Másnap reggel lüktető fejfájásra ébredtem. Nem tudtam az álmaimba menekülni, a tegnap este állandóan a fejembe járt, nem tudtam nem rá gondolni.

Miután Luke ott hagyott tegnap este, Ashton talált rám, miközben összegömbölyödve zokogok. Hazakísért, majd megkérdem, hogy maradjon velem, amíg elalszok. Az egész tegnap éjszaka egy borzasztó nagy homály, pedig még csak egy korty alkoholt sem ittam. Emlékszem a parti kezdetére, az incidensre Tatettel, a Lukekal való csókolózásra, és arra, hogy elalszok a kanapén Ashtonnal. De hogy hogy kerültem az ágyamba arra már nem. 

Nagyot sóhajtottam, mielőtt az éjjeliszekrényemről felkaptam a telefonomat. Az értesítéseim tele voltak SMS-ekkel és nem fogadott hívásokkal Linleytől és a fiúktól. Lintől legalább tíz olyan üzenetet kaptam, melyben kérdezi, hogy hol vagyok, jól vagyok-e stb. Calum és Mikey is hasonlógat küldtek, de jóval kevesebbet. Majd megakadt a szemem Ash SMS-én.

Elaludtál rajtam, így felvittelek az ágyadba, mielőtt leléptem. Hívj fel, ha felkeltél, beszélnünk kell valahol. Szeretlek xx

Nem igazán akartam sehova se menni, de muszáj volt beszélnem valakivel, és Ashton tökéletes jelölt volt erre. Mielőtt kikászálódtam az ágyból, még válaszoltam a fiúnak, hogy találkozzunk egy óra múlva a Nando's-ba. Ezek után mindenkit biztosítottam jól létem felől, és Linnek meg megírtam, hogy később felhívom. 

Beugrottam a zuhanyzóba, és alaposan átöblítettem a testemnek az összes részét, ahol Tate hozzámért. Nem számított, milyen erősen sikáltam a testem, még mindig magamon éreztem Tate mocskos kezét. Miután végleg feladtam a küzdelmet, gyorsan felkaptam magamra egy laza öltözetet, hajamat kontyba fogtam, a sminkkel pedig nem vesződtem, maradtam natúr. 

Lesétáltam, ahol Anya és Bradley éppen ebédeltek.

- Szép délutánt édes! - köszöntött Anyu. - Jól vagy?

- Igen, remekül. Együtt ebédelek Ashtonnal, később jövök! - Sietősen megpusziltam mindkettejük fejét, majd már kint is voltam.

Majd' negyedórába telt, míg elvezettem az étteremig, miközben BMTH-t harsogtam megállás nélkül. A kajáldába belépve megpillantottam Ashtont, így hozzá siettem. Szája mosolyra húzódott, amint leültem az asztalhoz.

- Hogy érzed magad? - érdeklődött kedvesen.

- Igazából a fejem szétszakad, de másrészt nem nagyon tudom, hogy érzek - próbáltam nevetni, de nem nagyon jött össze. - Mondtam neked bármit is tegnap este? - néztem rá kérdőn, miközben próbáltam kicsikarni bármit is a tegnapi estéből, hátha eszembe jut, mit tudhat. 

- Nem igazán, csak feküdtél az ölembe és folyamatosan ezt hajtogatta: "mi a baj vele Ashton?". Megkérdeztem, kiről beszélsz, de te szimplán csak megráztad a fejed és sírtál tovább - segített ki, én pedig kezdtem kínosan érezni magam.

- Oh, nagyon sajnálom a tegnapi viselkedésemet! - Zavartan elnevettem magam, mire rám mosolygott.

- Ugyan, nem kell bocsánatot kérned, csak mondd el mi történt - nézett rám szomorúan, én pedig nem tudtam nem észrevenni, mennyire aggódik értem. Melegség öntött el, hogy ilyen barátaim vannak, akik ennyire aggódnak értem.

Mindent elmondtam neki, amire emlékeztem. Semmit nem hagytam ki. Megemlítettem a táncolást, Lukeot, ahogy megpillantottam, Tatet és az erőszakoskodását, hogy tapizott.

- Hogy mit csinált? Esküszöm megölöm! - Elképesztő haragra gerjedt, úgy kellett lenyugtatnom, hogy ne pattanjon fel azon nyomban és keresse meg Tatet. Miután kissé megnyugodott, tovább folytattam a történetet az est hátralévő részéről. Ahogy elmondtam neki, hogy hogyan menekültem ki Tate szobájából, egyből visszatértek az akkori érzéseim. Beszámoltam neki, hogy hogyan futottam le a lépcsőn a többieket keresve, és hogy nem találtam semmit. Az összes részletet kifejtettem neki, nem hagytam ki semmit se. A titokzatos megmentőm is szóba került, aki kihúzott a házból, de nem tudtam, hogy ki az. Végül a csók rész is elkövetkezett, nem hagyhattam ki.

