Másnap szinte kipattanó idegekkel téptem fel a könyvesbolt ajtaját, mire Namjoon bácsikám megijedt.

- Hogy gondoltad, hogy nem mondod el nekem, hogy beteg vagy?- emeltem fel a hangomat.

- Mert nem vagyok, fiam.- vont vállat.

- És az, hogy meg fogsz halni?! Miért adtad ide azt a nyamvadt virágot, ha meghalsz, ha oda adod valaki másnak.

- Jajj.- húzta el a száját.- Az a rózsa kotyogott neked, igaz?

- Nem.- ráztam meg a fejemet.- Volt egy különös álmom. Felettébb valóságos volt.- tettem csípőre a kezemet.

- Egy álom miatt kiabálsz velem?- ráncolta össze a szemöldökét.- Igen, vannak bajaim, de nem fogok meghalni.- lépett oda hozzám, majd a vállamra rakta a jobbját.

- De hát akkor is!

- Lássunk munkának.

- Oké...- egyeztem bele egy nagy sóhajjal.

Este mikor haza értem, csúnyán néztem a nappaliban lévő rózsára, ami mozdulatlanul terpesztett az üvegében. Puffogva dobtam le a táskámat a földre, majd vettem le magamról a felesleges ruha darabokat.

- Most bezzeg csendben állsz és biztosan nevetsz magadban, hogy halálra rémísztettél azzal, hogy meg fog halni Namjoon bácsikám.- tettem kereszbe a karjaimat, de Taehyung nem akart válaszolni.- Egy koszos rózsa vagy, oda adhatnálak bárkinek, aki egyszer úgy is kivágna a kukába.- ültem le elé, a kanapéra.

Percek teltek el, mire megláttam, hogy a virág bimbója szétebb nyílik, majd leesik róla egy szirom. Kerek szemekkel néztem a rózsámra és elfogott a rossz érzés.

- Valami... Baj van?- kérdeztem meg, mikor újra összezárta magát és legajtotta a fejét.- Taehyung!- szóltam rá hangosabban, de semmi.- Rám ijesztesz...- suttogtam, majd felé nyúltam, levettem róla a búrát és magam felé fordítottam.- Ha nem szólalsz meg, nem tudok segíteni.

Az istenért sem akart megszólalni, ezért kénytelen voltam én rájönni. Elővettem a telefonomat és azon gondolkodtam, hogy a keresőbe vajon mit írjak. Csak nem azt, hogy "Segítség hervad a varázs rózsám!"...

- Aish!- kiáltottam fel mikor végképp nem tudtam már semmi mást kitalaláni, csak annyit írni, hogy "miért hervadnak a rózsák".

Frappáns, nem?

Viszont ekkor csapott fejbe a felismerés. Én hülye elfelejtettem locsolni. Hiszen a virágok ak víz kell. Neki is, hiába varázs rózsa. Amilyen gyorsan csak tudtam, felpattantam, megfogtam egy poharat és öntöttem bele friss vizet, majd visszafutottam, s az egészet ráöntöttem a virágomra, ami szinte másodpercek alatt szívta magába.

- Jobban vagy?- kérdeztem meg aggódóan a növényemtől.

- Köszönöm.- húzta ki magát, majd teljesen megélénkült a színe.

- Ne haragudj, hogy elfelejtettem. Azt hittem, hogy emberré tudsz változni és elmenni inni ha szomjas vagy.- vakartam meg a tarkómat, zavaromban.

- Ez nem úgy működik.- kuncogta el magát.- "Koszos rózsa", mi?

- Bocsánat... Csak mérges voltam azért az álomért...- hajtottam le a fejemet.

- Igazat mondtam, és mutattam. Namjoon nagyon beteg. Csak egy hónapja van már.

- Nem...- ráztam meg a fejemet.- Namjoon bácsikám sosem hazudna nekem.

- És te? Te is tudsz hazudni bárkinek, drága gazdám.- hajolt hozzám közelebb.

- De ő, nem.- tiltakoztam továbbra is.

- Dehogynem. Nem láttad az álmodban?

- Az csak egy álom.- dőltem hátra, majd sóhajtottam egyet.

- Egy álom? Az az én emlékem volt, Jungkook. Én mutattam meg neked, hogy tisztában legyél.

- Persze.

Nem vettem akkor még túlzottan komolyan Taehyungot, de éreztem, hogy nagyon meg akar győzni.