-Csak hallgass meg, ennyit kérek. Nem többet, nem kevesebbet.-nézett Ghost. 

-Legyen, mondjad.-sóhajtottam. 

-Nehéz időszakon vagyok túl és ez nem csak feltétlenül rajtad csattant. Nem rajtad akartam levezetni a dühömet és a stresszt amit akkor éreztem. Nem így akartam, sajnálom. 

-Amiket kimondtál nem tudod visszavonni. Nem akarok erről többet beszélni.-húztam fejemre a takarót.-Fáradt vagyok és kimerült. 

-Tudom, hogy az vagy...De kérlek, ne legyél makacs, most az egyszer. 

-Mit kellene mondanom? Szerettelek, bármit megtettem volna érted, akármit. Nem egyszer vállaltam be helyetted olyan helyzeteket, amikbe majdnem belehaltam és utána csak annyit kaptam, hogy ordítottál. Fájdalmat okoztál. Most pedig kérlek, menj ki, tényleg nem akarok beszélgetni. 

A férfi nem szólt semmit, csak nézett rám. Percekig nem ment ki, de egyszer csak felállt, távozott. Könnyeim eláztatták a párnámat, így aludtam el. Reggel korán keltem, vagyis pontosabban keltettek. Laswell rontott be, hogy indulnunk kell Farah miatt. 

-Hogy mi van? Hova kell menni?-estem ki az ágyból, miközben igyekeztem felöltözni. 

-Farah eltűnt. Keressétek meg és hozzátok vissza élve, azonnal! 

-Jó, jó öltözök..-ásítottam.

Sietve pakoltam össze a dolgaimat, majd táskámat felkapva igyekeztem a katonai terepjáróba. A többiek hullakómásan ültek egymásra dőlve. 

-A helyzet az, hogy Farah eltűnt, meg kell keresnünk őt. Legutoljára Irakban látták, oda megyünk és követjük a nyomokat. Kérdés? 

-Hány óra van?-nézett rám Soap. 

-Hajnali öt óra hat perc.-morogtam.-Nekem sem tetszik, de kénytelenek vagyunk Farah nyomára lelni. Nem tudhatjuk, hogy ki vitte el és milyen céllal. 

Ghostra néztem. Sosem leszek olyan fontos, hogy szeressenek, ugyanolyan földi halandó vagyok, mint a többi ember. Fáradt szemeimmel vizslattam a tájat. A természet újra haldoklik, mint mi. Fáradtak a fák, leveleik már nem olyan zöldek, mint tavasszal. 

A küldetésünk első két napja teljesen sikertelen volt, Farah utáni kutatásunk eddig eléggé keserves volt. 

-Maslowsky, te mit gondolsz, mi van Farahval? 

-Szerintem megint tett valamit, amivel felmérgelt valakit és halva akarják látni.-válaszoltam a telefonomra nézve.-Induljunk Soap, körbeszaglászunk. 

Csendben lépkedtünk, hiszen a hajnal ellenére itt nem pihennek az emberek este sem. Nem ítélem el őket, ők is csak a hazájukat védik az olyanoktól, akik az igazságért küzdenek. 

-Maslowsky, lapulj.-húzott a földre Soap. 

Pont mellettünk ment el egy teljesen felszerelt katona, szívem a torkomban dobogott. A földhöz simultam, mintha egy lennék a porral és sárral magam alatt. 

-Elment..Tovább menjünk? 

Csak bólintani tudtam, mert megszólalni nem volt erőm. Gondolataim teljesen más irányban kóboroltak, valahol a szívem mélyén tudtam, hogyha Farah elő is kerül, akkor az élethez nem lesz sok köze a nőnek. Az iszlám vallásúak képesek bármit megtenni, de ezek eddig csak következtetések. 

A kopár tájban néha fel fel bukkant egy egy katona, fegyverrel oldalukon de nem vettek minket észre. Az egyik épület tetejét céloztuk meg, hátha a tetőablakból megpillantjuk a társunkat. 

-Bingó, megvan akit kerestünk. Soap, mit tegyünk? 

-Szerintem nem lenne jó ötlet, ha kihozzuk most azonnal. Kevesen vagyunk ehhez. Este visszajövünk érte, a többiekkel. 

-Rendben.-hajoltam az ablakhoz. 

Életben van, de az arca felismerhetetlenségig össze van verve. Feje mellkasára bukott, kezei a székhez voltak kötözve egy érdes anyagú kötéllel. 

-Menjünk, nem jó ötlet, ha tovább maradunk.-fogta meg vállamat Soap. 

-Tudom. 

-Tudom, hogy nehéz idők járnak rád, és egy csapat emberért vagy felelős, de ez nem a te hibád. Ezek a dolgok hirtelen történnek, olyan emberek miatt, akik nem olyanok, mint mi. 

Csontig hatoló szavak, ez tény. Néma csendben ballagtam vissza a többiekkel, Soappal az oldalamon. 

