-Soap, az egyiket leszereltem, de vigyázz, biztos jönnek még.

Rohantam Farah után. Nehezen tudtam lépéseimet megtenni, de ennek ellenére futottam. 

-Állj meg! Victorya állj meg, ne menj utánuk! A déli ajtónál egy tucatnyi ember vár rátok, ha kimész azonnal megölnek.-figyelmeztetett König. 

-Akkor ne tétovázz, szedd le egy részüket. Soap az épület másik felében van, hogy beengedje Ghostot, ez így nem lesz jó.-morogtam. 

A férfi megállt, majd a fegyverét leengedte és egy kést rántott elő. 

-Meg ne mozdulj, mert vége az életének.-fenyegetett. 

-Nyugi..Nyugalom. Nem kell ezt tenni, amiért az iszlám ezt kéri. 

-Ez egy tisztátalan nő! Elmenekült, és itt hagyta a férjét és gyermekeit. 

-Neki nincs gyermeke.-emeltem fel fegyveremet.-Még nem késő döntenie..

Elszabadult az élő, földi pokol. A déli ajtó kinyílt, rengeteg ember özönlött be. 

-Srácok, baj van.-ordítottam a rádióba.-König, tedd már a dolgodat, így nem tudjuk hazavinni ezt a nőt!

-Nyugi, nem vagy egyedül.-kuncogott Rabbit. 

Az egyik autó mögé rohantam, meglapultam mint szar a fűben. Hallottam, ahogy a golyók süvítenek a levegőben, majd célba érnek. Elhasaltam, a katonák lábait céloztam meg. 

-Nem találjuk Faraht, merre menjünk?-futott mellém Soap. 

-Nem tudom, próbáljátok meg a közeli épületeket, szétválunk. Menj Ghostékkal, a fahídnál találkozunk, a továbbiakat tudjátok. 

-Te nem mész sehova, maximum Könighez.-nézett rám a férfi. 

-Miért? Nincs semmi bajom.-keltem fel. 

-Victorya, vérzel! Ezzel nem szabadna sétálnod sem. 

-Van jelenleg fontosabb dolgunk is, majd el leszek látva. 

Soapot magam után hagyva igyekeztem a következő épület felé. Fájdalmat nem éreztem a lábamban, így mertem arra következtetni, hogy valami felsértette a húst és ezért véreztem össze magamat. Egyre csendesebb lett minden, ahogy eltávolodtam a fő épülettől. Próbáltam nyomokat keresni, az éjjellátó sem volt nagy segítségemre. 

-Victorya, adj helyzetet.-szólalt meg König. 

-Déli ajtótól ötszáz méterre vagyok, közel a következőhöz. 

-Állj meg, előtted van három ember. Lapulj le. 

A földre vetettem magamat, majd laposkúszásban közelítettem meg a katonákat. Céloztam, majd az egyiket likvidáltam. Másodpercek sem teltek el, míg a másik kettő is holtan rogyott össze. 

-Menj tovább, ha van valami szólok.

König hangjában ott volt a félelem és aggodalom. Mintha, ez számítana akármit is. Jelenleg egy dolog a fontos, az, hogy Farah életben maradjon és lehetőleg minél hamarabb hazavihessük. A kellemetlen megérzéseim elködösítették gondolataimat. Eszembe jutott a fiam, akit egyszerű kegyetlenséggel gyilkoltak meg. 

Rohadékok! 

Feltéptem az épület ajtaját, majd könnygázt dobtam be. Egy két ember próbált kijutni, kevés sikerrel, mert egy faléccel leblokkoltam a kijáratot. Az épület tetejére felhúztam magamat, majd betörtem az ablakot. Pontos célzással hamar a földre kerültek. 

-A fő épület déli ajtajától hatszázöt méterre levő világosbarna épületben ne keressetek senkit, nincsenek csak halottak. Tovább megyek. 

-Farah nincs messzi tőled, ott láttam egy férfivel. Keletre kell menned, ott van egy autó, gondolom oda akarják vinni. Tasha fedez téged innenstől, én helyzetet váltok.

-Vettem König, kösz.

Nem láttam senkit, de csak haladtam egyenesen, kelet felé. 

