Connor háza egy kicsit nagyobb és szebb volt, mint Taté, a fényeket már több száz méterről lehetett látni. A környék és maga a ház, különböző emberekkel volt tele, és még mindig elámított, hogy a suliból mennyien itt vannak. Az eddigi bulik, amiken voltam mindig csak azokból a lányokból és fiúkból tevődtek össze, akik a sulinkat úgymond uralták. Imádtam, hogy ez itt teljesen más. Ahogy besétáltunk, a fülem feltöltődött az aktuális játszott Panic! At the disco dallal. A másik dolog, ami még pozitívum volt itt, hogy ismerték a jó zenéket.

Besétáltunk a nappaliba, ahol Ash és Calum ia tartózkodott. Most minden sokkal zsúfoltabb volt, mint a múltkorin, pedig azt hittem ez nem lehetséges. Átverekedtük magunkat a tömegen, hogy megölelhessük a fiúkat, akik már eléggé be voltak csiccsentve. De már meg se lepődök.

- Hölgyeim, óhajtatok valamit inni? - kérdezte túlontúl udvariasan Ash.

- Még szép! - jelentette ki Lin, majd rám mosolygott.

- Lin én még nem készültem fel erre! - mondtam, mielőtt még Ash elindult volna

- Oh gyerünk már, még nem ittál mióta itt vagy! - győzködött.

- Jól mondja, Allis - állt meg mellettem Cal. - Gyerünk, legalább csak egyet! - Mindhárman kiskutya szemekkel néztek rám.

- Oké - adtam meg magam, mire elnyeltek az öleléseikkel. Ash megragadott két poharat, majd mindkettőnknek adott egyet-egyet. Mikor belekortyoltam, azt hittem mentem kiköpöm.

- Na ne csináld már ez csak Jake meg kóla! - mondta Lin, majd egy hatalmasat kortyolt a saját poharából.

- Hamarosan nem fogod tudni megállni, hogy ne igyad - vigyorgott rám a göndörke.

Ahogy ott álltunk és beszélgettünk, egyre többet ittam, így lassan már kezdtem érezni a hatását. Pár perccel később Michael és Luke sétáltak oda hozzánk, mire szívem hevesen verni kezdett a fiú jelenléte miatt. Mindkettő kezében volt már pohár, és a tény alapján, hogy Luke átkarolt, megállapíthattam, hogy már kicsit sem józanok.

- És hogy vagy? - nézett rám mosolyogva, én pedig éreztem az alkohol szagát a leheletén.

- Egész jól, és te? - mosolyogtam vissza. Mindegy egyes másodperc letelte után éreztem, hogy az alkohol hatása egyre jobban eluralkodik rajtam.

- Most már jól - Mosolya talán még nagyobb lett. - Gyönyörű vagy - hajolt le, s suttogta bele fülembe. Számat egy apró kacaj hagyta el. Kicsit lábujjhegyre álltam, és ajkaimat fülére tapasztottam. - Akárcsak te - suttogtam én is vissza, mire elnevette magát.

- Oké galambocskáim - mondta Michael, s kezét Lin derekára helyezte. - Bulizni jöttünk vagy mi?

- Na gyerünk élvezzük az estét - mondta Ashton, majd felemelte a pohárt, hogy koccintson velünk. Mindannyian követtük példáját és összeérintettük a poharainkat, majd jó nagyot húztunk belőle.

Követtük Ashtont és Calumot a hátsó ajtóhoz, és lefagytam, mikor megláttam az előttem lévő kilátást. Még több ember tartózkodott odakint, melyeknek fele egy hatalmas medencében volt, amiről eddig nem is tudtam, hogy van. A csapat másik fele a teraszon, illetve a kertben szétszórva táncolt.

Hirtelen megéreztem a kezemen Luke kezét, ahogy a táncparkett felé húz, miközben egy hatalmas vigyor színezi arcát. Jó kislányként követte őt, és kezdtem el vele táncolni, elveszve a zenében. Hiába akartam mindennél jobba megcsókolni, meg se próbálkoztam vele. Kezei a derekamon pihentek, és ez most teljesen elég volt nekem.

