A-yo!

Sajnálom ezt a nagyon hosszú kihagyást, az évfordulót is kihagytuk, de nem ment nekünk az írás egyéb okok miatt. 

Valamint elnézést kérek mindenkitől, főleg  (előző nevén Lena) rajongóitól, akik miatta kezdték el olvasni, de egyéb dolgok és okok miatt a Rózsa és liliomot ezentúl egyedül fogom írni. Természetesen ő is benne van még a történet alkotásában, csak most már bétázik. Sajnálom, mert nagyon tehetséges író, kedves lélek, de ezt el kell fogadni.

Azért remélem, hogy megszerettétek a történetet és olvassátok továbbra is! Nem tudom megígérni, hogy a következő rész nem hónapokkal később fog érkezni, mivel a szakmai gyakorlatom töltöm, a szakdolgozat, államvizsga és a nem sikerült nyelvvizsga is rám vár, hogy megint megpróbáljam. De abban biztosak lehettek, hogy ebben a könyvben sok minden fog még történni. Jungkooknak és Taehyungnak meg kell majd harcolniuk egymásért és a rosszakaróikkal. 

SPECIAL CHAPTER

Hoseok

A füstölő bűzrudat az ajkaimhoz emelve elmélkedtem el a lemenő nap fényében fürdő várost szemlélve. Korábban sohasem dohányoztam, manapság mégis általános szokásommá vált, hogy kijárjak a szalon elé, míg a következő kuncsaftot vártam. Jungkook gyakran megemlítette, hogy igazi láncdohányos lettem én is, de mióta ismertem Yoongit, azóta képtelen voltam letenni. Gyakran találkozgattunk, és olyankor egyikünk sem bírta megállni, hogy ne szívjon el egy-egy cigarettát. Rá emlékeztetett, a közös pillanatainkra, akárhányszor a tüdőmbe juttattam a kátrányt. A szőke különös személyiség volt, néha ellökött magától, néha pedig mindennél közelebb akart tudni, olyan volt, akár a füst, egy ideig velem volt, mellettem, aztán elillant. Káros volt, de megnyugtatott és a függőjévé tett. Abban ugyan nem voltam biztos, hogy a másiknak is a függője voltam-e, de tény, hogy mindig magamhoz akartam csábítani, édesgetni, ami alkalom adtával sikerült is.

Habár nem mindig úgy, ahogy én azt akartam.

Egyikünk sem volt túlzottan visszafogott, mindketten kimondtuk azt, amit éppen gondoltunk, csak éppen az érzéseink megvallásában voltunk reményvesztettek. Már a kapcsolatunk elmélyítése is kínkeserves pillanatokkal kezdődött:

- Minden rendben van a tetoválásoddal, nem fertőződött el a tinta, szóval az aggodalmad felesleges. Nem emiatt vannak fájdalmaid – lekapcsoltam a lámpát, aminek fehér fénye alatt megvizsgáltam a szőke karját, melyet érzelemmentes kifejezéssel tűrt. Cseppet sem tűnt úgy, mint akinek fájdalmai lennének. Testet öltött bennem a gondolat, hogy talán csak ostoba mód színleli a panaszait, de végül nem akartam ebbe belegondolni. Vélhetőleg semmi közöm sem volt hozzá, hogy milyen eszközökkel próbálta áltatni magát, vagy miféle haszna származna belőle, ha hazudott nekem.

Pontosan két hét telt el azóta, hogy az alkarjára került az a cirkalmas mintázat, és én képtelen voltam kiverni a fejemből a széles, csalafinta mosolyát. Aznap telefonszámot cseréltünk, mégsem kerestük egymást napokig, nem is hallottam felőle, mígnem egyik éjszaka megcsörrent a mobilom, és kétkedve ugyan, de elhittem neki azt a mesét, hogy rémes fájdalmai voltak, és félt, hogy mindezt a tetoválás okozza. A hangszíne semleges volt, ostobaságnak tűnt, hogy ez igaz legyen, mégis mindennél jobban féltettem a munkámat. Ha valamit mégis elrontottam, annak következményei voltak, így kétségkívül azonnal belementem az ellenőrzésbe.

- Akkor szerinted miért vannak ilyen fájdalmaim? – A szája széle megrándult, ahogy felült az eldöntött székben, s én fogadni mertem volna, hogy ezzel a csalafinta mosolyát próbálta leplezni. Lebuktatta magát, amit akár direkt cselekedetnek is gondolhattam volna.

