újra csak sajnálom. De van itt valami, amit szeretnék tudni - szorította meg a kezemet. Zavartan néztem rá, nem értettem őt. Úgy tűnt örökre meg akar várakoztatni, és már majdnem rákérdeztem, mikor újra beszélni kezdett. - Nem szeretnél valamikor eljönni velem egy randira?

Nem tehettem róla, hatalmas mosoly ült ki az arcomra. Sose gondoltam volna róla ezt, de elragadtatott engem.

- De, szeretnék - mondtam félénken. Gyengéden megragadta a kezemet, és közel húzott magához egy hatalmas vigyorral az arcán. Lehajolt és egy apró puszit nyomott a számra, majd el akart engedni, de kiharcoltam egy rövid csókot.

- Ne aggódj, lesz még lehetőségünk erre - csintalan mosollyal nézett le rám, s olyan közel volt az arcomhoz, hogy éreztem leheletét az ajkaimon. Elhúzódott, majd megragadta a kezem és visszavezetett a buliba, a többiekhez. Vissza akartam menni és folytatni ott, ahol abbahagytuk, hiányzott az érintése.

Mindig úgy hagy magamra, hogy többet akarok.