Úgy tűnt, mintha órákon át táncoltunk volna, és megint úgy éreztem, mintha senki nem lenne körülöttünk. Az első poharamat teljesen kiittam, fejem teljesen üres volt, csak Lukeról szálltak benne a gondolatok. Néha ha kicsit gyorsan mozogtam, elszédültem, de csak röhögtünk rajta. Nevetése zene volt füleimnek, boldogsággal töltött el. Elég bátornak éreztem magam, kezeimet arcára helyeztem. Mielőtt bármi mást csinálhattam volna, hirtelen rándult görcsbe a gyomrom, mikor megpillantottam egy borzalmas személyt Luke válla felett.

Tate állt a füvön, egyenesen engem bámulva ördögi vigyorral a fején. Tudtam, hogy most ért véget a biztonságos estém.

- Mi a baj? - kérdezte Luke, s kezeit az enyémekre helyezte, melyek még mindig az ő arcán voltak.

- Se..semmi - dadogtam. Tudtam, hogy Lukenak nem szabad meglátnia Tatet, mert akkor elszabadul a pokol.

- Mi az? - Megfordult, és próbálta megtalálni merre néztem az előbb.

Hirtelen éreztem, hogy a teste megfeszült, s kezeit elveszi az enyémekről. Észrevette.

- Luke, nézz rám! - mondtam, és próbáltam a kezeimmel visszafordítani.

- Engedj el! - rázta le magáról kezeimet és láttam a szemébe a haragot. Körbenéztem, hátha találok valakit, aki segít visszatartani a heves fiút.

- Mike, Lin! - kiabáltam feléjük, mikor megláttam őket pár méterre tőlünk. Amilyen gyorsan csak tudtak a tömegen át ideszaladtak. - Luke - Csak ennyit mondtam nekik, úgy éreztem nem kapok levegőt, de nem tudtam miért. Azt hittem mindjárt kidobom a taccsot. - Tate itt van.

Szemeik azon nyomba kikerekedtek, Michael pedig elkezdett Luke után rohanni, aki már elindult Tate felé. Ránéztem arra a mocsokra, aki már tudta, hogy Luke felé tart, hogy agyonverje. Szerencsére Mickey odaért a fiúhoz, és meg tudta állítani, mielőtt túl késő lett volna. Mind a ketten küzdöttek egymással, én pedig megijedtem, nem akartam, hogy bármelyiküknek is baja essen.

Lin magához húzott, és pedig küzdöttem a könnyeim ellen, amik ki akartak buggyanni a szememből. Hallottam, ahogy hívja a másik két fiút, majd láttam, hogy Lukeék felé futnak pár perccel később. Hármuknak már sikerült legyőzniük, és elráncigálni őt onnan.

- Haver, engedd el. Biztosak lehetünk benne, hogy ezek után távol tartja magát tőle - mondta Michael, hisz' még most is csatát vívtak.

- Nem, meg fogom ölni! Megmondtam neki, hogy hagyja őt békén! - vágott vissza. Szemeiben tűz lobogott, és most már biztosan tudtam, hogy a mai jó esténknek lőttek. Pedig eddig nagyszerű volt.

- Luke, ne! Nézz rám! - Megálltam a fiúk előtt, úgy, hogy pont eltakartam előlük Tatet. Egy kicsit lenyugodott, és rám figyelt. A fiúk sokkosan néztek rám, meglepődtek azon, hogy Luke nekem szentelte figyelmét. - Luke, ne aggódj emiatt. Csak ne figyelj rá, és érezd jól magad! Ameddig melletted és veled vagyok, sose fog a közelembe jönni.

Rám nézett, majd Tatere és újra vissza rám. - Rendben - mondta rekedt hangon. - De esküszöm, ha csak a közeledbe is mer menni...

- Tudjuk, megölöd - mondta Calum, majd lazított szorításán és végleg elengedték őt.

- Oké, most már szükségem van piára - jelentettem ki, és Luke kivételével mindhárom fiú nevetni kezdett. Ashton elment, majd nemsokára visszatért egy ugyanolyan pohárral amilyen az előzőm volt. Felajánlotta Lukenak a saját poharát, de ő nem élt vele, én pedig tudtam, hogy a fiú már lassan kezd józan lenni és az is marad az est további részében.

Egy hatalmasat kortyoltam az alkoholból, amilyet még nem is ittam, és megragadtam Luke kezét. Táncoltunk egy kicsit, majd mi is a medencéhez sétáltunk, ahogy a többiek is. Egy ideig álltunk ott és beszélgettünk, én pedig már a második poharamat is kiürítettem és jobban éreztem magam, mint bármikor. Az egész testem zsibbadt, nem bírtam abbahagyni a mosolygást és a röhögést. Egy cuki srác jött oda hozzánk és ölelt meg mindenkit.