-Megvan Farah cipője. Tasha, hallasz? 

Nem kaptam választ. 

-Tasha, válaszolj?

-Tasha visszavonult, megsérült.-Ghost válaszolt helyette.-Várj meg, két perc és ott vagyok. 

-Nem várhatlak meg, el fogják vinni. König! Hány ember van az autóban? König?

Nem kaptam választ, ami miatt bepánikoltam. Futni kezdtem, mint egy félőrült, majd mikor megláttam a férfit aki Faraht a földön ütlegeli, térdre ereszkedtem, majd eldördült a halálos lövés. A férfi hamar kilehelte a lelkét. 

-Farah!-a nő mellé értem.-Farah, hallasz? 

Csak bólintott. 

-Megvan Farah! Ghost átveszi tőlem és elindulunk felétek Soap!

Ghost egyből a hátára vette a nőt. 

-Valakik vannak még a kocsiban, menj előre, én elintézem őket. Maximum negyedórát várjatok rám, utána induljatok el. 

-Biztos vagy benne?-nézett végig rajtam. 

-Rossz pénz hazatalál.-indultam meg a jármű felé. 

Elcsendesedett minden. Ügyetlenül sétáltam, majd kúszni kezdtem. A piszok és a por belepte arcomat, a tüsszentés ingerelte orromat. 

-Maslowsky.-egy ismeretlen hang szólalt meg mögöttem. 

Hátrakaptam a fejemet, és egy nő állt ott. Fekete ruhában, mintha gyászolna. 

-Dögölj meg.-fogtam fegyveremet.

-Ez, minden csak a fejedben játszódik le, kislányom. Fogd fel, te nem ide való vagy, a halandó ösztöneidet követed és ezzel bajba sodortál egy csapat embert. 

-Ez nem igaz, nem kevertem bajba senkit. 

-Dehogyisnem. Gondold csak végig..-lépett közelebb.-A semmi közepére jöttetek, az úton többször is megtámadhatnak titeket, ha kocsival jöttetek. Karimnak már így is annyi, mire visszaértek szervezhetitek a temetését. 

-Fogd be a pofádat, te mocskos ribanc. 

-Fáj az igazság? Drágám, anyád is ellökött magától, nem csodálkozom, hogy itt vagy. 

Meghúztam a ravaszt, de csak az épület falát találtam el. 

-Ezzel nem fogsz semmire sem menni. Itt fogsz meghalni.-halványodott el az alak. 

Csak képzelődöm? Mégis mi a franc történik? 

-Maslowsky, jelents! Merre vagy?-kérdezgetett Soap. 

-Nem tudom, de igyekszek vissza..-próbáltam felkelni.

-Nem kockáztatunk, valaki visszamegy érted.

-Nem, nem jön vissza senki! Nemsokára ott vagyok, tíz perc múlva ha nem értem vissza itt hagytok! Még az éj leple alatt kell elmennetek, nem tehetlek ki titeket egy felesleges támadásnak.-zártam le részemről a vitát. 

Gondolataim ezerfelé ágaztak szét, nem értettem, mi volt ez a jelenés. Sosem voltam vallásos, a sátánista seggemet senki sem tudta megtéríteni. Érdekesnek találtam mindig is ezt a témát, de sosem volt részem ilyenben. 

Lehet, hogy csak a fáradtság játszik velem. Már láttam a többieket, Ghost már kilépett a terepjáróból, hogy segítsen. 

-Maradj ott, tudok járni. 

Már pár lépés kellett volna, hogy a járműhöz érjek, de éreztem, hogy odáig már nem fogok eljutni. A híd alatti mélységbe néztem, majd a hátam mögé. Láttam ott egy alakot, akinél fegyver volt, hason feküdve várt a megfelelő pillanatra. 

-Ghost, most menjetek el innen, egy lövész van az épület tetején.

-Siess már, nem hagyunk itt!-rohant felém a férfi, majd berántott a terepjáróba, de késő volt. 

Éreztem, hogy húsomat könnyeden tépi fel a lövedék. Erőm sem volt arra, hogy hangot adjak ki magamból, erőtlenül dőltem el, mint egy zsák krumpli.