Magányos.

Egy szó, mely teljesen leír engem. Továbbá ez is az egyetlen, amely leír.

Egész életemben magányosság vett körül, ezekből szereztem a tapasztalataimat; a nap, amikor az apám elhagyott, amikor két év után a barátom megcsalt, és még akkor is, mikor a kedvenc macskám meghalt. De sose éreztem magam, annyira magányosnak, mint amilyen jelen pillanatban vagyok. 

Sydneybe költözni egy nappal azelőtt, hogy az utolsó évem elkezdődne a suliban, a legrosszabb dolog, ami történhetett volna velem. Magam mögött hagyni a két legjobb barátomat, akik eddig végig velem voltam, és akik jobban ismertek bárki másnál. Most még jobban meg kell próbálnom barátokat szerezni. Az új suli tele lesz olyan diákokkal, akik már évek óta ismerik egymást. Egy suli mely tele lesz agyon szoláriumozott, kurvás lányokkal és srácokkal, akik már a nézésükkel felcsinálnak mindent, ami mozog. 

Ha nem állnék olyan közel az anyukámhoz, és az öcsémhez, Bradleyhez, otthon szeretnék maradni. 18 éves vagyok, elég idős ahhoz, hogy megtudjam teremteni magamnak a saját környezetemet. Már a barátaimmal is beszéltünk erről, de nem tudom a családomat magam mögött hagyni. Nem úgy mint az apám, akinek a tette mondjuk azért jó hatással volt ránk. Annak ellenére, hogy haragudtam anyára, amiért a világ másik oldalán szerzett állást, jobban szerettem őt bárkinél, és tudtam, hogy túl kell ezen lépnem. Kitudja, talán a költözés jól is elsülhet. 

A két legjobb barátomon, Abigailen és Benen kívül, nem fog semmi sem hiányozni Clevelandből. A szülővárosom tele van rosszabbnál rosszabb emlékekkel, az apámról, az ex-barátomról és a gyermekkoromról. Egy új kezdet, amire most határozottan szükségem van. De bármikor arra gondolok, hogy nem szabad tovább szomorúnak lennem az elköltözést illetően, Abigail és Ben könnytől ázott arca úszik be az elmémbe, újra lelombozódok. Tartani velük a kapcsolatot rizikós lesz, egyrészt az időeltolódástól, másrészt az utazás is bonyolult lesz, figyelembe véve, hogy nem engedhetjük meg magunknak pénzügyileg. Megígértük egymásnak, hogy tartjuk a kapcsolatot, és hiszem, hogy be tudjuk tartani.

Nagy levegőt veszek, miközben kinézek a kocsi ablakon a tengerpartnak egyik gyönyörű részére. Egy dolog, aminek felettébb örülök, hogy pár percre lesz csak a part. Számomra tökéletes menekülési lehetőség és senki sem lesz, aki elküldhet minket onnan. Hozzá is adtam a fejembe lévő listához, amin a pro, illetve kontra érveket gyűjtöm Ausztráliával kapcsolatban.  Ez az első dolog a pro listán, de talán a héten még találok több pozitív dolgot is. 

A házunkhoz vezető út maradék részben becsuktam a szememet,  fülemben pedig megállás nélkül harsogott a Bring Me The Horizon. Pár perccel később Bradley ébresztett fel, pedig nem is érzékeltem, hogy elszunyókáltam volna. Az ablakon túl egy hatalmas új házra esett a pillantásom, melyről nem tudtam levenni a szemem. Sóhajtva nyitottam ki az ajtót, és léptem a friss, fekete járdára. A meleg levegő megcsapta az arcomat és ez szembesített vele, hogy ez lesz az új házunk.