-Jó reggelt Varsó, jó reggelt!-köszönt be Tasha. 

-Jó reggelt...Jobbat.-keltem ki az ágyból.-Jelentést kérek..

-Én, Tasha Colins alhadnagy jelentem a vezérőrnagy asszonynak, hogy a csapat készenlétben áll a következő bevetésre. Reggel hét óra harminckét perc van, a város nyugodtnak tűnik, az emberek a házaikban pihennek a kijárási tilalom miatt. A kávé és cigaretta pedig már elkészült. 

-Nem ilyenre gondoltam, de megteszi..Köszönöm.-csoszogtam az ajtóhoz.-Mindenki ébren van? 

-Igen.-segített a lépcsőzésben a lány. 

Új rendszert vezettünk be az állnevek terén. Mivel sok nemzetiségből állunk össze, így kénytelenek voltunk a születési helyünk alapján hívni egymást bevetésen. Igaz, nehezen szoktunk hozzá, de majdnem mindenkinek tetszett az ötlet. 

-Kávé..-néztem a bögrében levő fekete folyadékra.-Istenem, ez hiányzott. 

Nehezen tudtam járni is, így kénytelen voltam igénybe venni más segítségét is. Sokkal komolyabb lett a csapat, mint annak idején mikor ide kavarodtam. 

-Jó reggelt csapat.-néztem az embereken végig.-Jó szarul néztek ki. 

Elnevették magukat. 

-Nem csak mi, hanem a parancsnokunk is rossz állapotban van.-jegyezte meg Rabbit. 

-Hol van Farah?-néztem körbe. 

-Lelépett, miután mindenki elaludt.

-Tudtam.-ültem le dohányozni.-Gondoltam, hogy le fog lépni, nem akarta a felelősséget. 

Nem feltétlenül tetszettek a dolgok, amik mostanában történtek. Arra sincs időm, hogy levegőt vegyek, és ráadásul beteg is vagyok. 

-Mi a mai napi program?-ült le mellém Rabbit. 

-Nem tudom.-vettem elő a telefonomat, a jegyzetekben kutakodtam.-Edzés van beírva, de sosem tudni, hogy mikor hívnak minket..

-Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, hogy te is gyere ha mennünk kell. 

-A csapatnak kell egy vezető, és itt vagy te, König, Ghost, Soap, Alejandro, Gaz, Tasha és még egy csomó ember. Titeket nem lehet egyedül hagyni, érted? Valakinek ügyelnie kell a biztonságért is. 

-De ez akkor sem valami jó ötlet, a doki is megmondta, hogy ágynyugalom. 

-Engem pedig nem érdekel.-keltem fel.-Ha hívnak minket, akkor egy csapatként megyünk, nem pedig külön külön szétszórva. Értve vagyok? 

-Igen..-nézett rám a srác. 

-Ne aggódj ennyire, ha gond lenne akkor már rég tudnád. 

-Victorya, kérlek ne kelljen rongyosra pofáznom a számat. Nem tesz neked sem jót, hogy ennyire hajtod magadat. 

-Mert mit kellene csinálnom?! Kérlek, ne kezdd te is. 

-Mit ne kezdjek? Mindenki tudja, hogy nagyon szarul vagy és egyszerűen nem tudod kipihenni magadat? 

-Azt mondtam, hogy elég legyen!-ordítottam.-Mit nem lehet felfogni? Megkértelek egyetlen dologra, hogy ne kérdőjelezd meg a magánéleti döntéseimet!

Otthagytam. Nem tudtam mit kezdeni az érzéseimmel..Mikor egy barátod van a egész kócerájban, akiben megbízol és kételkedik benned...

Vagy éppen magadra hagy, mert vannak jobb dolgai, hihetetlen és felbecsülhetetlen érzés. De mit tegyek ellene? Az emberek már csak ilyenek. Megcsalnak, otthagynak, megbántanak és sorolhatnám napestig a dolgokat...

-Victorya..

-Nem érdekel König, leszarom, ne most. 

-Ugyan már, mi ez a nagy sietség?-állított meg Price.-Nem tudtam, hogy ennyire sok a dolog mostanában. 

-Price?-néztem a férfire.-Hát te, hogy hogy itt? 

-Gondoltam meglátogatlak titeket, de ahogy látom nem vagy jó bőrben. 

-Egy golyó landolt bennem, ami befele tépett kifele szakított, amolyan srapnel amiben minden is van. Valahol még egy szöget is kiszedtek belőlem. 

-Jól le vagy épülve Victorya. Mesélj, mi történt? 

-Nem szeretném itt megbeszélni ezeket a dolgokat, menjünk el a bázisról. 

-Biztos vagy benne? 

-Igen, biztos vagyok. Ki kell mozdulnom, mert kezd az agyamra menni mindenki. 

-Rendben, akkor menjünk, igyunk meg egy teát a kávézóban. 

Halkan mentem a férfi után, majd kocsiba szállva elhagytuk a bázist. 

-Akármelyik pillanatban hívhatnak minket.-morogtam.-Túl sok a terrorista és a drogdíler. 

