- Taehyung, GYERE IDE!- csaptam ki a szobám ajtaját, majd ránéztem az ágyamon fekvő Taehyungra.

- Mi a baj?- vigyorgott rám.

Hogy hogyan jutottunk el ide? Ma reggel, Taehyung úgy döntött, hogy ember formában akar engem boldogítani, ezért nyilván át változott. Én hülye ott hagytam őt és elmentem dolgozni. A fene se tudta volna, hogy amíg én dolgozok, az a trágya virág szétrámol, minden földes lesz és a padlómat elborítja a levél és virágszirom. Életemben nem láttam még akkora kupit és koszt amit ő csinált, mindössze nyolc óra alatt.

- Húzz kifelé és takaríts fel!- mutattam az ajtóra, mire ő sóhajtott egyet.

- Egy virág vagyok.- vont vállat.

- Igen? Na majd én megmuta...- indultam meg felé, de egy csettintésre visszaváltozott rózsává.

A fene se kért egy lakó társat, főleg nem egy ilyen rózsa alakban. Vöröslő fejjel raktam vissza a búrája alá, majd szinte jászi könnyedséggel, jó erőset rúgtam a falba.

- Én itt dolgozok, kaját veszek, itatlak, gondozlak te meg szétbarmolod a lakásomat!- hitetlenkedtem.- A rózsák kedvesek, de te egy öntelt és kevély virág vagy.- fontam keresztbe a karjaimat.

Fujtatva kezdtem el a lakásom rendbe szedését a virágom után.

Taehyung

Tudni akartam, hogy Jungkook még akkor is gondomat viselné, ha megbántanám vagy felidegesiteném. Mosolyogva néztem ahogy takarít az egész lakásban, durcázva, de valahol mélyen tudtam, hogy ő nem is haragszik rám. Nem tudna haragudni. Különös érzéseket vált ki belőlem Jungkook mi tagadás. Valamiért már nem is akarom, hogy rajta kívül bárki más a gazdám legyen. Látom az auráját ahogy csillog és egyszerűen tudom, hogy jó ember. Jobb, mint bárki más ezen a földön. Éppen a vége fele volt, mikor elkezdett énekelni. A bimbóm szinte új erőre kapott, s szinte elvarázsolt. Extázisban éreztem magamat, amíg hallgattam. Szinte magától mozdultak a leveleim és a száram ahogy a sorokat dalolta.

- Te tudsz táncolni?- kérdezte, miután befejezte a takarítást.

- A virágok imádják a dalokat. Egyszerűen... Semmi sem szebb annál, ha a gazdád énekel neked.

- Csak, hogy én nem neked énekeltem.- ráncolta össze a szemöldökét.

- Az nem számít amíg hallhatom.- valaszoltam, kedvesen.- Énekelnél még nekem?

- Ha akarod.- vonta meg a vállát, majd elkezdett egy teljesen más dallamot, de mégis ugyan olyan finom volt, mint az előző.

Éreztem ahogy az érzelmei átjárják a szobát és feltöltenek energiával. Csodálatra méltó volt ez a fiú. Emlékszem mikor Namjoon és az előző gazdáim énekeltek nekem. Ez a család vérében van. Kivételes hangok gazdái és egyszerűen megérdőjelezhetetlen kedvességgel rendelkeznek.

Jungkook

Miközben énekeltem, láttam, hogy mennyire tetszik Taehyungnak. Mi tagadás jó hangom volt, de nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni egy virágnak. Úgy érzem, hogy minden nappal egyre többet tudok meg Taehyungról és a virágok különös személyiségéről. Nem is tudtam eddig, hogy szeretik a dalokat és teljesen kivirágoznak tőle. A növények tényleg hálásak azért amit tesz értük az ember, csak ők érdekesen mutatják ki a hálájukat. Szerintem Tae észre sem vette, de szépen lassan visszaváltozott ember formában és mosolyogva, csukott szemekkel dölöngélt jobbra, balra. Még mindig gyönyörű volt férfi létére.

- Lélegzetelállító...- suttogtam elképedve, amint megláttam, hogy a haja világítani kezdett, megmutatva az igazi varázs erejét.