- Nem tudom, nem vagyok orvos – vontam vállat hetykén, a szekrényhez lépve, hogy pótcselekvésként célzottan előkészíthessem a következő vendégem számára a festéket, amivel kivételesen hennát fogok készíteni. Elfordultam a másiktól, mégis tisztán hallottam, ahogy a másik lábai földet érnek, és lassan mögém lépett.

- Miért vagy velem ennyire ellenséges?

- Nem vagyok az, egyszerűen csak nem értem, hogy miért hazudtál a tetoválásodról, mikor szerintem számodra is világos, hogy nem amiatt fáj a karod – mondandóm második felét éllel ejtettem ki, Yoongi halk nevetéséből pedig tudtam, felfogta, hogy rájöttem a béna hazugságára.

- Tényleg nem veszed észre, hogy miért csináltam ezt? – Szinte a nyakamban éreztem a leheletét, ami bár hűvös volt, én mégis úgy éreztem, hogy folyamatosan égeti vele a tarkómat. Határozottan tetszett a közelsége, melyet meg sem próbáltam leplezni, ahogy visszafordultam sápadt arcához, kezemben egy éles tűvel. Hanglejtése sokat sejtetett, s bár szörnyű volt a felfogásom, lassan mégis kezdtem felfogni a dolgokat. Minden összefüggött, csak én voltam túl ostoba, hogy a szőnyeg alá söpörjem a tényeket, és meg sem próbáljam összeilleszteni őket. Fájdalmat színlelt, csakhogy a közelembe férkőzhessem, habár ezt elég primitív módon tette.

- Azt hiszem, sejtem – pásztáztam végig arcát, egészen közel hajolva hozzá. Kimondottan jóképűnek láttam a másikat, sápadt bőrével és mélybarna szemeivel, kétségkívül többet akartam tőle. Egészen eufórikusnak és különlegesnek hatott volna az a pillanat, ahogy egymással szemben, mindössze egy karnyújtásnyira álltunk egymástól, ha az arcára nem költözött volna egy fölényes, elszánt mosoly, mint aki pontosan tudta, hogy mennyire lenyűgözött a puszta látványával. Pislogtam néhányat, hogy elűzzem a fejemből a kéretlen gondolatokat róla, s elléphessek mellette. Ha ő arra játszott, hogy engem a lehető legjobban esdeklő pincsikutyává változtasson, aki a figyelméért ácsingózott, akkor én sem fogok másként tenni.

Halk sóhajt eresztek meg, ahogy a járdára ejtem a leégett csikket, majd eltaposom, de még egy darabig finom vörös fénnyel parázslott a betonon. Szürke dzsekis alak fordult be az utca sarkán, azonban feltűnő szőke tincseit viseltes sapka alá rejtette, így eleinte nem ismertem fel. Yoongi a szokásos csalafinta mosolyával illetett, mielőtt az ajkaimra tapadt volna, mint ahogy azt az elmúlt időben számtalanszor megtette. Magam sem tudtam pontosan, hogy hányadán állunk egymással, úgy festett, hogy együtt voltunk, mégis évődő pillanataik másra emlékeztettek.

Összevont szemöldökkel húzódtam el tőle, gyötört a kíváncsiság, hogy mit keresett itt, hiszen egyszer sem említette, hogy meg akarna engem látogatni.

- Azt hittem, hogy jobban fogsz örülni a társaságomnak – oldalra billentette a fejét, de cseppet sem tűnt egy ártatlan kismadárnak. Yoongira soha nem is tudtam volna ezt a jelzőt használni. – Pedig az elkövetkezendő másfél órában velem kell foglalkoznod.

- Tessék? – Kissé meglepett.

- Jól hallottad. Choi Wojung nevében hívtalak fel, de nem kell kivarrnod, és meg fogom fizetni az árát.

Yoongi

Rengeteg mindenben különböztem a korosztályomba tartozó fiúktól, mégsem bántam, és nem is akartam soha ugyanolyan anyuci és apuci pénzén élősködő pojáca lenni. Évek óta akartam egy tetoválást az alkaromra, ami tökéletesen megmutatja ki vagyok és ebben a kérdésben csak egy ember véleményére adtam. A legjobb és egyetlen barátom, Kim Taehyung meggyőződésére. A szüleim nem jelentettek akadályt, úgy álltak a dolgokhoz, hogy az én testem, ha megbánom, akkor a saját hibámból történik ez, ha meg nem, akkor jól döntöttem. Halálukig nem irányíthatják az életemet, a saját lábamra kellett állnom.