-Na? Megvan?-nézett rám König, mire csak bólintottam. 

-Este megyünk érte, készüljetek fel. Székhez van kötve, összeverték. Valószínű, hogy a rohanás csak nagyobb kárt fog okozni benne, szóval König és Tasha. Ti ketten fedeztek minket, Ghost feladata pedig az, hogy Faraht élve elvigye a helyszínről. Rabbit vele megy a biztonság kedvéért, hogy senki se legyen egyedül. Soap és én pedig megnyitjuk az utat, hogy egyszerűbb dolga legyen a többieknek. Minden világos eddig? 

Mindenki csak morgott az orra alatt. 

-Probléma van? 

-Mi van, ha többen vannak?-nézett aggódóan König. 

-König, mesterlövésznek készültél, szerintem te megfelelő vagy erre a feladatra a magasságod ellenére is. Tasha alacsonysága pont hozzád illik, hiszen gyorsan tud végezni akár földharcban is az ellenféllel. Ghost azért megy Rabbittal, mert Ghost racionálisabban tud gondolkozni, gyorsabban tud pörögni az agya, Rabbit pedig eközben tudja fedezni vagy éppen segíteni. Soap és én megyünk be az épületbe, utat törünk Ghostnak. Este kilenckor megyünk, akkor váltják egymást a katonák. Nehézfegyvereik vannak, vigyázzatok, hogy mit cselekedtek. Akárki lesérül, azért én megyek. Ha véletlenül elvál a csapat egy része, akkor a hídnál találkozunk, addig várunk, míg mindenki meg nem érkezik. 

-És ha te nem érkezel meg időben, mi a parancs?-nézett rám Ghost. 

-Ez esetben, elmentek nélkülem.

-De..De ez nem megoldás, akkor hogyan jutsz utánunk? Hogyan jössz vissza? 

-Az ilyen esetekre is kiképeztek minket. Néha áldozatokat kell hozni.-zártam le a témát. 

A terepjáróhoz lépkedtem, ahol a fegyvereket tároltuk. Egyesével átnéztem mindet, a késeket is. Ezzel próbáltam elterelni a rossz gondolataimat, a megérzéseimet. A többiek beszélgettek, Tasha pedig a szokásos power napet tartott. 

-Srácok, indulunk. Készülődjetek.-néztem fel a csillagokra.-Nehéz menet lesz ez.

-Victorya, mi bánt?-fogta meg vállamat Soap. 

-Ne keressetek, ha véletlen nem érek vissza időben. Rossz pénz haza talál. 

-És hol van az a haza?-nézett rám a férfi. 

-Ahol a csapatom van. Mindegy, hogy merre, de ott a hazám. 

-Nem lesz gond, vigyázunk egymásra. 

-Ígérj meg nekem valamit.-néztem Soapra.-Ha tényleg nem érek vissza, figyelj Ghostra. 

-Ígérem.-nézett a férfi az épületre, ahova menni fogunk. 

Éreztem, hogy nehezebben veszi a levegőt, nyomja az, amit kértem tőle. 

-I wear it just for you..-dúdoltam.-Ismered? 

-Természetesen, a régi tengerészgyalogosoknak volt a mániájuk az ilyen dalok, ez egy klasszikus. 

-Annak ellenére, hogy skót vagy.-kuncogtam.-Na induljunk, mert a többiek már várnak ránk. 

Az épületig vezető út teljesen tiszta volt, a lopakodás könnyen ment. Soap felhúzott a tetőre, míg Tasha és König pozícióba helyezkedtek. Ghost és Rabbit pedig a két külön ajtóhoz lépdelt. 

-Mehet? 

-Mehet.-ezzel a mondattal betörtem az ablakot és könnygázt dobtunk be, ami hamar belepte az épület belsejét. 

Farah köhögését fentről is hallottunk, majd a maszkunkat felvéve leereszkedtünk. A katonák felkészültek voltak, gázálarc védte szemüket és orrukat. 

Bal kezemet felemelve előre mutattam, Soap halk léptekkel közelítette meg az egyik ajtót, hogy Ghostot beengedje. Farah mögött két katona, akik próbálták elrángatni a nőt. 

-Soap, gond van! Ghost így nem tud időben bejutni, utánuk kell mennem mert akkor elvesztjük őket.

-Mi a terv? 

-Engedd be őket, szólj Tashának, hogy jöjjön ide! Addig én utánuk megyek, ha sikerült elkapnom őket Ghostnak átadom Faraht és minél hamarabb lelécelünk!

-Értettem!

Teljes erőmből rohantam a három ember után. A félig élettelen nőt úgy ráncigálták, mint egy rongybabát, nem volt más választásom, mint az egyiket eliminálni. Célzásom nem volt pontos, így csak a férfi lábát találtam el, aki ismeretlen nyelven beszélt a másiknak. Ők is csak katonák, mint mi.