Egyedül ébredtem, és az első gondolatom az volt, hogy mindjárt megfagyok. A fejem lüktetett és úgy éreztem, ha megmozdulok azon nyomban ki dobom a taccsot. Ez volt az első másnaposságom, most már emlékszem, hogy miért nem iszok gyakran. Úgy éreztem, mint aki átaludta az egész napot, de az órára pillantva megállapítottam, hogy még csak fél tizenegy. Egyszerre futottak át a gondolatok az elmémben a tegnapi nappal kapcsolatban. Nem sok mindenre emlékeztem. Végigfutottam az emlékeken és próbáltam rájönni, hogy mennyire lehettem nevetséges, de csak egy emlék jutott eszembe. 

Luke. A vele való táncolás, a veszekedés hazafelé és az elalvás a karjaiban. Megcsókoltam őt és ő viszonozta azt. Persze, hogy viszonozta, hisz' ő volt az, aki múlt hétvégén megcsókolt. De ez vajon mit jelenthet ránk nézve? Olyan édes dolgokat mondott nekem, de nem tudom, hogy ő hogy gondolta ezeket, nem tudom mi futhatott át az agyán. 

Egy dolgot tudok: hogy valamit érzek Luke iránt. Már a fiú gondolatára is sebesen kezd verni a szívem, és a látványára pillangók kezdenek repdesni a hasamban. Néha amiket mond feldühít, viszont néha a felhőkbe repít. Nem vagyok benne biztos, hogy  ezek az érzések mik jelentenek pontosan, de határozottan jelen vannak. 

Talán Lin tud segíteni kitalálni. Megragadtam a telefonom, ami az éjjeliszekrényemen pihent és tárcsáztam a számát. 

- Mi a francnak hívsz ilyen korán? - szólt bele pár perc csengés után mérgesen. Úgy hangzott, mintha most ébresztettem volna fel.

- Nos, neked is szép jó reggelt, édesem! - mondtam egy kisebb kacajjal.

- Hát most már nem jó, mert felébresztettél - nyafogott.

- Mindenesetre muszáj lesz felkelned. El fogunk menni vásárolni és ebédelni, egy óra múlva felveszlek - mondtam, de csak azért mondtam a vásárlást, mert tudom, hogy emiatt hamar fel fog ébredni.

- Utállak - mondta még mindig kábán.

- Én is szeretlek, nemsokára látjuk egymást - válaszoltam, majd bontottam a vonalat.

Telefonomat egy kicsit felraktam tölteni, és megkíséreltem kikecmeregni az ágyamból. Az egész testem fájt a mozdulat közben, és tiltakozott a mozgás ellen. Mikor végül sikeresen felkeltem, borzasztóan szédültem, és úgy éreztem mindjárt idehányok. A fejem szintén lüktetett még jobban, mint eddig. Soha többé nem iszok ennyit az tuti.

Úgy döntöttem gyorsan lezuhanyozok, hátha segít kicsit jobban lennem. Felvettem a legkényelmesebb pulóveremet, hajamat pedig laza kontyba fogtam, hogy ne zavarjon. Sminket nem raktam, hiszen fölöslegesnek tartottam egy csajos napra. Mikor elkészültem, leszaladtam a lépcsőn. 

- Jó reggelt anya! - Odasétáltam a fotelhoz, ahol ült és megpusziltam köszönés képpen. - Kölcsönkérhetem a kocsit? Szeretnénk Linnel vásárolni menni.

- Persze életem, érezzétek jól magatokat, s mondd meg neki, hogy üdvözlöm! - mondta, mire elindultam az ajtó felé, kezembe a kulcsokkal.

- Köszönöm, szeretlek! - köszöntem el, mielőtt végleg elhagytam volna a házat. 

Kicsit hamarabb ott voltam, de felhívtam, hogy tájékoztassam róla, és szerencsére már kész volt, így pár másodperc múlva ki is jött. Gyorsan meg tudtam állapítani, hogy rajta jobban kifogott a másnaposság, mint rajtam. Mióta ismerem, most először láttam smink nélkül, és ő is egy elnyűtt pulcsit vett fel, nem azt a szokásos Lin-es viseletet.

- Na szia, te álmos fejű - köszöntöttem, ahogy beszállt a kocsiba. Csúnyán nézett rám, majd bekapcsolta a biztonsági övet. 

