- Szóval, mit gondolsz? - hallottam meg anya hangját mögülem.

- Ez nem az otthonom - sóhajtottam, és habár nem néztem rá, tudtam, hogy a homlokát ráncolja. 

- Gyerünk kicsim, csak nézd meg az új házunkat. Hogy lehetsz ilyen lehangolt, ha ránézel? És ez a gyönyörű időjárás! - Beszívta a friss levegőt, és a nap felé fordult. Igaza volt, az új épület óriási volt, és az időjárás határozottan elviselhetőbb, jobb volt, minta az Ohio-i fagyos hőmérséklet.

- Tudom, csak hiányoznak Anya - Fejem a vállára hajtottam, mígnem megfordult, hogy szemben legyen velem. 

- Tudom édesem, és sajnálom. De sok barátot szerzel majd itt is, hidd el! Ez egy új kezdet számunkra. Használjuk ki, vagy legalább próbáljuk meg. Megígéred nekem, hogy megpróbálod?

Végül én is elmosolyodtam.

- Persze Anya, megígérem - Magához szorított egy ölelésre, és tovább már nem tudtam rá haragudni. Hatással volt rám, ahogy a legtöbb emberre is.

--------------

Mivel Anya tudta, hogy mennyire ez ellen vagyok, megengedte, hogy én válasszam ki először a szobámat. Nem volt nehéz a választás, amikor besétáltam egy hatalmas ablakkal rendelkező szobába. Hatalmas erkélye volt, ahonnan gyönyörű kilátás volt a tengerpartra, ami csak pár mérföldre volt tőlünk. Meg tudnám szokni, hogy reggelente emellett ébredjek. Miután kipakoltam a cuccaimat, és felfedeztem a ház többi részét, lementem, ahol anyát dekorálás közben találtam meg a nappaliban. 

- Segítsek? - kérdeztem, mikor láttam, hogy három kép felrakásával küzdött. 

- Nem, azt hiszem rendben vagyok, köszönöm! - mondta, miután a tökéletes helyre sikerült felhelyeznie őket. - El kellene menned valamit csinálni édesem. Láttam egy zeneboltot ezen az úton, ami biztos tetszene neked. Pár háztömbnyire van, csak fordulj balra a szomszédunk után, és meg is fogod találni. 

- Király, mindjárt meg is nézem. Köszi Anyu! - kiáltom, majd megragadom a kulcsomat, és már kint is vagyok. 

A zene a menekülésem a világ elől, és imádok újakat felfedezni, így ez a bolt határozottan az első hely, melyet le kell csekkolnom. Meglepő módon, nem tévesztettem el az utat, hiba nélkül megtaláltam. Egy aranyos, kicsi bolt volt, és mikor beléptem csendesen szólt a háttérben az Oh, Clamity az All Time Low-tól, és ekkor jöttem rá, hogy ez a hely tökéletes számomra. 

Átmentem az M részlegen, és megragadtam az legújabb Mayday Parade albumot. Tudtam, hogy ez még nincs meg nekem, így úgy döntöttem ezt is hozzáadom az eddigi kollekciómhoz. Hirtelen éreztem, hogy valaki mögöttem áll.

- Mayday Parade, mi? - Elképesztően mély hangot hallottam meg magam mellett. Megforultam és szembe találtam magam egy lebarnult, sötét hajú fiúval. Muszáj voltam felnéznem rá, és rájöttem egy egy felettébb helyes fiúba botlottam bele. 

- Öhm igen...Ez az egyik kedvenc bandám - A szája mosolyra húzódott. 

- Vicces, még sose találkoztam olyan lánnyal, aki jó zenéket hallgat - hangjából kihallottam az erős Ausztrál akcentust.  

Eleresztettem egy kis kuncogást, majd visszamentem tovább válogatni a CD-k között. Nem voltam valami jó beszélgetés terén. 

- Idevalósi vagy? Attól félek, még nem láttam a cuki fejedet ezelőtt - hallottam meg újból a hangját, s az utolsó pár szavától elpirultam.  

- Nem, igazából most költöztünk ide. Nemrég fejeztem be a pakolást, és lejöttem megnézni ezt a boltot, mert anyukám mesélt róla - feleltem a kérdésére. Szembefordult velem ezzel mutatva érdeklődését. 

- Valóban? Egy csinos lány, aki szereti a jó zenét. Ez az, amire határozottan szükségünk van errefelé - Felé fordultam és a száján lévő mosolyból következtettem arra, hogy nem szarkasztikusan értette. - Honnan származol, új lány?

- Amerikából, elég messze innen - Szavaim után képzeletben pofon vágtam magam. Természetes, hogy messze van, te idióta. Na ezért van, hogy nem szoktam fiúkkal beszélni. Vagy bárki mással.

Barna szemei meglepetséggel töltődtek fel. 

- America?! Wow, az kemény! És eddig hogy tetszik itt? - Érdeklődése miatt kissé meglepődtem, hiszen egy ilyen cuki fiú tette ezt. Muszáj volt elmosolyodnom.

- Figyelembe véve, hogy még csak két órája vagyok itt, nem igazán tudom, de eddig rendben van. 

- Oh, biztos, hogy szeretni fogok, megígérem - Még gyorsan rám mosolygott, mielőtt ránézett az órájára. - Késésben vagyok, mennem kell. Majd később találkozunk.... - hangja elhalkult, miközben várta, hogy mondjak valamit.

- Allison, de hívj csak Allisnek - mondtam egy másodperccel később, mikor leesett, hogy a nevemre vár. Mosolya még szélesebb lett, mikor újra beszélni kezdett.

- Én Calum vagyok. Örülök a találkozásnak. Később még látjuk egymást Allis! - ment el.

Mosolyogva gondoltam vissza a társalgásra, miközben újra visszamentem szétnézni a CD-k között.

-----------

Pár órával később az ágyamban feküdtem hallgatva az egyik nem rég beszerzett CD-t. A Calummal folytatott beszélgetés járt a fejemben, és reménykedtem benne, hogy holnap is találkozok még ilyen kedves emberekkel, mint ő. Utálom a hétfőket, de a holnapi lesz az eddig legérdekesebb, amit valaha átélek. Remélem nem lesz túl szörnyű.