A-yo!

Először is sajnálom a hetekig tartó csendet, sok minden történt vele sajnos már megint.

Önértékelnem kellett volna a munkahelyen, de hát a két hete húzódó betegségem miatt, egyszer elmaradt, aztán most megint szarul vagyok. Jelenleg is itthon vagyok táppénzen, mert valamire iszonyúan allergiás vagyok és konkrétan a héten infúziót és nagy adag immunhisztamint kaptam. Most már jobban néz ki a bőröm, de a torkom is tropán, szóval holnap megint megyek a kórházba.  Remélhetőleg kiderül, hogy mi váltotta ki nálam, hogy a bőrömön égővörös, tenyérnyi foltok és pöttyök voltak. Legalább most már nem olyan csúnyák, de még kibaszottul viszketnek és remélem most már tudni fogok aludni is éjszaka.

Mindegy, ennyi volt a panaszkodás, lépjünk tovább a folytatásra.

Egy hét múlva jön a folytatás!

Jó szórakozást!

"A szeretet a legfontosabb alapanyag, amivel nemcsak a testünket, hanem a lelkünket is táplálhatjuk."

Dorothea Neumayr

Jungkook

A Min család nem tartozik a leggazdagabb társadalmi réteghez, azonban, mint orvos házaspár igencsak jó keresetük lehet, hogy egy ilyen nagy és modern nyaraló birtokosai legyenek. Az új építésű ház, letisztult mégis elegáns benyomást közvetít, habár nekem kicsit rideg, de könnyen megoldható lenne a barátságosabb kialakítás, ha valaki állandóan itt lakna.

- Szerintem ti egyszer tényleg közterületen fogtok dugni. Laza tíz perces smárolás volt – Yoongi szavaira Taehyung a füle tövéig elpirul és fújtatva fordít hátat idősebb barátjának, mondván ő csak ne beszéljen neki, mert ő sem kapkodja el a dolgait Hoseokkal. – Jól van macika, ne durcizz, mint az óvodások, inkább kövessetek és megmutatom melyik a ti szobátok.

Yoongi ránk se nézve indul el, így a kedvesem kezét megfogva húzom magam után, mielőtt megint beszólnának neki és egy pukkanccsá változna a nap hátra lévő részére. A szobánk stílusa nem üt el a házétól, az ágyunkon akár három ember is kényelmesen elférne és az ablakunk az udvarra néz, ahol a nagy medence helyezkedik el.

- A ti szobátok van a legmesszebb az enyémtől, így nyugodtan kiélhetitek magatok, de azért nem kellene nagyon ordítozni – Yoongi szemtelen beszólása után csak vigyorogva távozik kettesben hagyva minket.

Taehyung lemondóan megrázza a fejét, majd a táskáját ledobja az ágy jobb oldalára és elkezdi kipakolni a fürdőszobába szánt dolgait. Példáját követve kiszedem a saját kis táskámat, amiben a pepecselős cuccaim vannak és csak ledobom a mosdóra. A sporttáskámból kiveszem még a papucsomat, bele is lépek és a bakancsomat kirakom a szobaajtónk elé Tae fehér sportcipőjével együtt. A nagytáskát a ruháimmal együtt ledobom az egyik fotelba, majd levetem magamat a hatalmas ágyba. Kényelmesen elhelyezkedek a jobb oldalamon fekve, úgy bámulom a fiatalabbat, aki a gondolataiba merülve pakolászik, bár már a ruháit is kirakta a szekrénybe.

- Tae – lágy, kedves hangon szólok neki, mire csak hümmögve teszi a táskáját a szekrény mellé. Bal kezemmel hívogatóan intek neki, amire halványan elpirul, de a kérésemnek eleget téve, távol tőlem felfekszik velem szemben az ágyra. A bal kezemmel végigsimítok az arcán, a karján, majd a derekára fogva magamhoz rántom és a hátára fordítva nézek le a szemeibe. – Van valami baj? Furcsán hallgatag vagy.

Taehyung az alsó ajkába harap, a szemeit szorosan összezárja és tördeli az ujjait. Kíváncsian fekszek a hátamra és húzom Taehyung testét a sajátomra, jobb kezemmel beletúrok puha, barna tincseibe, míg a bal kezemmel gyengédem cirógatom jobb kacsóját.

- Mi a baj Taehyung? Mióta bejöttünk a házba csendben vagy, feszült és nem igazán nézel rám. Valami rosszat mondtam? – a fiú csak sóhajt, majd az összefűzött ujjainkat kicsit megszorítja.