- Oh, és ő kicsoda? - mosolygott rám és megfogta kezeimet. Már ráztam volna meg, mikor felemelte és egy csókot lehelt rá. Nagyot kuncogtam, mire másik kezemmel eltakartam a szám.

- Ő itt Allis - mondta Luke komolyan.

- Nos, örülök, hogy találkoztunk, Allis. Connor vagyok - mutatkozott be, majd elengedte a kezem, mire megint elnevettem magam. - Nem akarsz úszni egyet?

- De, szeretnék! - kiabáltam, majd megragadtam, és a medencéhez mentünk.

Nagyjából negyven ember lehetett benne, mind fehérneműbe. Halál nyugodtan lekaptam magamról a pólómat, és csatlakoztam a tömeghez. Láttam, hogy Connor mennyire végigjáratja tekintetét rajtam, miközben ő is leöltözik. Megfogta a kezemet, majd mosolyogva húzott maga után és ugrottunk bele a medencébe. Feljöttem a felszínre és felsikítottam, hogy milyen hideg. Körbe-körbe úszkáltunk és egymást locsoltuk a hűvös vízzel, mikor meghallottam az ismerős ritmust.

Újra felsikítottam és ordítva kezdtem el énekleni a Thinking of You-t Ke$hától, nem foglalkozva azzal, hogy ennyire hülyének néznek az emberek. Mindenki full részeg volt és jól érezte magát, mint ahogy én is. Senki nem foglalkozott semmivel, mindenki énekelt. Az egyetlen ember, aki aggódott az Luke volt.

- Allis! - kiabálta a medence széléről.

- Szia Lukey! Gyere be a vízbe, jó lesz!

- Biztos, hogy nem megyek be, inkább neked kellene kijönni! - ordította, és ez engem mérgessé tett.

- Tuti, hogy nem megyek ki! - határoztam el magam, majd visszamentem Connorhoz és újra lefröcsköltem.

- Allis most azonnal told ki a segged! - Most már rendesen üvöltött, és egy pillanatra mindenki ránézett, mielőtt folytatták volna a táncot.

- Vagy mi lesz, anya? - ugrattam, majd Connor felé fordultam, hogy összeröhögjünk.

- Szállj ki abból a rohadt medencéből! - Lejjebb vette a hangját, és tudtam, hogy nagyon mérges, de nem foglalkoztam vele.

- Nem mondhatod meg nekem Luke, hogy mit csináljak! - visítottam oda neki.

Ashton is megállt mellette. - Gyerünk Allis, ki kell szállnod! - mondta kedvesen, hátha így jobban hallgatok rá.

- De Ashhhhh - nyafogtam. -, nem akarooooook.

- Tudom babe, de muszáj. Gyere, ölelj meg! - Felemelte a kezét, és mutatta nekem, hogy mennyire meg akar ölelni.

Elvigyorodtam és kiszálltam a medencéből, hogy odarohanhassak hozzá. Utam alatt megpillantottam a többi barátomat, akik visszafojtott röhögéssel figyelték, ahogy Ash vár rám széttárt karokkal, mögötte meg a mérge Luke áll. Már majdnem megöleltem a fiút, mire hirtelen egy törülközőt csavart a testem köré.

- Héj, becsaptál! - kiáltottam, majd csúnyán néztem rá, de nem bírtam sokáig, elröhögtem magam.

- Gyerünk Allis, hazaviszlek - állt meg előttem Luke, majd Ashton átadott neki. Eltaszítottam a fiút, mielőtt még közelebb jöhetett volna.

- Kapd be! Tuti, hogy nem megyek veled! - Nem nagyon lehetett érteni, amit mondok, összefolytak a szavak a számban, és eléggé szédültem.

- Allis, itt az ideje, hogy hazamenj - mondta Ashy nyugodtan.

- Srácok borzasztóak vagytok, én nem akarok ezzel a faszkalappal menni! - néztem lekerekedett ajkakkal rájuk.

- Majd ő megvéd téged babe - Közelebb jött, és szorosan magához húzott Ashton.

A többieknek is adtam egy ölelést, majd végül elindultunk Lukekal. Összeszedte a ruháimat, én pedig még mindig a törülközőbe voltam becsavarodva. Előttem sétált, még csak rám se nézett.

- Miért vagy ekkora seggarc? - mondtam, majd sikeresen megbotlottam, miközben mögötte sétáltam.

