Reggel puffadt arccal keltem. Nehezen tudtam rávenni magam arra, hogy kikeljek a kényelmet adó ágyból, hiszen egész este sírtam. 

A szoba félhomályos volt, az óra háromnegyed hatot mutatott. A tükör előtt vizslattam magamat. Bordám épp, hogy nem látszódtak ki, világos bőröm kiütött a szoba bézs falai közül. Apró anyajegyek borították a karjaimat, a tetoválások, amiket fiatalabb koromban ütöttek bőrömbe kifakultak az évek múltával. Arcom meggyötört, érzéketlen. Hajamban már felfedezhető volt az első hajszál ami őszbe borult. 

Öregszem. 

Halk kopogás zavart meg elmélkedésemben. 

-Tessék?-nyitottam ki a fenyő ajtót.-Oh, Soap. Minden rendben? Megviseltes az arcod. 

-Persze, minden rendben. Ghosttal beszélgettem egész este és nagyon furcsa volt. Csak ezt akartam elmesélni. 

-Köszönöm az információt, de nem hiszem, hogy érdekel mit akar. 

-Kávét?

Bólintottam, majd követtem a férfit. Senki sem volt ébren, a lagymatag idő elszenderíti az embereket. Fáradtan ültem le a székre, amit már le kellett volna cserélni rég. A kávé illata kényszerített arra, hogy a fedett dohányzóba vonszoljam magam. A cukor nélküli fekete lötty felébresztett. Volt energiám a napra, hogy levigyek egy edzést a többiekkel. Nehezen ment az egész, teljes felszereléssel futás és fizikai erőnlét. 

Lihegve dőltem a falnak, majd a földre csúsztam. Enyhe remegés tört rám. 

-Jól vagy?-nyújtotta felém kezét König. 

-Persze.-fogadtam el, majd felhúzott. 

-Mit szólnál ahhoz, ha ma este kimozdulnánk?

-Felőlem mehettek, csak gyertek vissza időben. 

-Úgy értem, hogy mindenki. Te is.-nevette el magát a maszkos alak. 

-Nem, nekem nincs kedvem de kösz a meghívást. 

-Mostanában nagyon befordulsz, szerintem neked is jót tenne egy kis kiruccanás. 

-Nem König, tudom, hogy nem tenne jót. Nem iszok alkoholt.-ráztam meg a fejemet. 

A legutóbbi alkoholos kiruccanás után nem volt gyomrom hozzá mégegyszer. Ghost majdnem széttört a fejemen egy sörösüveget, mert felhúzta magát. Akkor kezdődtek el a problémák és szakítottunk. Igaz, így is csak barátok extrákkal voltunk egymásnak, csak öreg hiba, az egyik fél mindig el kezd érezni valamit amit a másik nem. 

-Na, gyere már.-noszogatott Rabbit is. 

-Fiúk, nem akarok a részeg csapat felmentője lenni. 

-Ugyan már, ha akármi van megvédünk ezt te is tudod.-mosolygott Tasha. 

-Majd meglátom.-néztem a tagokra.

Negyven fokos hőség söpört végig a városon, az emberek házaikban elvonulva élvezték a nyarat, felvizezett amerikai sört kortyolgatva. 

Nehezen lépkedtem a lépcsőkön. Kikészített a forróság, alig vártam, hogy a tus alá állhassak. 

-Victorya.-futott mellém Tasha.-Jössz este?

-Miért, mi lesz este?

-Rabbit születésnapját ünnepeljük meg, most lesz huszonhárom, emlékszel rá ugye?

-Basszus..-csúszott ki a számon. 

-Ne aggódj, így is este megyünk tudsz neki venni valamit.-mosolygott a nő. 

-Nem akarok menni. 

-Ghost miatt?-fogta meg a vállamat, mire én bólintottam.-Ne aggódj, vigyázunk rád. 

A tusoló alatt a fejemet a csempézett felületnek támasztottam. A langyos víz lehűtött annyira, hogy tudjak dönteni, mit tegyek? 

A fürdés után az utam a városba vezetett. A boltokban érdektelenül nézelődtem, nem is tudtam, hogy miért jövök? A próbabákon szebbnél szebb ruhák lógtak, de végül a férfi osztály ruházatánál kötöttem ki. Az ingeket néztem, meg is találtam amit kerestem. 

-Segíthetek?-nézett rám az eladó. 

-Nem, köszönöm. Megtaláltam amit kerestem.-mosolyodtam el. 

Levettem a polcról a rózsaszínű ruhadarabot. Fizetés után távoztam, majd visszamentem a bázisra. Senki nem volt az utcákon, kihalt volt a város. A cigaretta füstje az égbe emelkedett, majd elillant. Furcsa volt ez a fajta csend és nyugalom, nincs hajtás, senki sem akar megölni minket. Price nem tudta, hogy mire vállalkozott, mikor a helyére léptem. Igaz, én is ezt tettem volna a helyében. Nyugdíjba vonulni és vissza nem jönni erre a helyre. 

A bázis is hasonlóan üres volt. A férfi részlegen hallatszódott, hogy kártyáznak, hangos nevetéssel káromkodtak és egymás anyját emlegették szebbnél szebb szavakkal. Tasha a konyhában beszélgetett Rabbittal, becsatlakoztam hozzájuk. 

-Szép jó délutánt a hölgynek, merre tetszett járni?-nézett rám a fiatal. 

-Csak vásároltam.-nyomtam a kezébe a papír zacskót.-Boldog születésnapot.

