-König, hallod ezt?-kérdeztem a mellettem sétálót.

-Igen, Victorya beszélget. Mi ebben a furcsa? 

-Az, hogy nem szokott telefonálni, Tasha még alszik, Farah altatásban van és a plusz, hogy nincs ébren senki rajtunk kívül. 

-Paranoiás vagy, ráadásul megmondta, nem akar tőled semmit. 

-Az is igaz..De nem vagyok paranoiás.-néztem a plafonra az ágyamból.-A nők furcsák.

-Miért? 

-Victoryával jó ideje ismerjük már egymást. Mindig is nehéz eset volt, nem nyílt meg akárkinek. Utána pedig csak eltűnt, a legjobb katona lett. Eltelik tizenöt év és újra találkozunk. Nehezen tudom elhinni, hogy a sors ennyire azt akarja, hogy közünk legyen egymáshoz. 

-Mire gondolsz? 

-Te csak puszta véletlennek találod? 

-Nem tudom, nem ismerem Maslowskyt, nem sok közünk van egymáshoz. Nem nagyon beszélget velünk ezt te is tudod. Ha nem lenne ennyi munkánk, akkor biztos vagyok benne, hogy bezárkózva ülne a szobájában és olvasna vagy épp eddzene. Szerintem nem teljesen százas a nő. 

-Az biztos.-szólt közbe Soap.-De az is bizonyos, hogy nagyon igyekszik minket összetartani és vigyázni ránk. Szerintem nincs vele semmi baj azon kívül, hogy magányos. 

Csak bólogatni tudtam. 

-Szerintem, megyek és megfürdök.-szedtem elő egy tiszta törülközőt, alsóneműt és pólót. 

-Nem rossz ötlet, bűzlesz. Mintha egy döglött borzban hemperegtél volna.-vágott hozzám Rabbit egy dezodort.-Utána pedig bocsánatot is kérhetnél az asszonykádtól, egy gyökér voltál. 

-Mire is gondolsz te kis..?

-Én kis mi? Fáj az igazság? Nem tehetek róla, hogy te nem vagy képes megbecsülni egy nőt, aki elvesztette a legjobb barátját és a saját fiát. Össze van törve és te észre sem veszed. Nem lenne rossz egy bocsánatkérés, még akkor se ha látni sem akar. Vissza fogadott a csapatba, ne felejts el. 

Bólintva hagytam el a szobát. Lassan csoszogtam a folyosón a fürdő felé. Megálltam a lépcsőfordulónál, ahol a nők része felé vezetett az út. Elhessegettem a gondolatot, hogy felmenjek. Nincs hozzá semmi közöm, ezt a tudtomra is adta. Hiába tört össze az, hogy minden nap láthatom, nem mehetek oda hozzá szabadon, hiszen a szavaim olyan sebeket okoztak neki, amik a mai napig véreznek. Mélyen belémartam, amik szerintem nekem is fájnának. 

Forró vizet engedtem magamra, hagytam, hogy a félig gyógyult sebeimet csípje a testemet. Érezni akartam a fájdalmat, azt akartam, hogy ne csak lelkileg kínozzon ez az érzés ami bennem van. 

Basszameg...Örökre elvesztettem, nem tehetek semmit. Hiába a milliónyi bocsánatkérés, hiába lenne minden. Nem mondhatom neki azt, hogy figyu szeretlek csak ezt bántalmazással fejezem ki? 

-Ghost, haladj már. 

-Van még tusoló te kis görcs.-morogtam. 

-Ki is a görcs?-nyitott rám Rabbit.-Ismételd meg. 

-Egy görcs vagy a nyakamon.-húztam össze szemeimet, miközben elzártam a csapot. 

-És te is nyűg vagy valaki másnak, akinek támogatást kellett volna adnod. Nem lenne rossz, ha rá néznél, szerintem rémálma van.-fordított hátat.-Engedelmeddel pedig távoznék, bűzlesz, basszameg. 