A lehető legközelebb hajoltam Ashez. ahogy a részletekről számoltam be, és ő is épp annyira meg volt lepődve, mint én voltam tegnap. Ahogy a csókról beszéltem, újra megéreztem Luke ajkait az enyémeken, mintha csak most is itt lenne; hideg, de puha, és ahogy a teste az enyémhez nyomódik. Aztán pedig eltűnt, mintha csak képzeltem volna az egészet. 

Ashton csendesen hallgatta ömlengésemet, miközben próbálta összeszedni a gondolatait, és szavakba önteni. Kinyitotta a száját, mintha mondani akarna valamit, majd be is csukta, hisz' nem tudtam mit is kellene mondania. Ugyanez nekem is a problémám. 

- Egyszerűen nem tudom, mit gondolhat - mondta végül egy fejrázás kíséretében. 

- Én sem tudom - suttogtam vissza. 

- Mármint, Luke még sose viselkedett így - kezdte Ashton, miután a pincér kihozta a rendelésünket. - Nem igazán barátságos, de sose szokott így viselkedni valakivel, csak akkor, ha az illető tett ellene valamit. Ráadásul aztán még le is smárol téged...nincs ötletem - dobta fel tétlenül a kezét, és feladta, hogy megpróbálja kitalálni mi baja van a fiúnak. - De azt tudom, hogy Tatettet még közel sem szabad elfelejtenünk.

Egy pillanatra már el is feledkeztem róla. Lefoglalt a Lukeról való gondolkozás, így elfelejtettem minden mást.

- Ki tudja még ezt? - nézett rám kérdőn.

- Senkinek nem mondtam el rajtad kívül - dörzsöltem meg idegesen a homlokomat. - Terveztem, hogy Linnel megosztom, a fiúk meg úgyis kiszedik belőlem. 

- Michael és Calum meg akarják majd ölni Tatet, ugye tudod?

- Tudom - mosolyodtam el minimálisan. - Elképesztően boldog vagyok, hogy vagytok nekem, köszönöm, hogy kiálltok mellettem Ash, és mindig számíthatok rátok! - Kezemet rátettem az asztalon pihenő kezére. 

- Ne köszönd meg, imádunk téged, és itt vagyunk, hogy megvédjünk! - Megkönnyebbülten sóhajtottam szavai hallatán.

- Én is szeretlek titeket! - vigyorogtam rá. - Csak nem tudom, mit kellene tennem.

-------------------

Evés után egyenesen Linleyhez mentem. Amint odaértem, egy hatalmas ölelést kaptam tőle. 

- Szörnyen aggódtam érted! - húzott befelé az ajtón.

- Köszi Anya, de jól vagyok! - viccelődtem, mire kicsit fejbe vágott. 

Órák hosszat  beszélgettünk a tegnap estéről. Ő is épp annyira feldúlt volt Tate miatt, mint Ashton, és teljesen összezavarodott Luke miatt. Nem tudtam mihez kellene kezdenem, de azt mondta, hogy mindenképp számoljak be erről a többi fiúnak is. Valamint, hogy mindenképp ott szeretne lenni, mikor a fiúk letámadjak Tatet. Ez nevetésre késztetett, az elsőre ezen a nyomorúságos napon. Egészen estéig náluk voltam, eldöntve, hogy majd holnap elmesélem Caluméknak. 

Az est hátralévő részében fagyit zabáltunk és vígjátékokat néztünk. Csak egy igazi lányos estére volt most szükségem. Remélem a fiúk kitalálnak valami a Lukeos témával kapcsolatban, hisz' ötletem sincs mit kellene tennem. 

------------------

Vasárnap reggel hamar eljött, én pedig elképesztően fáradt voltam, tekintettel a stresszes hétvégémre. Callal és Mikeval találkoztam egy apró kis kávézóban, ahol beszámoltam nekik is mindenről. Ugyanazokat a reakciókat kaptam, szintén meg akarták fojtani Tatet, és összezavarodtak Luke miatt. Végül is mit vártam?

Azonban ők azt mondták meg kéne próbálnom szembenézni a fiúval, és megkérdeznem. A gondolat, hogy körülötte kellene lennem idegessé tett, nem tudom, hogy gondolták. Az egyetlen gondolatom ezzel kapcsolatban az volt, hogy vajon mikor és hol kellene ezt véghez vinnem. Meg amúgy is mit mondanék? Ez egy még egy nagyobb probléma. 

Hogy kellene beszélnem vele, hogy ha már csak rá gondolok, akkor is szótlanná válok?

***

Sajnálom az esetleges hibákat, és értelmetlen mondatokat, de futtában fordítottam le, és már nincs energiám ma átnézni, de ígérem holnap megteszem! Kérlek hagyjatok magatok után nyomot! :) xx