- Nem csináltál semmit csak... zavarban vagyok – mondta, amire értetlenül összeráncolom a szemöldökömet.

- De hát mégis mitől?

- Tudod nagyon jól, hogy Yoongin kívül még nem aludtam senkivel és kicsit zavarban vagyok, és tudom nem kellene, mivel járunk és ez pároknál teljesen normális, de akkor is így van. Ez olyan gáz – nyüszítve tapasztja a tenyereit az arcára, mire én csak hitetlenkedve felnevetek és jobban magamhoz préselve a testét apró puszikat nyomok a hajába. – Ne nevess már ki! – panaszkodja.

- Bébi, nincs ezzel semmi baj, ez természetes reakció. Nem kell aggódnod, az alváson és összebújáson kívül nem történik majd semmi köztünk. Legalábbis még – apró célzásomra leejti szép kezeit és a pólómat enyhén összegyűrve válaszol.

- Tudom, viszont félek is attól még és nem állok készen rá.

- Tisztában vagyok vele Taehyung és nem is áll szándékomban siettetni téged. Azzal, hogy azt mondtam nem fogom vissza magamat nem arra értettem, hogy a te vágyaidat figyelmen kívül fogom hagyni. Egyszerűen csak lassan, apránként lépek feléd az intimitás terén, de ha neked valami akkor sok lenne, nyugodtan szólj és megállunk. Okos vagy és nagy is a szád, így képes leszel arra, hogy szólj nekem amikor túl sok lesz számodra. Nem fogok érte megharagudni. Az lenne a legrosszabb, ha hagynád, hogy olyan dologba vigyelek bele, amihez még úgy érzed idő kell – magyarázom neki. Taehyung a kis monológomra csak szusszantva hajol az ajkaimra és lágy, ártatlan csókot kezdeményez. Elhajol tőlem, majd az orrát az enyémhez dörzsöli, aztán csak sietve felkel az ágyról.

- Gyerünk mozdulj meg! Még csak délután három óra, nem akarom az egész napot a szobában tölteni. Csak ez a három napom van kiélvezni veled és Yoongiékkal a holnapi szülinapomat – kezét felém nyújtja, mire megragadom azt és az ujjaimat összefűzöm az övéivel. Egyszerűen megtaláljuk a többieket, Minjun a feleségének segít a konyhában a nassolnivalók, az üdítők és alkoholos italok kipakolásában, míg Hoseok a televízióval babrál valamit.

- Na emberek, itt a programterv! Lehet Uno-val játszani, na meg olyan Shouting in silence játékot. Igen Tae, pont azért, mert már régóta szeretnéd kipróbálni – bólint a párom felé a szőke. – Anya, akkor ti olyan nyolc-kilenc körül akartok bemenni a városba?

- Nem maradtok velünk? – kérdezi a párom a szülőket.

- Nem Taehyung drágám. Mi is voltunk fiatalok, nagyon jól tudjuk, hogy vannak dolgok, amiket jobb, ha nem látunk vagy hallunk. Ráadásul mi is régen voltunk wellness szállodában és igazán jó lesz végre kettesben lennünk – magyarázta Yunseo. A férje sokat sejtően húzogatta a szemöldökét, amire a fia elborzadva borzongott meg.

- Mielőtt bármihez hozzá fognánk, szerintem most köszöntsük fel az ünnepeltet. Nem lesz még senki spicces legalább akkor, aztán majd négyen játszunk korhatáros fajta Uno-t este – Hoseok barátom felvetésére Yoongi egyetértően bólint, míg Taehyung elpirulva fúrja a fejét a mellkasomba. Kuncogva ölelem magamhoz, majd egy puszit nyomok a barna hajára.

- Tae menj a nappaliba aztán hozzunk az ajándékokat – Yoongi a fiatalabb vállát megfogva tolja be a helyiségbe, aztán mind szétszéledünk az ajándékok után. Visszamegyek a szobánkba és a táskámból kiveszem a kis bézsszínű díszdobozt. A nappaliba érve Yunseon kívül már mindenki ott van, így Taehyung mellé leülök a kanapéra. Min anyuka jelenik meg az ajtóban egy hatalmas eper tortával a kezében, amin egy tizenkilences számú gyertya ég. Párom kezét megszorítva énekelünk, amit ő könnyes szemekkel hallgat, miközben Yunseo lerakja az asztalra a tálcát és a telefonját gyorsan előveszi.