Szerintem csak a ruhám van olyan állapotban, mint egy vegyitámadást megélt, második világháborús postagalamb. Lassan öltöztem fel, majd cuccaimat bevágtam a mosógépbe, a többihez. Fontolóra vettem azt, amit Rabbit mondott. A szokásos helyen, a lépcsőfordulóban ácsorogtam, pislogtam a szoba felé. Akaratlanul is felindultam, szépen, lassan. 

Hallottam a beszélgetést, majd a nehéz levegővételt. 

Kopogtam. 

Semmi válasz. 

Újra kopogtam, megint semmi. Benyitottam, majd megláttam azt a rendetlenséget, amit sosem hittem, hogy látni fogok. Ruhák és személyes tárgyak minden fele, gyógyszeres dobozok itt-ott fellelhetőek voltak. Victorya csak fordolódott, álmában beszélt, lassan már kiabált. Becsuktam az ajtót, majd leültem az ágyra. Haja teljesen leizzadva, arcán már látszódtak az évek. 

-Victorya..-ráztam meg enyhén a vállát, de semmi reakciót nem kaptam.-Maslowsky..

Kicsit ideges voltam. Nem kezeltem még ilyen helyzetet, főleg nem az ellenkező nemnél. König esetében láttam már ilyet, őt hamar fel lehetett kelteni az álmaiból. 

-Victorya, ébredj fel.-ráztam meg vállainál fogva.-Victorya? 

-Ghost?

-Igen, én vagyok az.-felültettem, majd mögé ültem, mellkasomra húztam.-Azt hittem telefonálsz.

-Nem, nem szoktam..Te is tudod.-haja teljesen leizzadt, zavartan nézett körbe. 

-Miről álmodtál? 

-Nem tudom, nem láttam senkit. Csak..Valaki folyamatosan a szerelemről beszélt nekem, hogy a lélektársak milyen fontosak, meg ilyenek. 

-Szerintem most jobb lenne, ha kipihennéd magadat. Dőlj hátra, én vigyázok rád.

Nem ellenkezett. Oldalára fordult, majd fejét mellkasomra tette. Kicsit ideges voltam, szívem gyorsabban vert, mint szokott. Kivételesen nyugodt volt a hangulat, nem ellenkezett. Általában folyamatosan veszekszünk, a fia halála óta teljesen magára hagyatkozik. Nem kell neki senki, hiszen önmaga is meg tudja oldani. Lenne is benne igazság, de amiről senki sem tud, hogy antidepresszánsokat szed. Ha tud, akkor terápiára megy, és nem iszik alkoholt. Bezárkózott, nem akar beszélni senkivel. Price sem tudja, hogy milyen és mekkora felelősséget adott erre az egyszem nőre. 

-Ghost..

-Hm?

-Nem tudok aludni.-csendben felkelt, kotorászott az egyik fiókban, majd távozott. 

Várj meg, megyek én is.-pattantam ki, majd utána eredtem. 

König csak értetlenül nézett rám. 

-Kuss, nem volt semmi. Ne nézz így rám.

-Nem is akartam azt mondani, hogy megfektetted, mert azt hallottunk volna szerintem. 

-Inkább ne szólalj meg legközelebb. 

Victoryát elnyelte a föld. Hiába kerestem, nem találtam a dohányzóban, a konyhában de még a gyakorlópályán sem. 

-Rabbit, nem láttad Victoryát? 

-Nem, de szerintem Tashánál vagy Farahnál van. Csak tippelek.-ment tovább. 

Ilyen hamar senki sem tud elszublimálni, csak így. Adtam egy pofont a szarnak, a két gyógyulófélben levő nőnél sem volt Victorya. 

Lassan lépdeltem vissza szobámba, majd ágyamba arccal előre dőltem be. 

-Na? Mi volt? Beszélgettetek? 

-Soap, hagyj az idióta kérdéseiddel. 

-Igazán mondhatnál valamit, mert ilyen halkan senki sem tud szexelni. 

-Nem is értem, miért hiszitek azt, hogy lefeküdtünk? 

