Haza fele a nagybácsikámtól azon gondolkodtam, hogy meg kéne ajándékoznom Taehyungot, hiszen minden virág szereti, ha kedveskednek neki. Viszont fogalmam sem volt, hogy növényhez való ajándékot vagy emberhez valót vegyek. Mind a kettő meg meghaladta volna a költséget amit rá szántam, így is szinte nyakalja a vizet és nem rég megkérdezte, hogy milyen íze van a gumicukornak. Fogalmam sem volt, hogy honnan szedte a kérdést, de azt tudtam, hogy vágyik egy olyas fajta életre ami nekem van. Úgy döntöttem, hogy először egy virág üzletbe megyek be, megkérdezni, hogy mit ajánlanak.

- Csókolom!- köszöntem az idősebbnek mondható, alacsony néninek aki éppen egy tulipánt próbált kiszépíteni.

- Szervusz, kedvesem. Segíthetek?- mosolygott rám a szemüvege mögül.

- Ami azt illeti... Van egy rózsám és nagyon kedves a szívemnek. Szeretnék kedveskedni neki valamivel. Tud esetleg valamit?

- A friss földet imádják.- lépett ki a pultja mögül, majd a földekhez ment, amik kilós műanyag zsákban terültek el.- Sok benne a tápanyag és a vitamin. Szép színe lesz a bimbóinak és lassabban is hervad.

- Aha...

El kellett gondolkodjak és valahol biztosan igaza volt, hiszen mikor Taehyung ember, még akkor is képes puszta kézzel, földet enni és azt mondani, hogy milyen finom. Kicsit furcsa és ijesztő mikor már a harmadik vödör földet öntöm ki neki.

- És itt a közelben nem tud semmi féle ajándék boltot?

- De!- bólintott.- Pont a sarkon van egy. Ha tovább megy az úton, ott lesz.

- Ohh... Köszönöm. Szóval...- gondolkodtam el.- Kérek egy öt kilós földet.

A néni esetlenül emelte fel, de amint észrevettem, megfogtam a zacskót és innentől már én kezeskedtem érte.

- Mennyi lesz?- kérdeztem, mikor berakta egy szatyorba, hogy a táskámat ne koszolja össze hazafele.

Miután kifizettem, egyenesen abba az ajándék boltba mentem amit a néni mondott. Nyilván valóan százszor drágább volt minden, mint ahogyan azt képzeltem. Nem vagyok fukar, csak egyszerűen a könyvtári fizetésem se sok és így is ki kell fizetnem a lakásom rezsijét.

- Segítsek?- jött oda hozzám egy lány, aki az eladó lehetett.

- Van egy barátom és valamit szeretnék neki venni. Nem rég költözött ide és szeretném meglepni valamivel. Férfi az illető, és kényes. Nem tudom, hogy mit vegyek.

- Hm...- gondolkodott el, majd mosolyogva belekezdett.- A vevők általában tisztálkodó szert vesznek vagy valami ékszert. Esetleg valami különleges kulcstartót, sapkát, füzetet. Nem sok olyan ember jár itt aki férfinak szeretne ajándékozni.

- Értem... Megmutatnád az ékszereket, kérlek?

- Persze.- indult meg, mire én követtem őt.

Nem gondoltam volna, hogy egy ajándék boltban van ékszer is, de boldog voltam. Mindenki szereti az ékszereket.

- Ez itt mind ezüst. Válassz nyugodtan, én ott leszek a kasszánál.- hagyott ott engem, kedvemre válogatni.

Vegyek neki nyakláncot? Esetleg karkötőt...? Nem... Az nem hozzá illő. Szinte frusztráló volt a kétségbeesésem. Taehyung ugyan olyan alkat volt, mint én, így bármit is veszek neki, rám is jó, tehát nem kell aggódnom, hogy túl nagy vagy kicsi. Legalább tíz percig álltam és néztem, mire megláttam "azt" a gyűrűt. Előkelő és figyelmes sugárzása volt. Pont mint amilyen Taehyung volt. Szerencsémre jó volt a mérete, ezért nem is haboztam.

- Mennyi lesz?- vittem oda a lánynak, majd kifizettem és már éppen indulni akartam, de még utánam kiabált.

- Várj!

- Igen?- néztem vissza rá.

- Megadod a telefonszámodat?

- Legyen.- sétáltam vissza hozzá, elvettem tőle a papírt és a tollat, majd leírtam rá a számomat.- Tessék.- toltam oda hozzá.

- Köszönöm.

- Nincs mit.