-Malowsky, Maslowsky!-ordított Ghost, a csapat második vezetője. 

A majdnem halálos lövés vérveszteséggel járt. 

-Orvos, kell de kurva gyorsan!-üvöltött a másik maszkos tag, König. 

-Evakuálni a csapatot, biztonságos helyet kell keresnetek.-adta ki a parancsot a nő. 

-Nem tudjuk elvinni biztonságban, mert elvérzik, ha maradunk, akkor rosszabb sorsunk, lesz mint a halál.

-Menjetek már! Találkozzunk a külső erdős részen.-támaszkodott fel a nő.-Gyerünk, induljatok már!

A csapat maradék része nehéz szívvel hagyta ott Maslowksyt. Késő este volt már, a szürkület hamar lecsapott. Veszélyes volt ilyenkor mászkálni, minimális lőszerrel egyedül. 

-Bazd meg...-morgott a vezető az egyik bokor árnyékában. 

Pont mellette haladt el a következő áldozat, akit nemes egyszerűséggel kigáncsolt és nyakon szúrt. 

Békeellenes tettek hada van a velük szemben álló csapat nyakán. Farahnak segíteni sosem egy felemelő élmény, valaki mindig halálát leli. Talán a friss csapatvezető lesz az, aki nem fog időben a találkahelyre érni? 

Hosszú órák teltek el, a nap lassan felemelkedni látszott. A hideg, a vérveszteség a nő ellen játszott. A hipotermikus állapot szélén próbált lépdelni, sikertelenül. 

-Maslowsky? Hallasz? 

-Igen, hallok. 

-Merre vagy? Már eltelt hét óra amióta elváltunk?

-Minden rendben van, nemsokára ott vagyok, csak meg kell pihennem. 

-Meg ne pihenj, merre vagy?-kérdezte Rabbit, aki a csapat legfiatalabb tagja. 

Több, mint egy év alatt rengeteget változott. A félénk, visszahúzódó kisgyermekből egy vadállat lett. 

-Látlak titeket, fordulj egy negyedet.-szólt a parancs. 

-Maslowsky, végre megvagy!-támogatta fel a két maszkos férfi a nőt.-Jöttek értünk, mehetünk?

-Várj egy kicsit.-adta Ghost kezébe a nő a detonátort. 

-Ezt meg mire? 

-Levegőbe repítünk mindent, túl veszélyesek, hogy így hagyjunk mindent.-esett össze erőtlenül. 

-Igyekezzetek, orvos kell sokaknak.

-Ez egy hülye ötlet volt.-nézett Maslowsky Farahra.-Idióta ötleteid vannak!

-Nem tehetek arról, hogy ti amerikaiak nem vagytok felkészülve. 

-Egy, nem vagyok amcsi. Kettő, a csapat nem erre volt felkészülve, hogy ennyi terroristával és képzett emberrel kell megbírkózni! A hideg csak egy dolog, mert a ruhánk alkalmas volt, de iszonyat, hogy nem adtál semmilyen információt Karim! Legközelebb akkor segítünk, ha kapunk információt is, előre. Nem utólag kell kihúzni belőled mindent, harapófogóval. Veszélybe sodortál mindenkit!

-Te vagy a csapat vezetője Victotya, te és nem én. 

-Hölgyeim, a veszekedést majd akkor, ha mindenki életben marad.-választotta szét König a két nőt. 

-König, emlékeztess arra, hogyha civilek között vagyunk, hogy kikaparjam a szemeit.

-Ezt nem ígérhetem meg, de ha eszembe jut, akkor szólok. 

A helikopter a magasba emelkedett, az egész gyár komplexummal egyetemmel. 

-Ez nem néz ki valami szépen, de nagy mázlija volt.-nézett a szanitéc Victoryára.-Ha a golyó tovább megy akkor a halál biztos lett volna. Ha visszaérünk, akkor folyamatos ágynyugalom, kevés mozgás. 

-Rendben doki.-sóhajtott.

A nyugalom végre a tagokat is elérte, mikor látták a nőt pihenni végre. Az elmúlt hónapokban folyamatos volt a terrortámadás, az alvás egy olyan dolog volt amit a katonák még ismertek, de a parancsnoknő nem. A stressz kihatással volt a megítélőképességére, a fizikai egészségére. 

-Alszik?

-Igen.-nézte Ghost a többi embert.-Szerencsére akik megsérültek jobb állapotban vannak, mint gondoltam volna. 

-Igen, ez nagy szerencse...-ült le Rabbit is. 

Bárcsak otthon lehetnénk!-a sérültek és hazavágyók álma válna valóra. Maslowsky átfagyva próbált megpihenni, még ha csak percekre is. Oldalára nem tudott feküdni, hiszen a lövedék mély sebet hagyott maga után. Az út nem volt olyan hosszú, mint egyesek gondolták, alig volt két óra. 

-Nemsokára megérkezünk, felébresszük?-nézett Farah Königre. 

-Ne, fel fognak ébredni mindketten ha landoltunk.-dőlt hátra a férfi. 

-Biztos? 

-Igen, higgy nekem. Nem látszik rajtuk, de tapasztaltabbak, mint mi összerakva. Örülök, hogy végre egymásra találtak és egyre kevesebbet veszekednek. 

-Ezt mire érted? 

-Ghost hónapokig próbálkozott nála, hogy megkaphassa magának. Victorya pedig ellenállt a múlt miatt, nem akarta elhinni ezeket amiket tett Ghost. 

-Áh, igen. Mikor órákig veszekedtek, mert Victorya nem akarta a csapatot szétosztani négy felé ahogy Ghost javasolta.-szólt közbe Rabbit. 

-Igen? 

-Rengeteget veszekedtek az elején, de most is előfordul a kimerültség miatt. Majdnem mindenkit leszedált az utóbbi pár hónap, hiszen egy perc pihenőidőnk sincs. Csodálkozok azon, hogy egyáltalán, hogyan lehet így élni.-válaszolt félig alvó állapotban König. 

Mindenki fáradt volt. A landolás pillanatában Maslowsky feltápászkodott Tasha által, aki nemrégiben érkezett. 

-Kösz szépen. Mindenki megvan?-kérdezett körbe, majd megvárta, hogy mindenki kilépjen a fémmadárból. 

-Igen, megvagyunk. Te is megmaradsz?

-Igyekszek, de ennyire még nem fájt semmi. Szerintem ezt Price sem gondolta komolyan, hogy átvegyem a helyét.-szállt ki csalódottan a nő, majd az orvosi felé vette az irányt. 

Csodálatra méltó, hogy életveszélyes sérülésekkel is képes volt elmenni a határig, amitől egy normális ember már sírna. 

-Ghost, emlékeztess arra, hogy emlékeztessem Victoryát.-esett ágyba a férfi. 

-Oké...Ha felébredtem.-csatlakozott a másik maszkos is az alváshoz. 

Elcsendesedett a bázis. Nem volt mozgás, senki sem ment ki dohányozni, talán csak az irodisták, akik túlórát vállaltak. 

Vihar előtt is csend van, ahogy szokták mondani az öregek.