- Utálom az alkoholt - válaszolt.

- Most már legalább tudod, hogy miért nem iszok gyakran - mondtam, s lehajtottam a feljárójukról. - Emlékszel valamire a tegnap estéből?

- Hát rohadtul nem, csak arra, hogy nagyon jó volt - vigyorgott rám. - És veled mi van? - kérdezte.

- Csak pár dolog rémlik. De úgy látszik, hogy idiótát csináltam magamból és Luke vitt haza utána - meséltem, s láttam, hogy szemei kikerekednek.

- Ő vitt haza? Mi történt? - sikította izgatottan.  

- Nos emlékszem, hogy haragudtam rá, valószínűleg azért, mert elhurcolt a buliból. Aztán velem maradt, és elaludtam. Fél öt körül keltem fel, és még mindig ott volt - Szünetet tartottam a hatás kedvéért.

- És?? - kérdezte türelmetlenül.

Elmondtam neki a beszélgetésünket, mire döbbenten nézett rám. - Tehát jött azzal a dumával, hogy 'vigyázni akarok rád blah blah blah...és, hogy ez az egész megrémisztett' - Újabb szünet. - Aztán...megcsókoltam - böktem ki végül.

- URAM ATYÁM ALLIS! - sikított fel. - NAGYON BÜSZKE VAGYOK RÁD! Utána mi történt? - kérdezte megint.

- Elaludtam és mire felkeltem már elment - válaszoltam.

- Oké, szóval tetszik neked? 

- Nem tudom. Nem tudom mit is jelentenek ezek - nyavalyogtam.

- Megmondtam neked, hogy szeret - ült vissza egy önelégült mosollyal az ülésbe.

Mi van akkor, ha igaza van?

-----------------------

Egész napot a plázában töltöttük, és mikor elhagytuk kábé egy új gardróbot nyithattam volna, bár a legtöbbet Lin választotta. De egyáltalán nem bántam. Végül ettünk egy késői ebédet, majd hazavittem barátnőm, aki még Michaelhöz is át szeretett volna menni egy picit. Én pedig úgy döntöttem, hogy a legjobb ötlet az lesz, ha hazamegyek és pihenek egy ideig. 

Miután már több mint egy órája lustálkodtam a szobámban, meghallottam a csengőszót. Gondoltam biztos Josh keresi Bradleyt, egészen addig amíg Anya le nem hívott. Sóhajtva másztam ki az ágyamból, az egész testem sajgott. Kisétáltam az erkélyemre, ami pont a bejárat fölött van, így láthattam ki érkezett. Az ajtóban legnagyobb megdöbbenésemre Luke állt. Szuper, úgy nézek ki, mint akin átment valami, erre Luke idejön.

- Oh, szia - mondtam neki le. Anya sunyin rám mosolygott, majd bement, egyedül hagyva minket. 

- Öltözz fel, megyünk valahova - mosolygott rám ő is.

- És hova megyünk? - érdeklődtem.

- Meglepetés. Na kapd össze magad! - sürgetett kissé türelmetlenül.

Hitetlenkedve megráztam a fejem és befutottam a szobámba felöltözni. Eddig a meleg miatt ujjatlanban voltam, de most felvettem egy magas derekú rövidnadrágot egy új piros haspólóval, amit még a plázában szereztem be. Amilyen gyorsan csak tudtam sminkeltem, a hajamat pedig egy laza kontyba fogtam, mivel borzasztó göndör volt, és még kissé vizes. Még gyorsan belebújtam a kedvenc papucsomba, majd lerohantam a lépcsőn. 

A most már csukott ajtót, gyorsan feltéptem, és szembe találtam magam a mosolygó fiúval. Megragadta a kezemet, majd elkezdett futni, ezzel ugyanerre kényszerítve engem. Beszálltunk a kocsijába, ahol a hangszórókból BMTH szólt, amikor beindította azt.

- Ja bocsi - mondta, majd kinyomta a zenét.

- Ne, szeretem ezt a számot - kapcsoltam vissza. Felém fordult, majd rám mosolygott, mielőtt elindultunk volna.