- Tessék? - Hirtelen állt meg, és fordult meg, ezzel megállítva engem. - Teljesen bolondot csinálsz magadból, én csak megmentettelek a teljes megalázottságtól!

- Senkit nem érdekelt mit csinálok rajtad kívül, csak el akartad rontani az estémet! - Próbáltam mérgesnek tettetni magam, de a végén elnevettem magamat a saját szavaimtól.

- Egyre nevetségesebb vagy - nézett rám, majd megfordult és folytatta tovább az útját. Borzasztó gyorsan haladt, meg se próbáltam felzárkózni.

- Oh fogd be, neked igazán szükséged lenne egy kis lazulásra, és egy kis mókára, mint ahogy mindenki más teszi. És úgy emlékszem, mintha azt mondtam volna, hogy tudok magamra vigyázni - mondtam, de túl részeg voltam ahhoz, hogy felfogjam mennyire felidegesítem ezzel őt.

- Igen, de nyilvánvaló, hogy nem tudsz. Csak maradj csendbe, míg haza nem érünk.

- Kapd be - motyogtam. Tudom, hogy hallottam, amit mondtam, de csak megrázta a fejét.

Pár perccel később megálltunk a házunk előtt, nekem pedig használni kellett a tartalék kulcsot, hogy be tudjunk menni. Besétáltunk, de kicsit megbotlottam, mire kitört belőlem a röhögés.

- Shh - mondta, s befogta a számat.

- Vedd le rólam a kezed! - suttogtam vissza, s lesepertem a mancsait. Szerencsére anya és a tesóm szobája a földszinten van, így sikeresen el tudunk lopakodni a szobámig. Amikor beléptünk, Luke ledobta magát az ágyamra.

- Mit gondolsz, mégis mit csinálsz? - kérdeztem, miközben becsuktam az ajtót.

- Fekszek az ágyadon - mondta ugyanolyan hangsúllyal, mint amilyenen én beszéltem, ezzel utánozva engem.

- Oké, akkor most le is szállhatsz onnan - álltam felé, miközben a törülközőt még most sem vettem le.

- Nem szállok - mondta komolyan.

- Dehogynem - Már majdnem kiabáltam, ami nem lett volna szerencsés, tekintettel a lent alvó családomra.

- Itt maradok addig, amíg ki nem józanodsz - Most mégis felállt és elsétált a mini hűtőmig, ahonnan kivett egy üveg vizet. Majd elment a fiókos szekrényemig, előkapott egy pizsamát, majd a kezembe adta. Még szerencse, hogy túl részeg voltam ahhoz, hogy kínosan érezzem magam amiatt, hogy megtalálta a fehérneműs fiókomat.

Megráztam a fejem, hogy kicsit kitisztuljon, majd ledobtam a törülközőmet, készen állva az átöltözésre.

- Ne! - mondta, majd a törülközőt újra körém tekerte. - A fürdőbe menj átöltözni, kérlek.

- Mi? Nem akarsz meztelenül látni? Jó tudni, hogy visszautasítasz - mondtam, miközben átsiettem a fürdőbe.

- Nem, de addig nem szeretnélek meztelenül látni, még nem vagy normális állapotban.

Hirtelen álltam meg és fordultam felé. Megrázta a fejét és újra az ágyamhoz sétált. Ahhoz képest, hogy részeg voltam, tudtam, hogy Luke az én kedvemért teszi ezt. És ezt nagyon meg kell majd köszönnöm neki reggel.

Miután sikeresen átöltöztem, az ágyam felé vettem az irányt, és annyira messze ültem tőle, amennyire csak lehetséges volt, hisz' még mindig haragudtam rá. És még mindig részeg voltam.

- Tessék - nyújtotta felém az üveg vizet.

- Nem kell - mondtam, s durcásan karba tettem a kezem, és szigorúan előre néztem.

- Csak idd meg, jót fog tenni - Tudtam, hogy igaza van.

Nagyot sóhajtottam, majd elvettem tőle az üveget és nagyokat kortyoltam belőle. Nagyon jól esett most ez a hideg víz. Pár perccel és jó pár korty vízzel később, hagytam had ragadjon el az álom.

---------------

Hirtelen ültem fel az ágyamba, rémálomból ébredtem fel. Be voltam takarva, de ugyanott voltam, ahol elalvásom előtt. Megdörzsöltem a szemem, és tudtam, hogy már sokkal józanabb vagyok.