-Mert szemmel képesek lennétek levetkőztetni egymást, azért. 

-Rémálma volt. Megnyugtattam, hogy nem lesz gond, elmondta, hogy mit álmodott. A mellkasomon volt a feje, majd alig telt el tíz perc és utána távozott. Felszívódott, nem tudom merre ment. Lehet, hogy elment sétálni, vagy a tetőn van, fogalmam sincs. Viszont rettentő nagy a rendetlenség a szobájában, és az a szag..Mintha megöltek volna ott valakit. Mindenhol üres antidepresszáns dobozok vannak, szerintem békén kellene hagynom őt. 

-És ezt melyik éned mondja a kettő közül? A közönyös, aki a fronton van, vagy az, aki itt beszélget velem? 

-Egyik se, a fejem mondja ezt. 

-Én inkább a szívemre hallgatnék, lehet, hogy szüksége van valakire. Lehet, hgoy nem mondja ki, de gondolj bele. Vagyunk itt egy páran, mind férfi egyedek. Egy nő, nem fogja kimondani, ha segítségre van szüksége. 

Csak bólintottam. Fáradt voltam. 

-Lámpaoltás Soap, hulla vagyok. 

Csak forgolódni tudtam egy ideig. Hallottam, hogy König visszaér, a nagy csörtetése közben a padlót közelebbről is megnézte. 

-Fick deine Mutter..-morgott.

Soap hangos nevetésben tört ki, mire én telefonommal odavilágítottam. 

-Ember, te meg mit csinálsz? Éjfél van, te meg egyszál semmibe itt rohangálsz? 

-Nem tehetek róla, hogy a bakancsodat az útban hagyod, ahogy a zoknidat is.-majd hozzámvágta.-Legközelebb megetetem veled.

-Hulla vagyok König, hagyjál.-fordultam el. 

-Remélem felfogtad, hogy tényleg a szádba tömöm, ha lusta disznó leszel elpakolni magad után, ember. 

-Jól van na, te kis zsiráf.

Soap elnevette magát. 

-Hogy ki is a zsiráf, te törpe? 

-Anyádék nem spórolták ki belőled a magasságot. Biztos vagy abban, hogy a szüleid nem zsiráfok voltak? Halandó ember nem tud ekkora hegyomlást összehozni a genetikai lottóval se.

Rabbit már csak arra nyitott be, hogy egymást nyúzzuk és Soap sikertelenül próbál minket szétválasztani. 

-Na ez miatt mászott le Jézus a keresztről. Hagyjátok abba, késő van már ehhez. 

-Te csak ne mondj semmit azzal a százhetvetöt centiddel, te pitypang.-próbálkozott König, de sikertelenül. 

A saját zoknimat tömtem a szájába, majd diadalittasan dőltem vissza ágyamba. 

-Ezt még megbánod.-morgott a maszkos alak. 

-König, nyugi. Idegbajos vagy, jól tudjuk. Majd a napokban így is mennünk kell, ott majd kiélheted a beteg vágyaidat, hogy hogyan vágnád el a torkát.-teremtette le a fiatal srác Königet.-Most pedig kuss legyen hullaszaggal vegyítve, a fenti emeleten is titeket hallani. Szeretnék aludni, mielőtt szarrá szopatnak minket, megint. 

-Mire gondolsz?

-Soap, ne mondd, hogy nem tudod. 

-Mit nem tudunk?-ültem fel.-Rabbit, mesélj csak? 

-Csak szórakoztok, ugye? 

-Nem, nem tudjuk mire gondolsz.-néztünk össze értetlenül. 

-Victorya elment, hagyott egy üzenetet és távozott minden szó nélkül. 

Rabbit átadta a lengyelül írt cetlit, amire csak annyi volt firkantva, hogy majd jövök, ne keressetek. 

-Édes istenem, már megint magánakcióba kezdett? 

Értelmetlenül pislogtam a többiekre, és hiába próbáltuk megérteni egy nő agyát, nem jutottunk semmire.