Lehúzott ablakokkal száguldottunk, felszabadultan énekelve a számot. A hangja hihetetlenül gyönyörű, néha muszáj voltam abbahagyni az éneklést, hogy jobban halljam őt. 

- Voltál már a tengerparton? - kérdezte, mikor véget ért a dal.

- Nem. Terveztem, hogy lemegyek, de még nem jött össze - válaszoltam kérdésére. 

- Határozottan le kellene járnod oda néha-néha, nem tudod mit hagysz ki - mondta, majd tovább nyomta a zenét.

Még pár percig vezetett, majd beállt egy parkolóba, mely a parttal egyenesen szemben volt. Rám vigyorgott, kiszállt és átfutott az én oldalamra, hogy kinyissa az ajtót nekem is. 

- Oh, szóval átvertél, mi? - szálltam ki én is. Csak megvonta a vállát, majd a csomagtartóhoz sétált, ahonnan kivett egy takarót. 

Lassan sétáltunk egymás mellett a part felé, ahol leültünk a leterített takaróra pár méterre a víztől. Elég meleg volt, de a víz nem lehetett valami kellemes még. Olyan volt, mintha már órákon keresztül beszélgettünk volna a takarón ülve, pedig tudom, hogy nem tartott olyan sokáig. Random dolgokról estek szók, mint például a banda vagy ilyenek. 

Elterült a takarón, a kezeit a feje mögé tette, és azon támaszkodott. Követtem cselekedetét, én is elfeküdtem. A vízzel szemben voltam, a szemem be volt csukva, csak élveztem a hullámok morajlását, ahogy kicsapnak homokos partra. 

- Miért döntöttél úgy, hogy csak úgy elhozol engem ide? - kérdeztem tőle kíváncsian. 

- Ezért hoztalak ide - mondta, kinyitotta a szemeit, s a Nap felé pillantott, ami már majdnem lebukott az óceán alá. - Nem éltél igazán addig, még nem látod a naplementét Sydneyben. Régebben sokat jártam ide a szüleimmel, vagy ha rossz passzban voltam. Megnyugtat - Megállt egy pillanatra, s körülnézett. - És én akartam lenni az, aki megmutatja neked, hogy mennyire elképesztő is ez.

- Gyönyörű - néztem a magam előtt lévő csodálatos tájat. A víz most vörösesen izzott a Nap fénye miatt, az ég a narancssárga és a rózsaszín különböző árnyalataiban pompázott. Lélegzetelállító látvány volt.

- Te vagy gyönyörű Allis - hallottam meg a hangját. Éreztem magamon a tekintetét, így gyorsan felé fordultam. 

A piros és narancssárga árnyalatok visszatükröződtek a jellegzetes kék szeméből, mintha csak ebbe lenne az egész. Pierciengjét fogai közé vette, s kisöpört egy hajtincset az arcomból. Lassan közelebb hajolt hozzám, de mielőtt ajkunk összeérhetett volna, megállt. Éreztem meleg leheletét a számon, ami miatt egész testemben megborzongtam.

- Annyira gyönyörű - suttogta, majd ajkait az enyémekre tapasztotta. Egy gyengéd puszit adott számra, majd kissé elhúzódott. Kinyitottam a szemem, láttam, hogy figyeli minden mozdulatomat, majd újra megtámadta ajkaimat. 

Kezei most az arcomon voltak, majd szépen lassan lecsúsztatta őket a derekamra, ezzel még közelebb húzva magához. Számat kinyitottam, így utat engedtem nyelvének, mely bejutásért könyörgött, s így egymásba fonódtak. Kezeimmel hajába túrtam, s kissé meghúztam azt. Pár perc múlva teljesen elvesztem a csókban. A takaró teljesen elcsúszott alólunk, a homokba feküdtünk, melyet most éreztem a lábamon, illetve a csupasz derekamon. Adott még két kicsi csókot, mielőtt teljesen elhúzódott.

- Hazaviszlek - mondta csendesen. Összeszedtük a cuccainkat, majd a kocsi felé vettük az irányt. 

A Nap már teljesen alászállt, s vele együtt a csókról való gondolataim is. Csak egyetlen dolog volt, amiben biztos voltam: határozott érzéseim vannak Luke felé, amik miatt állandóan meg akartam a fiút csókolni.

Habár ezt egy részem már elég régóta tudja.