- Boldog szülinapot Taehyung drágám! Rajta kívánj valamit és fújd el, mielőtt lecsöppen a viasz.

Párom szipogva törli meg az orrát egy zsebkendőbe, aztán becsukja a szemét, majd pár pillanat múlva ügyesen elfújja a gyertyát. Hangosan megtapsoljuk, ő pedig enyhén kipirosodva köszöni meg a süteményt.

- Én kezdem, mert az én ötletem volt ez az egész. Tessék Tae maci, boldog születésnapot! Én még azért bízok benne, hogy megtalálod a módját, hogy használni tudd – Yoongi széles, kedves mosollyal nyújtja az igényesen becsomagolt ajándékot a fiú felé, aki a kanapéról felpattanva szoros ölelésbe zárja. Yoongi enyhén elpirul, de viszonozza a gesztust. – Oké, vettem örülsz neki, de most már engedj és nézd meg! – morogja.

Tae vigyorogva ereszti el, aztán minden figyelmét a téglalap alakú tárgyra fordítja. A csomagolást egy egyszerű mozdulattal elszakítja és meglepetten felsikkant.

- Te jó ég Yoongi! Megvetted, pedig mikor meséltem róla, nem is figyeltél!

- Figyeltem én, és már délután elmentem a könyvesboltba. Féléve az asztalamon pihent – Taehyung felpattan mellőlem és újra szorosan magához rántja a fiút, aki morcosan tűri párom szeretet megnyilvánulását.

- Mit vettél neki Morci cica? – kérdi Hoseok.

- Egy könyvet. „A műfordítás alapjai, rejtelmei, avagy hogyan legyél sikeres műfordító?", hisz az akarna lenni, ha az anyja nem ugatna bele mindenbe – magyarázza a szőke, amire az anyukája csak szigorúan néz rá, de a fia rá sem hederít.

- Köszönöm Yoongi! – Tae meghatódva nyom egy puszit a barátja arcára. Yoongi csak bólint rá.

- Taehyung, mi annyira még nem ismerjük egymást, így Yoongi adott ötleteket az ajándékhoz. Remélem tetszeni fog – Hobi boldogan nyomja Tae kezébe a kis borítékot, ő pedig kíváncsian vesz ki belőle két jegyet. – Ezek a szeptemberben megrendezésre kerülő van Gogh kiállítás jegyei és azért kettő, hogy el tudjatok menni Jungkookkal. Lesz így egy nap amikor kettesben lehettek.

- Nagyon köszönöm Hoseok! – Taehyung boldogan öleli meg a haveromat, aki kedvesen megpaskolja párszor a hátát, aztán elhúzódik tőle és rám vigyorogva súg valamit a fülébe, amire Tae nagy szemekkel rám néz.

Kicsit idegesen lépek elé, a kezemben fogva a kis díszdobozt. Egy puszit nyomok a homlokára, aztán a kezét megfogom és belerakom a kis tárgyat.

- Tudom, hogy el kell titkolnunk a kapcsolatunkat, holott mind a ketten kikiáltanánk a világnak azt, de azért szeretném valamivel jelezni az összes többi hímnek, hogy te már foglalt vagy – mondandóm közben érdeklődve levette a dobozka tetejét és megpillantja az ezüst ékszert. – Boldog születésnapot szerelmem! – csókolom meg hosszan a homlokát.

Taehyung enyhén remegő kezekkel kiemeli az ékszert és rám pillant.

- Ez gyönyörű Jungkook, köszönöm! Felraknád nekem? – kér meg.

- Persze, de tudod ezt nem a csuklódon kell hordani. Direkt nem azt vettem, nehogy gyanút fogjanak a szüleid. Ez bokalánc, így ők nem látják, de legalább mindig tudod hordani – mosolyogva ültetem le a kanapéra, majd letérdelek és a combomra rakom a lábát, az ékszert pedig azonnal rácsatolom a bokájára.

- Miért farkasos medál van rajta? Mikor inkább egy nyuszira emlékeztetsz? – kérdezi.

- Anyám szerint is inkább az vagyok külsőre, főleg a fiatalkori énem miatt, de apa szerint a személyiségem inkább egy farkaséhoz hasonlít, ezért választottam azt. Na meg sokkal érthetőbb jelzés ez azoknak, akik bepróbálkoznának nálad, mintha egy nyúl lenne ott. A farkas erősebb és dominánsabb. Megmutatja, hogy te az enyém vagy – szavaimat a szájára lehelem, aztán határozottan csókolom meg kezembe véve az arcát és percekig nem eresztjük egymás ajkát.