-Mi változott meg azóta? Akkor sem volt könnyű, de most egyenesen úgy néztek ki, mint akik nem tudtak aludni fél éve. 

-Nem tévedsz sokat, mert már negyedik hónapja megy ez a történet. Majd egy év telt el, határozottabb szabályokkal élünk együtt és megkövetelem a tiszteletet. 

-És elfogadták? 

-Kénytelenek voltak, mert nem hagytam, hogy szétbomoljon a csapat.

-Gyere, menjünk be.-állt be egy parkolóba Price, majd a kávézóban leadtuk rendelésünket. 

-Jó ég, milyen régóta nem voltam itt..-lepődtem meg, hiszen az egész kócerájt felújították. 

-Victorya, figyelj. Laswell néha mesél, hogy milyen bevetéseitek vannak, és aggódom érted. Értetek. 

-Price, ugyan. Értem nem kell aggódni. 

-Biztos? 

-Price, ha baj lenne, akkor már rég tudnál róla. Tudom, hogy Ghost és Soap a besúgód, hogy elég jó vagyok e a csapat vezetésére, és azt is tudom, hogy rengeteg a belsős vitám azzal a barommal.. 

-És végül mi lett? Összejöttetek? 

-Nem, de a jó Isten őrizzen meg egy kapcsolattól. Talán lekavartunk még egy éve, de több nem történt, miután elkezdett furcsán viselkedni.-néztem a bögre teára az asztalon.-Azóta mindennapos a veszekedés köztünk. Nem lenne ezzel bajom, de olyan dolgokkal köt belém, amik fájnak és engem hibáztat. 

-Igazán? Összeráncoltátok a lepedőt, majd elkezdett egy seggfejként viselkedni? 

-Pontosan.-kortyoltam bele a teába.-De igazából már hozzászoktam, ha leesik neki, hogy nem veszem észre, akkor majd abbahagyja. Végülis, férfiből van. 

-Hagyj neki időt, hisz hónapokig küzdött érted. 

-Price, nekem nem kell senki. Harminc öt elmúltam már, nem akarok olyat, aki a születésnapomon aláz meg. 

-Hogy mondod? 

-Igen, jól hallottad. Nem sikerült jól a bevetés, Soap és én majdnem ott hagytuk a fogunkat, és másnap, mikor a mélyaltatásból felkeltem Ghost ordítani kezdett, hogy Price nem így csinálta volna, mint én.-néztem oldalra.-Életemben nem fájt még mondat ennyire. 

-De mi is történt akkor? 

-Iszlám vallásúak ellen voltunk, ahol valamit meg kellett keresni...Ránk robbantották az épületet, szerencsénkre Soap kisebb sérülésekkel megúszta. Egy gerenda rám szakadt, négy csonttöréssel és három napnyi éberkóma után erre eszméltem fel. Azóta van az, hogy naponta ordítozunk a másikkal. 

-Értem...Mármint, nem értem de felfogtam, hogy mi a helyzet. Laswell mit szólt ehhez? 

-Semmit, mert nem jelentettem. Addig csinálja ezt, míg kibaszom, mint macskát szarni.

Zsebemből elővettem a telefonomat, hívtak. 

-Igen? König, lassabban, mi van? 

-Összeverekedett Ghost és valamelyik tag, de nem lehet szétszedni őket. 

-Rendben, két perc és ott vagyok. Price, vissza kell mennünk, a balhé folytatódik. 

Price szó nélkül vitt vissza. Idegesen szívtam bele a cigarettámba, amitől azt vártam, meghozza a megváltó nyugalmat. Az út nem volt hosszú, de óráknak tűnt minden perce. Sietve ugortam ki a kocsiból, szinte már rohantam az udvar felé. 

Szótlanul álltam a két férfi közé, ennek eredményéül benyeltem egy pofont. 

-Te idióta!-ordított Ghost.-Húzz innen, hogy agyon verhessem!

-Mégis ki vagy te itt?-néztem rá. 

Az egész csapat szótlanul állt körülöttünk. 

-Ki vagy te? Válaszolj!

-Simon Ghost Riley.

-És mi a hivatásod? Mi a célod ezzel? A hazádat és a civil életeket megvédeni, nem pedig agyonverni a katona társadat te fasztallér! Fáradj az irodába Laswellhez, számolj be neki a tettedről.-fogtam meg alkarját. 

-Engem te ne fogj meg.-rántotta el kezét, megvetően pillantva rám.-Nekem egy nő sem parancsol. 

-Az baj, mert ez volt az utolsó húzásod.-szívtam bele a cigarettámba.

-Ezt mire érted?

-Ez volt az utolsó húzásod. Ordítani a feletteseddel és megalázni, rendben van lenyelem.-mentem oda a földön fekvő sráchoz, majd felsegítettem.-De azt nem nyelem le, hogy félholtra versz egy embert. Laswell irodájában találkozunk Ghost. 

Price értetlenül állt a történtek előtt. 

-Victorya..-nézett rám Soap. 

-Maslowsky, ha kérhetem. 

-Maslowsky...Igen, Maslowsky.