pattog a tűz, feléget
lelket, bennem meséket,
kíméletlen narancsszín
őröl fel, szenvedély-kín.

lelkem szikrái lángcsóvák,
tettek érzelmek rabjává.
hol túl jó, hol túl kevés,
örökké tartó főnix-szenvedés.

melegséget ad, mely hő vágyam,
nem mindig reszketést magányban.
de elidőzik benne kezem,
elégek benne, ez lesz vesztem.