-Az arcom még mindig fáj.-néztem Rabbitra. 

-Nekem mondod? Úgy érzem, hogy kiszedte az oldalamat az az állat.

-Tudom, hogy milyen Ghost, de most, hogy felfüggesztették, így nem kell aggódnunk, hogy kinek fog ártani. Most már nem jöhet több szar.-sóhajtottam.-Fáradt vagyok, próbálj meg te is pihenni. 

-Egyébként, elmondta végül mi volt az indoka, hogy összeverekedtünk? 

-Nem, de nem is érdekel. A ti magánügyetek.-csuktam be magam mögött az ajtót. 

Erőtlenül lépkedtem le a lépcsőkön. Erőt kell magamon vennem, és lejegelnem az arcomat, de olyan messzi van a fagyasztó a borsóval...

-Szép jó estét.-köszönt Soap. 

Csak bólintottam, és mentem tovább. A cigaretta már lógott a számból, és mikor a fagyott csomagot az arcomra tettem elborultam oldalra a fedett dohányzóbam. 

-Az isten bassza meg...-szívtam bele a dohánytermékbe.

-Minden rendben?-nézett rám König. 

-Nem, csak poénból fekszek itt. Szerinted? 

-Na, nem kell megenni.-segített fel.-Itt lenne az ideje, hogy pihenj egy kicsit. 

-Nem lehet, még a papírokat is meg kell csinálni. 

-Az ráér holnap is, majd én megcsinálom.

Megráztam a fejemet. 

-Nem kell, nekem így is van egy csomó időm. Menjetek el valamerre a csapattal, szórakozzatok egy kicsit. 

-Biztos? 

-Igen, biztos. Itt vagy még? Mars, menjetek.-néztem a férfire. 

-Kilencre itt vagyunk. 

Bólintottam. 

Nehezen tudtam rávenni magamat, hogy dolgozzak. Nehéz volt felsétálni az emeletre, hiszen a sérüléseimmel mozognom sem lehetne. 

-Tasha, te nem mentél?

-Nem, nem volt kedvem. Jöttem papírmunkát csinálni, mert van egy halom.-mosolygott. 

-Ugyan már, menjél. Gond nem fog történni, érezd jól magadat. 

Levetettem magamat az íróasztalhoz, majd bekapcsoltam a rádiót. A napi híreket hallgattam, közben gyorsan írtam alá mindent. Arra eszméltem fel, hogy már éjfél is elmúlt és Königék még nem jöttek vissza. 

-König, hol vagytok?-kérdeztem, miután felvette az érkező hívást. 

-Kicsit..Részegek vagyunk..-nevetett.-Most indulunk..

-Maradjatok a seggeteken, megyek értetek. 

Sikerült fél kettőkor ágyba terelni mindenkit, én pedig egyszerűen nem tudtam elaludni. Az elmúlt hónapok rádöbbentettek arra, hogy a szerelem nem való számomra. Fájdalmas és csalódni fogsz akkor is, ha tökéletesen végzel mindent. 

Elkezdődött az a lavina, amit nem lehet megállítani. Ghost nem fogad el, mint csapatvezető és nőként még rosszabbak az esélyeim. 

-Az isten baszott volna meg, mikor idekerültem.-néztem az égre. 

A mai napig hallom Mich szavait, hogy minden csillagnak van egy oka a ragyogásra. 

Felfordult minden, mióta itt vagyok...Mich egészsége megromlott, már hetedik hónapja jár a kemoterápiás kezelésekre, amik nem sokat segítenek neki...Második stádiumú rákos, teljesen legyengült..Alecja igyekszik összetartani a családot, de nem ment neki. Összerogyva, csonkán keressük a kevéske boldogságot, amit az élet így is el fog venni. 

Egészen reggelig ébren voltam, de a fáradtság jelei már meglátszódtak rajtam. Lefőztem a kávét, magamba erőszakoltam egy fél szendvicset, majd vártam, hogy mindenki felkeljen. 

-Jó reggelt.-nézett rám Rabbit.-Te nem aludtál? 

-Nem. Gondolkoztam.

-Victorya, kérlek. Pihenned kell.

-Ne kezdjük el megint, szeretnék egy nyugodt reggelt.-vonultam ki az udvarra. 

Üzenetet kaptam, amit egyébként nyugodtan szoktam kezelni, de nem most. 

-Maslowsky, mi a baj?-rohant utánam Tasha. 

-Baj van, és mennem kell..

-Mégis hova? Nem mehetsz el, le vagy sérülve!

-Nem érdekel, a fiamat elvitte valaki és nem hiszem, hogy az apja aki halott!

-Jó, nyugodj meg kérlek, bedobjuk a reggeli kávét és csapatként megyünk. Egyedül nem tudsz elintézni ilyet, honnan tudod, hogy nem annyian vannak, mint mi? 

-Tasha, nem érted. Van egy tippem, hogy ki lehetett.

-Ghost? Ugyan. 

-Nem is rá gondoltam. A múltamban van pár ember, aki holtan akar engem látni. 