Mikor Hoseok a tetoválásomat készítette a munkája mellett őt magát is alaposan felmértem, beszélgettem vele, mivel magam előtt kár lett volna tagadnom, az idősebb határozottan megmozgatta a fantáziámat. Hoseok hasonló személyiségű volt, mint én, csak az én agyam nem egy csiga lassúságával kaparta össze az apró jeleket. Mindketten határozottak voltunk, elmondjuk az álláspontunkat, habár az érzelmeinkről nem tudtunk beszélni, de sok közös kedvencünk volt és a zenei ízlésünk is egy-két kivétellel, de szinte megegyezett. Vele el tudtam beszélgetni, mindenről lehetett vele beszélgetni nem volt zárkózott vagy gőgös, mint az iskolába járók nagy része a legjobb barátom kivételével. Ráadásul imádtam szórakozni vele, tetszett, ahogy próbált magához édesgetni, azok után is, hogy nem egyszer vagy kétszer koppant már. Kitartó és domináns volt, meg kellett vele harcolni és ez nagyon bejönt nekem.

Nem akartam rögtön azután felhívni, hogy megszereztem a számát, idiótának tartottam magam már csak a gondolatra is, hogy én rohanjak a figyelméért, de találkozni akartam vele és felkelteni az érdeklődését. Így előálltam az évezred legátlátszóbb kifogásával, ami így is nagyon nehezen jött rá a turpisságra. A szívem őrülten vert, hogy sikerüljön elhitetnem vele, és szerencsére tudott engem fogadni, és amint azt vártam, csak leesett neki a tantusz, ráadásul sikerült a magabiztosságommal és talán a sápadt külsőmmel is lenyűgöznöm. Lehet nem tűnt fel neki, de a szemei sóvárogtak a csókomért. De azt akkor még nem kapta meg.

Gyakran sikerült találkozunk, jó pár eset Taehyung és Jungkook édes találkái miatt történt, de azon kívül is sikerült összefutnunk. Ezen alkalmakkor közösen elszívtunk egy-egy szálat, és habár az ismeretségünk előtt csak ritkán gyújtottam rá, mellette már rászoktam, de szerencsére nem veszélyes mennyiségben. Nem egy és nem két együtt töltött óránkban percekig turkáltunk egymás szájában, hol ő, hol pedig én győztem a dominálásban. Minden órát, amit egymás társaságában éltünk meg megmelengette a szívemet, de ezt akkor se vallottam volna be a tetoválós férfinak, ha megfenyegetnének.

Találkozni akartam vele, de Taehyung éppen otthon volt egy kötelező üzleti vacsorán, így még egy kifogás mögé sem tudtam rejtőzni, hogy miatta megyek a munkahelyére. Mást kellett kitalálnom, így az jutott eszembe, hogy egy random néven bejelentkezek hozzá estére egy tetoválásra. És a tervem sikerült is, bekapta a csalit.

- Mégis miről beszélsz Yoongi? Mégis miért lennék itt a következő másfél órában, ha otthon lehetek? – kérdezte jogosan. Tényleg elmehetnénk hozzá, és való igaz, amit ma akarok azt sokkal egyszerűbb és kényelmesebb lenne kivitelezni a lakásában.

- Nincs mára más vendéged? – érdeklődtem, mire bólintott, majd próbált ellépni mellőlem, hogy a szalonba induljon elpakolni, de megragadtam a karjánál fogva. Kíváncsian felhúzta piercinges szemöldökét.

- Először úgy gondoltam itt lehetnénk a szalonban, de el is mehetnénk hozzád – haraptam az alsó ajkamba a mondandóm végén. Megdöbbent arccal kapta íriszeit a számra és mohóság csillant fel bennük.

- Na és miért is engednélek be a lakásomba? – szemöldökét mindentudóan felhúzta és, mint ahogy számítottam rá, azt hitte ő a kemény legény. De már nem sokáig. Bal kezemmel belekapaszkodtam a nyakába, úgy húztam le magamhoz, hiszen fél fejjel csak sikerült magasabbra nőnie nálam. Számmal a füléhez hajoltam, úgy suttogtam bele akaratomat.

