!!+16!!

Soha életemben nem éreztem még ilyen intenzív érzelmeket mint amiket ebben a csókban. Olyan finomak és puhák voltak Taehyung ajkai, hogy azt hittem elolvadok. Sosem volt még élményem ilyen szenvedélyes csókban és azt kell mondjam, hogy nem is bánom ezt a csókot.

- Jung...- mondta ki volna a nevemet, de én nem hagytam neki, újfent az ajkaira tapadtam.

Szinte megőrültem az ízétől. Olyan volt, mint a drog. Mindél többet kaptam belőle, annál jobban akartam és kívántam. Öntudatlanul simítottam a mellkasára, mikozben a másik kezemmel a haját téptem. Megvadított teljesen. Éreztem rajta, hogy ő még sosem csókolózott senkivel, ezért egy kicsit félénk, de igazán nem volt miért. Fantasztikus volt az élmény. Szerelmesnek éreztem magamat, pedig nem is ismertem őt igazán.

- Hogy lehetsz ilyen tökéletes?- suttogtam az ajkaira.- Minden gazdád ugyan ennyire megőrűlt érted?- simítottam végig lassan a puha párnáin.

Magammal rántva, fektettem magam alá, a kanapén, s megállás nélkül kezdtem el kényeztetni a számmal. A nyakát óvatosan végig csókolgattam, mire ő sóhajtozni kezdett. Ebből tudtam, hogy élvezi az érintésemet. Szinte azonnal megéreztem magamat, hogy egyre szűkebb és szűkebb kezd lenni a nadrágom. Nem tehettem róla, izgatott Taehyung. Jászi könnyedséggel kapta le rólam a pólómag és kezdte el simogatni a felső testemet, miközben vissza kúsztam hozzá egy szenvedélyes csókra, egyik kezemmel benyúltam hozzá, ezzel rásimítva a férfiasságára, mire nyögött egyet. Zene volt fülemnek a hangja. Gyönyörű és mély. Majdnem leráncigáltam róla azt ami a maradék testrészét fedte, mikor kopogtak a bejárati ajtón. Nem érdekelt engem, de mikor már harmadjára dörömbölt az ajtón, ciccegve álltam fel és sétáltam oda.

- Mi a faszom van már?!- vágtam ki az ajtót, de megbántam a kérdésemet mikor megláttam Őt.

- Szia, Kookie!- integetett nekem mosolyogva, Jimin.

Hogy ki volt nekem Jimin? Egy gyerekkori szerelmem és barátom. A kamasz korom legmeghatározóbb személye volt. Bármit megtettem volna érte. Ami most első sorban szemet szúrt nekem az a nagy bőrönd mögötte.

- Hát te?- emeltem fel a szemöldökömet.

- Csak pár napig lennék itt... Uhm... Valaki más is van itt?- nézett a vállam fölé, de nem látott senkit, hiszen Taehyung a kanapén feküdt.

- Igen, a lakótársam itt van.- bólintottam.

- Akkor benne lennétek pár napba? Még nem találtam albérletet, a hotel pedig túl drága most.- vakarta meg a tarkóját.

- Oké.

Arrébb álltam, hogy beengedjem, de ő még mindig csak állt mosolyogva és nézett engem.

- Mi az?

- Még mindig vadító tested van.- sóhajtott fel, majd betessékelte magát.

Fogalmam sem volt, hogy Taehyung hová tűnt el, de mikor a kanápéhoz sétáltam, mint aki szellemmé vált.

- Merre van a lakótársad?- nézett körbe, mikor neki is feltűnt a hiánya.

- Elvileg itthon van.- válaszoltam, kicsit kételkedve.- Taehyung?- kiabáltam, de semmi válasz nem jött.

Bementem a szobámba, és észre vettem, hogy az ágyamon csücsül a rózsám, lekonyulva, szomorúan.

- Ne haragudj, le rendezem és a tiéd vagyok.- suttogtam, hogy Jimin meg ne hallja.

- Ne fáraszd magadat.- szólalt meg, hűvösen, mire tágra nyíltak a szemeim.

Úgy gondoltam, hogy majd este ráér kielemezni, hogy mi a franc baja van velem. De volt egy érzésem, hogy nem is velem, hanem Jimin meglepetésének, hogy itt van és itt akar aludni egy pár napig.

- Merre jártál?- kérdeztem meg tőle, miután oda raktam a vizet forrni, egy jó erős tea gondolatában.

- Itt is, ott is... Mindenhol. Apámék nem akarnak pénzelni már, ezért haza kellett jönnöm, de nem mehettek vissza hozzájuk

- Van munkád egyáltalán?- dőltem háttal a konyha pultnak, keresztbe tett karokkal.

- Holnap megyek interjúra.- ült le az egyik székre, ami az ebédlő asztalnál volt.

- Áhh, értem.

- Hol fogok aludni?

- A kanapén.- vontam meg a vállamat.

- És a lakótársadnak melyik a szobája?

Na igen. A lakásomban két háló volt. Az egyiket csak vendég szobának tartottam, tehát igazából meg volt a válasz.

- Majd alszol Taehyungnál, ő meg nálam.

- Dehát nem nekem kéne aludni veled?