Taehyung

Ez életem legjobb születésnapi bulija, még úgy is, hogy hivatalosan csak holnap lesz. Nem kell a szüleimmel elmennem üzleti vacsorára, majd másnap nem toppannak be rég látott rokonok, akiknek jópofizni kell és áradoznom, hogy mennyire nagyon szeretném átvenni a családi céget. Életemben először azt tehetek, amit akarok, azokkal lehetek, akikkel szeretnék, nem erőltetnek rám semmit! Egy valóra vált álom.

El sem hiszem, hogy Yoongi képes volt megvenni azt az álom könyvet, amit a műfordító szakma egyik legnagyobb alakja írt. Pedig mikor lelkendeztem róla a telefonjába volt bújva. És Hoseok! Jó ég, hogy én mennyire boldog voltam, mikor kiderült, hogy a kedvenc festőm képeit kiállítják Szöulban. Akkor egyszer próbálkoztam megkérni a szüleimet, hogy hagy vegyek rá jegyet. Természetesen nem engedték, mert ez az egy nap biztosan rontaná az iskolai teljesítményemet. Most viszont elmehetek szeptemberben rá, ráadásul nem egyedül, hanem Jungkookkal!

A vastag, krémszínű szőnyegen ülök és figyelem, ahogy Yoongi erősen artikulálva próbálja Hoseok tudtára adni azt a szót, amit az édesanyja mutatott neki.

- Sárkányrepülő!

- Fekvőrendőr!

- Sár-kány-re-pü-lő!

- Főzőverseny.

- Sár-kány-re-pü-lő!

- Droghasználó – Yoongi arca vörös színbe borul, ahogy elordítja ismét a szót, de Hoseok megint mellé trafál. Jungkook és a szülők, velem együtt könnyes szemekkel röhögnek rajtuk. Yoongi türelmét vesztve rántja ki a füléből a fülhallgatót, majd teszi ezt a másikéval.

- Sárkányrepülő te isten barma, nem kávéfőző meg a tököm tudja mi! Használd már a szemedet és próbáld meg leolvasni a számról! – Hoseok vihogva paskolja meg Yoongi kipirosodott arcát, mire ő csak közli, hogy új csapattársat akar.

- Fater te leszel velem, anyának meg maradt a csikó.

- Remélem este is ilyen tüzes maradsz még, mert ezért a sok beszólásért drágán meg fogsz fizetni.

- Túl sok infó – szúr közbe Minjun, majd rákacsint a feleségére, aki válaszul megforgatja a szemét. Jungkook boldog mosollyal az arcán hajol hozzám és édes puszit nyom a számra.

- Mi jövünk édes.

Gyorsan leülünk az előző kaotikus páros helyére, bedugjuk a fülünkbe a fülhallgatókat is és meg kell, hogy mondjam nehéz nem a zenére figyelni már most. Jungkookra pillantok, akinek felcsillan a szeme, amint elolvassa a papírt mögöttem és ahogy rám néz, már tátogja is. Felnevetek az arckifejezésén, ahogy túlartikulálva próbálja közölni velem a szavunkat, de annyira nevetséges, hogy a heves kacajtól eldőlök oldalra.

A könnyeimen át látom, hogy Jungkook lemondóan rázza a fejét, majd int nekem, hogy üljek fel és rámutat a szájára, hogy azt nézzem – csak el ne terelődjön a figyelmem valami másra. Jungkook újra, ezúttal lassan eltátogja a szót. Összeszűkített szemekkel koncentrálok az ajkai mozgására.

- Kapitány? – kérdezem, mire Jungkook nemlegesen megrázza a fejét. Ismét, artikulálva eltátogja a szót.

- Cseresznye? Házasság? – kérdezem, mire Jungkook boldogan hozzám mászik, majd száját erősen az enyémnek nyomja.

- Ügyes voltál! Nekünk könnyű ez a játék – Jungkook felhúz törökülésből, majd ismét megcsókol, ezúttal hosszabb ideig.

- Inkább játszunk Uno-t. Ez a játék unalmas – nevetve húzódok el a férfi szájától és pillantok Yoongira, aki összefont karokkal ül a szőnyegen.