Tasha csak meglepődve pislogott. 

-Köszönöm szépen.-szedte szét a csomagolást Rabbit. 

-Egy rózsaszín ing?-nézett rám Tasha.-Nem túl ódivatú ez? 

-Szerintem pedig örül neki.-dőltem a konyhapultnak.

-Ezt fogom felvenni ma este.-mosolygott a srác. 

Nem gondoltam volna, hogy egy ruhadarab ekkora örömöt fog kiváltani belőle. Nem döntöttem még, hogy megyek e este, kétségeim voltak az ivászattal kapcsolatban. 

-Akkor jössz? Ne kéresd magad, ha gond van tudod, hogy nem lesz baj. 

Bólintottam. Míg be nem esteledik, lehúzom a rolót és alszok egyet, hisz ha jól sejtem hajnalig ott leszünk. Az alvás nehezemre esett, csak forgolódtam. Telefonomat bámultam percekig, de mit is vártam? Nem fognak hívni, hogy na miújság? 

A húgom és a fiam is halott. 

-Megyek.-válaszoltam határozottan. 

-Akkor van még egy kis időd elkészülni.-mosolygott Tasha. 

A ruházatom eléggé lenge volt magamhoz képest. Háromnegyedes farmernadrág egy egyszerű pólóval keresztezve. Nehezen tudtam figyelni arra, amit a többiek beszélgetnek a kocsmában. Egyszerűen el akartam tűnni. Az ital ami előttem volt, lassan a jég is elolvadt a pohárban. 

-Mi a baj?-ült le mellém Ghost. 

-Nincs semmi.-fogtam meg a poharat, aminek tartalmát lehúztam. 

-Biztos? Elég sápadtnak tűnsz. 

-Mondtam, nincs semmi baj.

Meg sem próbáltam becsatlakozni a beszélgetésbe. Hosszú percektől órák lettek, lassan tíz óra volt, és én kezdtem álmosodni. Két ásítás között előkotortam cigarettámat, és egy elmormolt ima után elmentem. Nem is figyeltek fel erre, tovább társalogtak. König kiütve dőlt Tashára, aki mosolyogva támogatta a férfit. 

A félig kihalt utcán sétáltam vissza a bázisra. Fejemet enyhén megcsapta az alkohol, de spiccesnek alig mondanám magamat. Telefonom megcsörrent, Ghost hívott. 

-Igen?-tettem fülemhez a készüléket. 

-Merre vagy?-kérdezte részeges hangon. 

-Visszamegyek. Meguntam az ivászatot.-néztem az égre.-Lehetőleg időben érjetek vissza, ahogy elnéztem König teljesen kidőlt. 

-Nem csak ő..-csuklott fel a férfi, de többet nem mondott. 

-Gratulálok, nem kaparlak fel, nem bírlak el. 

-Én már rég visszajöttem.

-Igen? Nem vettem észre. 

-Ezért hívnak Ghostnak.

-Ne legyél egoista, hogy csak úgy elsunnyogsz. Jó éjt.

-Jó éjt..-ezzel pedig kinyomtam a hívást. 

Lassan lépkedtem, míg el nem értem a bázishoz. A hatalmas épület alig látszódott, hogy mekkora is valójában. A sötét sok mindent eltakarhat, és nem tudhatjuk mit is rejt az. 

Nehezen botorkáltam fel a lépcsőn, éreztem, hogy az a kevés alkohol is megmolesztálta a gyomromat. 

-Minden rendben?-nézett ki a szobájából Ghost.

Csak bólintottam és tovább botorkáltam a lépcsőn. 

-Istenem, ez egy akkora marhaság volt.-morogtam. 

-Aki nem bírja, annak nem szabad innia.-vett fel Ghost.

-Tegyél le.-motyogtam.

-Nem értem, hangosabban beszélj.

-Ha nem teszel le, akkor biztos idehányok. 

-Olyan szarul nem vagy.-nyitott be szobámba majd betuszkolt a tusoló alá.-Fürödj le, kint megvárlak. 

-Nem érdekelsz amúgy, fogd be.

Kicsit szédültem, de nem volt vészes. A langyos víz visszahozott annyira az életbe, hogy ne essek pofára a fürdőben. 

Magamra kaptam egy pizsamaszerűséget, majd megpróbáltam újultabb erőkkel az ágy felé menni. 

-Jézusom, azért ennyire nem kellett volna sokat inni.-poénkodott Ghost. 

-De ha reggel felkelek és pofátlan vagy, biztos kapsz a fejedre.-másztam be az ágyba.-Nem akarsz távozni? Jobb dolgom is van. 

-Itt lenne az ideje megbeszélnünk pár dolgot.-ült le az ágy mellé. 

-Nem hiszem, hogy van mit beszélnünk. Utállak téged, te is engem és pont. Mit kell ezen megbeszélni? 

-Te tiszta hülye vagy már ne is haragudj. 

-Tudom, ezt is te mondtad.-morogtam. 

-Jó, nem úgy értettem de a lényeg megvan, nem? 

-Nem, nincs meg. A folyamatos ordibálásaid velem szemben nagyon nem estek jól és soha többet nem vagyok hajlandó esélyt adni sem neked sem másnak. A férfiakat nem az agyuk, hanem a farkuk vezetik mert ami él és mozog az dugható és kihasználható. 

-Istenem...Hallgass már végig?

-Nem, nem foglak. Eleget hallgattam a lehordást részedről. Nem vagyok hajlandó még egyszer erre.