» avagy egy verseskötet kezdete «

A vers légiesen szálló tünemény,
Melyet elolvasol, s az áramába vész.
Érzések, gondok, bajok, itt megoldódnak,
Egyetlen feltétele van: módja a te olvasatodnak.

Ha az én verseim sorai közt böngészel,
Tudd, hogy nem minden fogható fel ép ésszel.
Nem áll messze tőlem a kín, a halál,
Nem biztos, hogy itt mindenki megnyugvást talál.

De ha érdekel más emberek viselkedése,
Egy olykor megszakadó szív elmélkedése,
A felsőbbrendű jó és béke keresgélése,
A sok talán és miért válaszainak felfedezése,

Akkor kérlek maradj, ha nem gond,
Nem ígérem, hogy itt nincs gond,
De talán felszabadítja a lelked,
Ha nyomasztó dolgokra lelsz,
S olyan eszméket, tanácsokat találsz,
Melyek segítségével magadnak sem leszel talány.