-Majd megtudjuk, hogy ki az. Előkészülök a bevetésre.-távozott a nő. 

Sietve pakoltam be málhámba, majd felszenvedtem a katonai gyakorlót magamra. 

-Mindenki megvan?-néztem körbe.-Rendben, induljunk. 

Felhívtam Micht, aki minden információt elmondott. 

-A reptérre kell mennünk, ott egy égett arcú, egynyolcvan magas férfit és egy tizenhét éves fiút kell megkeresni. Veszélyes emberrel van dolgunk, ha elveszítjük a nyomát akkor nagy szarban vagyok. 

-Vagy?-nézett össze König Soappal.

-Igen, mert a fiú akit keresünk az a fiam. Ezért lenne fontos, hogy minél hamarabb megtaláljuk őket. 

A reptéren leállítottak minden induló járatot, így volt időnk majdnem mindenkit ellenőrizni. Próbáltam felhívni Michalt, hogy legalább a telefon hangját hallva irányban tudjak haladni, de csak zsákutcát találtam, a telefon a reptér mosdójában volt eldobva. 

-Istenem, haladjunk már. Moszkva, hallasz? 

-Igen, nem találtam semmit. 

-Pest?Valami? 

-Irányban vagyok, egy égett arcú férfit láttam kijönni az üzletből ami az ellenőrző kapuknál van. Egy fiú is vele van, de nem tűnnek gyanúsnak. 

-Rendben, megyek oda. 

A katonai ruházatunk érdeklődést keltett az emberekben, de csak arra tudtam gondolni, hogy baja fog esni a fiamnak. 

Szürke szamár a ködben, nyom nélkül tűntek el. 

-Rabbit, merre mentek? 

-Nem tudom, eltűntek, mintha itt sem lettek volna. 

A falnak dőlve csúsztam le a márvány járólapra.

-Istenem, nincs jó megérzésem. 

-Szedd össze magad, menjünk és keressünk tovább.-húzott fel Tasha.-Nem adjuk fel. 

Órák múlva szinte bőgve szálltam be a kocsiba. 

-A kurva életbe már!-ütöttem rá az ajtóra.

-Merre menjünk? 

-Nem tudom...Nincsenek ötleteim. Mich szerint Blazej az, aki revansot akar..Szerintem meg olyan ember, aki tudja, hogy hol van az a ház, ahol megtalálható a fiam. 

-Szerinted is ő volt az?-tette kezét a vállamra König. 

-Nem, nem hiszem. Ghostra gondoltam először, szóval kiteszlek titeket a bázison, és meglátogatom. 

-Victorya, kérlek hallgass a józan eszedre. 

-König, elrablásnál az első nap a legkritikusabb. Ha nem kerül elő a gyerekem, akkor valószínű, hogy már csak temetnem kell őt is, mint Veronicát. 

Hosszú órák teltek el, míg el tudtam menni Ghosthoz. Halkan kopogtattam be az ajtón. 

-Mit akarsz?-nézett rám. 

-Beszélnünk kell és tedd félre az egódat, majd később tudsz vitázni csak nem most. 

-Cica, ez meg mégis ki?-állt a férfi mellé egy modell alkatú nő. 

-Task Force, a száznegyvenegyesek vezetője, most pedig kedves az alkalmi kefélő partnereddel beszélnem kell.-hadartam.-Csakis te tudtad, hogy hol élek a családommal. Hol van?

-Mégis ki hol van? Te megőrültél? Takarodj innen. 

-Ha megtudom, hogy közöd van ehhez, akkor hadbíróság elé viszlek minden egyes szabályszegésedért a felfüggesztésed előtt. Ajánlom, hogy sok pénzed legyen az ügyvédre.-csaptam be a kocsim ajtaját, majd Mich felé vettem az irányt, aki a kórházban volt már. 

-Mich..Mit tegyek? Nem találtuk meg, senki sem tud semmit. 

-Jajj kedves, ne aggódj ennyit. Nem lesz semmi baj, Michalt kiképezted elég jól, hogy kiszabaduljon. 

-De csak a fiamról van szó..

-Ne aggódj, nem lesz baj. Érted?-nyugtatott meg.-Jó híreim is vannak, a rákosodás szinte csökkent, a kemó hatással van. 

-De milyen áron..Lassan már járni sem tudsz. 

-Az egy dolog, ha túlélem, olyan bulit fogunk csapni.-mosolygott.-Menjünk haza, Alecja..

-Alecja már nem vár haza.-szólaltam meg.-Ő már meghalt Mich. 

-Tudom..Tudom kedves. 

Összeomlott minden. Órákig kerestem a veszélyes embereket az államban, de nem találtam senkit. Hiába hívtam fel pár közeli barátot, hogy segítsenek, mindenki elutasította a kérésemet. 

Tasha hívott fel hajnali kettőkor. 

-Mondd?

-Hívást kaptunk a bázisra, aki elvitte a fiadat téged keresett. Azt üzeni, hogy pénzt kér és visszakapod Michalt. 

Felfordult mindent. Ghost kikelt magából, valószínűleg el is köszönhetünk tőle. Michal pedig veszélyben van.