Taehyung egyre gyorsabban és jobban kezdte el megtalnulni mikor hogyan változik át. Emellett volt pár varázserő amit felfedezett. A bolygónkon pedig egyre kevesebb katasztrófa jött létre. Beszámolt nekem arról, hogy kezdi érezni újból az növényeket, az állatokat és mindent ami él. Büszke voltam a szerelemre.

A mai napon egy meleg, napsütötte időre lehetett számítani, így terveztem egy randit Taehyunggal. Sosem voltunk még ilyenen, pedig már két éve együtt vagyunk lassan. Hát nem furcsa? Mindig úgy van a filmekben, hogy először randiznak, aztán pedig összejönnek, összeköltözés, eljegyzés, gyerek, stb. Nálunk ez már. Már egyből összeköltöztünk, aztán pedig lett egy "gyerekünk" (Yeontan), most pedig azt tervezgetem, hogy megkérem a kezét. Igaz, volt már egy gyűrűje, de úgy terveztem, hogy ennek jobban megadom a módját. Úgy gondoltam, hogy örülne, ha elmennénk a Gyeongbokgung (írói megjegyz.: mire leírtam, lement a nap és még kimondani se lehet ezt a szót!🤣)  Palotába. Igazán romantikusnak tartottam a helyet. Viszont az nem tetszett, hogy Szöulban van. Nagyon drágák voltak a hotel szobák, de nem akartam semmiképpen sem egy motelben tölteni az éjszakát. Ennek érdekében viszont igen sok pénzt kellett kiadnom. Úgy gondoltam, hogy megéri. 

- Tae!- szóltam neki ki a konyhába, ugyanis ma ő főzött.

- Igen?

- Szeretnék beszélni veled ebéd után.- mosolyogtam rá, de láttam ahogy a teste megfeszül és elkezd aggódni miatta.

Aranyosnak találtam Taehyung izgatottságát. Bármikor ránézek, eszembe jut, hogy mennyire is szeretem. Éppen ezért akartam minél emlékezetesebbre.

- Miről akarsz velem beszélni?- tért rá szinte azonnal, miután megettük az ételt.

- Szeretném, ha felöltöznél és eljönnél velem egy randira.- mondtam neki, ő pedig szinte majd' kicsattant a boldogságtól.- Ja és pakolj be plusz ruhát!  Csak holnap után jövünk haza!

Nem is várt, szinte azonnal felpattant és berohant a hálóba. Egyszerűen szavak nincsenek erre a férfira... Mosolyogva követtem a példáját, hiszen nekem is fel kellett vennem valamit. Ő egy fehér inget vett fel, fekete vászon nadrággal és egy lapos talpú cipőt, én viszont egy fehér bő pólót, egy fekete farmert és egy hosszú szárú bakancsot.

- Hová megyünk?- tudakolta az ajtóban, de én csak kacsintottam, jelezve, hogy majd meglátja, meglepetés.

A kocsi csomagtartójába beraktam a kettő táskát amiben a váltás ruháink voltak, Yeontan pedig leraktam a szomszéd nénihez és már indultunk is.
A zsebemben mind végig ott lapult az arany gyűrű, a kis dobozával együtt. Nagyon izgultam, de ez nem szegte egy percre sem a kedvemet. Először egy étterembe vittem, ahol minden féle puccos ételt lehetett kapni, majd a hotelbe, pontosabban annak a parkolójában voltunk.

- Kook...- suttogta még bent a kocsiban, mintha félt volna kiszállni.

- Mond.- fordultam felé.

Tudhattam volna, hogy mit akar jelezni nekem. Teljesen véletlenül, önkéntelenül, rózsa lett belőle. Úgy éreztem rajta, hogy rettenetesen el volt fáradva. Mondjuk nem is csoda...

- Minden rendben?- simítottam végig a szírmain.

- Elfáradtam.- hajtotta le a bimbóját.- Csak egy perc.

- Gyere, beviszlek.

Na igen... Így történt az, hogy úgy állítottam be a hotelbe, mint egy jó fogas. Mindenki megnézett, hiszen egy halom cuccom volt.

- Két személyre foglalt, nem?- kérdezte óvatosan a recepciós.

- Ha hiszi, ha nem, ő a második!- mutattam a rózsámra.

Nyilván hülyének nézett, így gyorsan lezavarta a velem lévő megcsekkolast, így már mehettem is a kezemben Taehyunggal, a szobánkba.