- Rossz álom? - Megijedtem a hangtól, ami kétség kívül Luké volt.

Megfordultam és megpillantottam a fiút ugyanabba a pozícióba, mint amibe utoljára láttam.

- Még mindig itt vagy? - kérdeztem, és ráemeltem pillantásom. Hangom alig volt, de nem tudtam miért.

- Természetesen, meg akartam bizonyosodni arról, hogy nem halsz meg vagy ilyenek - mondta szarkasztikusan, de nem mosolygott.

- Mennyit aludtam? - mondta nagyot ásítva.

- Majdnem két órát - Hangja nyugodt volt.

Az éjjeliszekrényemen lévő órára esett a pillantásom, ami 4:30-at mutattot.

- Mikor hagytuk el a partit? - kérdeztem, s újra felé fordultam.

- Úgy érted, hogy nem emlékszel? - nézett rám összezavarodva.

Próbáltam emlékezni az elmúlt éjszakára, de csak pár emlék jutott eszembe. A buli elhagyása határozottan nem volt köztük.

- Emlékszem, hogy táncoltam veled és megláttuk Tatet, meg hogy mielőtt elalszok valamiért haragudtam rád.

- Nahát! - nevetett, majd hitetlenül megrázta a fejét. - Nos, elmentünk, mert kezdtél egyre nagyobb idiótává válni, és igen, haragudtál rám, mert elcipeltelek onnan.

- Ezekre nem emlékszem - mondtam és a fejem egyre jobban fájni kezdett.

Újra nevetni kezdett. - Oh wow - Csak ennyit tudott mondani, és megint ingatni kezdte a fejét.

- Mennyire volt vészes? - Féltem megtudni a választ.

- Mondjuk úgy, hogy csak a jó dolgokra nem emlékszel - nézett rám egy öntelt vigyorral a fején.

- Oh istenem! - temettem a fejem a kezembe. Nem igazán tudom mi történhetett és kínosan éreztem magam. - Akkor egész végig mellettem voltál?

- Igen, miután hazajöttünk.

Megdörzsöltem a fejem, ami egyre jobban hasogatott, és észrevettem, hogy a hideg is ráz.

- Fázol - mondta.

- Jól vagyok - válaszoltam.

- Gyere ide - Ránéztem, ő pedig feltartotta a kezét jelezve, hogy menjek oda. Odarohantam és leültem hozzá. Habozva tekerte körém kezeit, mire én még közelebb húzódtam hozzá, mutatva neki, hogy rendben van, ha magához húz. Erre még szorosabban ölelt át, én pedig egy pillanat alatt felmelegedtem.

- Köszönöm - mondtam, s fejemet belefúrtam a mellkasába.

- Jól vagy? - aggódott.

- Igen - válaszoltam.

- Sajnos még nem igazán mondhatod ezt az elkövetkezendő órákban - mondta egy apró kacagás kíséretében. Fájdalmasan felnyögtem, majd beszívtam illatát.

- Kérdezhetek valamit? - mondtam pár perc csend után.

- Mi lenne az? - kérdezett vissza, és meglepődtem, hogy nem volt él a hangjában.

- Miért tetteted azt, hogy utálsz, mikor találkoztunk?

Kiengedett egy sóhajt a szájából, mielőtt beszélni kezdett. - El akartalak taszítani.

- Miért? - néztem fel rá és egy zavarodott pillantással ajándékoztam meg.

Habozva kezdett bele. - Soha senkivel nem foglalkozok a fiúkon kívül, Allis. És mikor megláttalak, úgy éreztem valami megmozdul bennem.

- Értem...és ezek után miért akartál távol tartani magadtól?

- Mint ahogy mondtam, nem engedem az embereket magamhoz közel. De téged közel akartalak. Meg akartalak védeni mindentől - Elsöpört egy hajtincset az arcomból, mielőtt újra beszélni kezdett. - És ez kurvára megrémített.

Elvesztem a szavaiban és a szemeiben. Gondolkodás nélkül emelkedtem fel és ragadtam meg az arcát. Ajkaimat gyorsan az övéire tapasztottam és mikor észbe kapott, ő is visszacsókolt. Gyengéd csók volt, tele érzelmekkel. Egy idő után levegőhiány miatt vettem el számat az övéről, de a szememet még mindig csukva volt. Most azonban kinyitottam és észrevettem, hogy egyenesen engem néz.

Lejjebb süllyedtem karjaiban, beletemettem magam a mellkasába és újra a karjai között aludtam el.