Legjobb barátomnak kedvezve jó pár órán keresztül Unoztunk, aminek ő kifejezetten örült – ebben a játékban ő és Jungkook tarolt. Én nem nyertem sokszor, de nem is bánom és a kedvemet sem vette el. Az nagyobb boldogságot okoz nekem, hogy a barátaimmal lehetek. Este hét óra körül Yunseo és Minjun ígéretükhöz híven elmentek, hogy mi „ki tudjuk élni magunkat", és szerintük nem mindenről kell tudniuk.

- Szia anya és apa, majd holnap ütközünk! – Yoongi nem meghazudtolva önmagát egyszerűen a szüleire csukja a bejárati ajtót. – Most már buli van! Hobi nyomd be a zenét, én hozom a piákat.

És így kezdődött el, Yoongi szerint, az „igazi" buli.

Az igazat szólva valóban jó döntés volt a szülői pártól a távozás, mert nem hinném, hogy nagyon díjaznák amint a fiuk a konyhapulton ülve szégyentelenül smárol a barátjával. Hála annak a pár pohár alkoholos italnak, amit Yoongi belém öntött a gátlásaim szinte eltűntek, ezért vagyok képes most is Jungkook ölében ülni, habár a tetováló szinte teljesen józan, alig ivott valamit. Halántékomat az övének döntöm, közben simogatom a nyakát, ő pedig a derekamat átölelve tart magánál.

- Szeretnél táncolni bébi? – kérdi hirtelen, mire egy bólintással válaszolok. Az öléből felpattanok, majd amint Jungkook megissza a maradék italát és leteszi az üres poharat, a csípőmnél fogva magához ránt. A karjaim azonnal átölelik a nyakánál, ujjaimmal belesimítok a hajába miközben táncolni kezdünk. A testünk szorosan tapad egymáshoz, kezei folyamatosan tapogatnak, hol a derekamon, a hátamon és néha a fenekemen. Szemeimmel az övéit nézem, amik a színes fények miatt szivárványszínben csillognak. A szemöldökében lévő piercinget eltakarja a fekete haja, így azt elsöpröm onnan, majd a szemeimmel követem az ujjaim útját végig a nyakán, mellkasán és bicepszén.

- Tetszem neked? – kérdezi, amire felpillantok a huncut vigyorral díszített arcára.

- Nagyon jól tudod, hogy igen. Más különben nem járnánk. Azonban itt inkább az a kérdés, hogy én tetszek-e neked? – kérdezek vissza, mire a fejét a nyakamhoz hajtja.

- Mostanra már tökéletesen tisztában kellene lenned azzal, hogy nem csak tetszel nekem, hanem egyenesen megőrülök érted. Annyira formás a tested olyan jó fogni, ráadásul gyönyörű vagy és a lelked maga a tökély. Tehát igen, nagyon is tetszel nekem – kis vallomása után a leheletétől felforrósodott bőrömre csókol, amire megborzongok. Jungkook továbbra sem enged el vagy hagyja abba a nyakam csókolgatását, sőt még jobban belelendül – kezei folyamatosan markolgatják a fenekemet, testünk az egyre fokozódó ingerek és szenvedély miatt szüntelenül összedörzsölődik. Az alkohol, a meleg levegő, a zene és Jungkook közelsége és csókjai miatt egy hangosabb nyögés kicsúszik a számon, mikor a kulcscsontomon megszívja a bőrömet. Kezeimmel az arcához kapok és felrántom, majd azonnal a szájára tapadok. Vadul csókolózunk, nyelv a nyelv ellen, néha a fogaink is összeütköznek, de egyikőnkét sem zavarja. Percek telnek el így ezzel az élvezetes tevékenységgel, azonban ahogy jött ez a mérhetetlen vágy, úgy csillapodunk mi is le, végül elválunk és homlokainkat összedörgöljük.

- Huh, tényleg jobb, hogy most vadultál be Tae – emlegeti fel pimaszul a tetováló a délutáni kis műsorunkat. Nem tehetek róla, egyre bátrabb vagyok a közelében. Na meg az elfogyasztott alkohol mennyiség is erősen dolgozik a szervezetemben.

Éppen nyitnám a számát, hogy válaszoljak neki, de a zsebemben lévő telefonom vadul rezegni kezd, így kicsit elhúzódok Jungkooktól, hogy elérjem a készüléket. Amint meglátom ki is keres a szemeim elkerekedned, a lábam megbicsaklik és kétségbeesetten nézek Jungkookra, aki nem érti most mi történik.

- Ki hív Taehyung?

- Az anyám...

SF.xx