Mikor Luke kitett nálunk, azt mondta, még ma este később látjuk egymást. Ami valószínűleg azt jelenti, hogy megint fel fog mászni hozzám. Nem tudom hová mehetett, és hogy miért hozott haza ilyen korán, de nem kérdeztem rá. Mindig el szokott tűnni, és utálja ha túl sokat kérdeznek tőle.

Amint felértem a szobába felhívtam Linleyt, hogy beszámoljak neki a mi kis tengerparti...randinkról? Nem igazán tudom minek hívjam. Ahogy azt se, hogy ami kettőnk között van az mi. Most, hogy jobban belegondolok elég sok dologban titokzatos a fiú. 

Amit tudtam az az, hogy a gondolataim teljes részét ő töltötte ki. Azt érezteti velem, hogy csak mi ketten vagyunk a világon, nem számítva, hogy hány ember vesz minket körül. Olyan hatással van rám, amilyennel előtte még senki nem volt. Mikor hozzámér, mintha elektromos szikra futna keresztül az ereimen és ez tartana életben. Alig tudok róla bármit is, olyan akár egy puzzle, amit meg akarok oldani. Vajon ő is ugyanezeket érzi?

Az utóbbi 45 percben vele beszéltem, elmondta mennyire nagyon izgatott, hiszen Mickeyval hivatalosak lettek. Pont mire befejeztük a társalgást hallottam meg anya hangját, aki a vacsorához hívott minket. Mohón szaladtam le, már majd' éhen haltam.

Mind a négyen ettünk anya varázslatos spagettiéből, miközben a suliról kérdezgetett. Josh Bradleynél aludt, így ő is velünk evett.

- Na és ki volt az a fiú, aki az ajtó előtt várt rád? - kérdezett rá anya pár perc csend után. A gyomrom már csak az említésére görcsbe rándult.

- Oh csak Luke - mondtam, s egy apró mosoly jelent meg a számon.

- Tetszik neked? - Úgy tűnik ma ilyen sokat fog kérdezősködni.

- Igazából igen - Nem igazán gondolkodtam a válaszon, kicsúszott a számon, mielőtt rájöttem volna mit is mondok.

- Ő nagyon...érdekes - mondta lassan, s közben még véletlenül sem nézett volna a szemebe, csak evett tovább.

- Jó vagy rossz értelemben? - néztem bele szemeibe az asztalon keresztül. A két fiú némán evett tovább, s figyeltél beszélgetésünket.

- Nézd, nem nagyon tetszenek nekem a tetkói meg az a szörnyű ajakpiercing. Egyszerűen nem értem miért teszi ezt bárki is a testével - hitetlenkedett. Eléggé ítélkező volt, és nem félt kimondani azt, amit gondol. Ez az, amit nem igazán szeretek benne. 

- Ezt a módot választotta, hogy kimutassa saját magát - tettem le látszólag nyugodtan a villámat az asztalra, és abbahagytam az evést. - Nem nagyon méltányolom, hogy elítéld őt a kinézete alapján, azt gondoltam jobb vagy ennél.

- Nos én pedig nem méltányolom, hogy vele legyél, vagy bárki olyannal, mint ő - Most egyenesen rám nézett. Hova jutott el ez a beszélgetés? Tudtam, hogy mindjárt újra beszélni kezd, így gyorsan megelőztem őt.

- Akkor miért engedtél el vele? - kérdeztem kicsit hangosabban, mint kellett volna.

- Mert már itt volt és nem akartam elküldeni - rázta meg a fejét, mintha ez olyan egyértelmű lenne.

- Calum legjobb barátja, akit mindennap látsz a sulinál, és akivel szintén sokat lógok. Neki is vannak tetkói, akkor mi is a különbség kettejük között?

- Neki nincs ennyi...jelölése - Úgy tűnt mintha nem pontosan ezt akarta volna mondani. - És Calum kedvesnek látszik.

- Luke is kedves - reagáltam lassan. Egy kicsit haboztam, hiszen az elején nem igazán volt az. - És törődik velem anya, ez nem elég?

- Fiúk, menjetek! Miért nem mossátok el a tányérotokat és mentek fel? - nézett rájuk, akik amilyen gyorsan csak tudtak felálltak. Mikor elhagyták a konyhát, újra beszélni kezdett. - Mindig boldog vagyok, ha törődnek veled édesem, de nem akarom körülötted látni ezt a fiút. Van benne valami, ami visszataszító - próbált kedvesen beszélni, de hallottam az ítélkezést a hangjában.

- Ennek a fiúnak neve is van! És nem érdekel mit akarsz! - mondtam, majd erőteljesen felpattantam és beledobtam a tányéromat a mosogatóba. Ha ő kurvát játszik, akkor én meg nem fogok eltakarítani magam után. (Igen, ez egy kicsit durva, de tényleg így van az eredetiben is. :D - szerk.megj.) Felrohantam a szobámba, majd jó hangosan becsaptam az ajtómat, s kulcsra zártam, nem foglalkozva azzal, hogy mekkora hisztit levágok.

Anya eddig sose szabta meg, hogy kivel lehetek és kivel nem. Természetesen voltak szabályok, de ez már határozottan túl ment egy határon. Kevesebbet kellene foglalkoznom azzal, hogy mit gondol Lukeról. Persze az elején én se voltam valami jó véleménnyel róla, de csak azért mert egy köcsög volt velem. De könyörgöm ő csak egyszer találkozott vele! Egyetlen másodpercre, és biztos vagyok benne, hogy a fiú kedves volt vele. 

Nem érdekel mit mond, azzal fogok lógni, akivel akarok. Különösen Lukekal. Senki sem tud távol tartani tőle, nem fognak anya ítélkező gondolatai befolyásolni afelől, hogy érzek iránta. Boldoggá tesz, és ha ez neki nem számít, akkor elérte, hogy ne beszéljek vele addig míg meg nem barátkozik a helyzettel.