Taehyung három nap múlva már nálam terpeszkedett a kanapén és élvezte a csendet. Nyugodt környéken laktam, míg ő egy zajos, nyüsgő helyen. Ma nem kellett dolgoznunk, így igazából csak a miénk volt ez a nap. Mellette ültem, s szinte megrögzötten néztem a gyönyörű arcvonásait.

- Attól, hogy bámulsz, nem lesz semmi sem jobb.- rázta meg a fejét, mikor a TV-ben a reklám következett.

- Mostanában bunkóbb vagy, mint amilyen szoktál lenni.- mondtam ki a gondolataimat.

- Ne haragudj.- sóhajtott fel.- Ha...- kezdett volna bele, de amint felcsendültek a harangok, virág lett.

Az agyamban azonnal megindultak a fogas kerekek. Hosszas gondolkodás és összegzés után, hogy mikor történt ez, rájöttem, hogy időre van beszabályozva. Persze a régi Taehyungnak rózsa volt az eredeti alakja, nem pedig ember és valószínűleg az idővel megtanulta hogyan irányítsa.

- Dél van...- suttogtam.

- Erre én is rá jöttem, Kook.- kuncogta el magát.

- Lehet, hogy amíg nem tudod irányítani, addig napszakokra van beosztva. Mondjuk minden nap, déltől, fél egyig. Vagy ilyesmi.

- Igazad lehet!- nézett rám.- Meg kell tanulnom.

- Segíthetek valahogy?

- Nem tudom, Kookie.- rázta meg a bimbóját.

Ebben a másodpercben rohant oda hozzánk Yeontan és elkezdte szagolgatni Taehyungot. Kuncogva néztem ahogy a rózsa nevet, mert csikizi Tan orra és őszintén szólva kezdtem félni, hogy jobban szereti Taehyungot, mint engem ez a kicsike.

- Tan, elég lesz ám!- szóltam rá, de ő nem tágított a szerelmem mellől.

Tan nagyon szerette Taehyungot. Még akkor is, ha Taevel elég keveset találkozott az életében. Mikor már éppen önfelednek, boldognak éreztem magamat, megcsörrent a telefonom, kizökkentve az árbándozásból. Felálltam, kicsit arrébb sétáltam, s rányomtam a zöld gombra.

- Igen, tessék!- szóltam bele.

- Szia, Jungkook, Jennie vagyok. Arra gondoltam, hogy nincs-e kedved ma egy kávéhoz?- kérdezte, mosollyal a hangjában.

- Szívesen elmennék veled.- kuncogtam fel.

- Délután kettőkor mondjuk a Pakk kávézóban?

- Rendben.

- Akkor, majd ott találkoztunk! Szia!- köszönt el.

- Szia!- viszonoztam a kedvességet, majd leraktam a telefont.

Észre sem vettem, de megjelent mögöttem Taehyung és nagyon mérgesen nézett rám. Felvont szemöldökkel viszonoztam a szemkontaktust, nem értve, hogy most mi is pontosan a baja. Tudtommal ebben az elmúlt egy percben nem igazán tettem semmi említésre méltót.

- Ki volt az?- tette keresztbe a karjait.

- Jennie.- vontam meg a vállamat.

- Mit akart?

- Találkozni.

- Úgy érted randizni?

Azonnal tudtam, hogy innen fúj a szél. Nagyon féltékeny lehetett Jennie-re, ha már ennyitől is nagyon kivan. Nem tudtam visszafogni, elnevettem magamat. Nem értette, hogy most min nevetek, de valljuk be. Elég nehéz elcsábítani engem. Főleg ha az egy nő és nem Taehyung. Hiszen Taehyungnál jobbat sehol nem talál az ember ezen a bolygón.

- Ugyan már.- legyintettem, és elmentem mellette, de megfogta a karomat.

- Jungkook, tetszik neked?- nézett mélyen a szemembe.

- Nekem csak te tetszel.- simítottam az arcára.- Jennie csak egy kezdődő barátság. Nem több.

- Persze.- hajtotta le a fejét.

Óvatosan felemeltem, vigyázva, hogy ne tűnjek túl erőszakosnak, és finoman ráhajoltam az ajkaira. Tudtam, hogy imádja a csókomat és persze engem is. Jólesően sóhajtott egyet mikor elhúzódtam tőle, jelezve, hogy igenis tetszett neki.

- Szeretlek.- suttogtam az ajkaira.

- Én is szeretlek.- puszilt meg.

Imádtam mikor hozzám ért. Az egész testem bizsergett és nem tudtam ellenállni neki. Hogy is gondolhatja, hogy mást tudnék szeretni...

Hiszen Ő az igazi....