- Elmerülhetnénk a buja élvezetekben. Együtt – doromboltam neki, és a hatás kedvéért a fülbevalótól csillogó fülcimpáját a fogaim közé zártam és halványan megszívtam.

- Ezt hogy érted? – dadogott, ujjaival megmarkolva a csípőmet.

- Kegyes leszek és elcsábíthatsz – csintalan mosolyom láttán eltűnt a dadogós, megdöbbent fiúcska és helyét átvette az a férfi, aki állandóan fölém próbált kerekedni.

- Harc nélkül feladod? – kérdezte pimaszon vigyorogva, derekamnál átölelve, úgy húzva közel testéhez, szája alig érintette az enyémet.

- Nem hiszem, hogy ne tetszene a helyzet – suttogtam vágytól elfeketedett szemeit figyelve. Jól eső borzongás szaladt végig rajtam tekintetét látva.

Nem válaszolt, csak duzzadt száját kiszáradt ajkaimra nyomta, heves táncra hívva, miközben kezeivel a ruhával takart testemet simogatta. Éreztem a nemrég elszívott cigaretta kesernyés utóízét, de a szája édes íze elnyomott mindent. Lihegve vált el tőlem, és azt hiszem, nem sok választotta el attól, hogy az utcán nekem essen.

- Adj öt percet és mehetünk – kérte, és bólintásom után rögtön magamra hagyott. A kabátzsebembe nyúlva kivettem a vadonatúj bűzrudakkal teli dobozomat, és egy szálat kiszedve belőle azt ajkaim közé dugtam, és a Taehyungtól kapott cicás gyújtóval meggyújtottam. Taehyung szerint olyan vagyok, mint egy macska. Az utolsó slukkot szívtam, mikor a szalon ajtaja kivágódott, és Hoseok izgatottan lépett ki, majd zárta be alaposan.

- Gyere, nem lakok messze, pár perc alatt ott leszünk – felém nyújtott kezét megfogva nyomtam el a leégett rudat, hogy utána minél előbb célba érjünk.

Tényleg nem gyalogoltunk sokat az éjszakában, mikor egy tízemeletes panel társasházhoz értünk. Úriember módjára beengedett az ajtón, majd a lifthez siettünk, hogy az felvigyen minket a harmadik emeletre. Izgultam. Hát, hogy a fenébe ne lettem volna ideges, mikor kettesben voltam azzal a férfival, aki tetszik nekem, és meg akartam tartani, és úgy együtt lenni vele, mint Taehyung a másik tetoválóval. Zötyögve állt meg a lift, partnerem pedig mutatva az utat, a kulcscsomóját elővéve, a megfelelő darabbal kinyitotta a zárat és maga előtt beengedett. Az előszoba falait vajszínű tapéta borította és egy komódon és előszobafalon kívül nem volt ott semmi. Lerúgtam a cipőimet és egyenesen a nappaliba sétáltam. Ugyancsak világos színek domináltak, fekete bútorokkal nagyon stílusosan berendezve, tökéletesen tükrözve a házigazda személyiségét. Rengetek képkeret lógott a falakon boldogan mosolygó személyeket megörökítve, de nem tudtam alaposabban szemügyre venni őket. Hoseok hátulról ölelt magához, ujjai lassan megszabadítottak a kabátomtól, sapkámtól és a pulóveremtől. Kezei becsúsztak a pólóm alá és megcirógatták a hasamat.

- Tényleg harc nélkül engeded, hogy a magamévá tegyelek? – kérdezte rekedt hangon, fejét a nyakamba hajtva, hogy pillekönnyű csókokat nyomjon oda.

- Két feltétellel – válaszoltam, majd szembefordultam vele és pár lépést hátráltam tőle, hogy a felpezsdült hormonjaink ne akadályozzanak meg minket a kommunikációban. Hoseok kíváncsian nézett rám.

- Mit találtál ki Cicám? – vigyorgott eszelően, és habár semmi pénzért nem vallottam volna, de tetszett a becenév, amivel illetett.

- Egy: mostantól járunk, és ha megtudom, hogy másik tóba lógatod a pecabotod, akkor erőteljes szituációk fognak életbe lépni. Második: felváltva csináljuk, és ma én leszek a domináns – tájékoztattam a dolgokról.

- Nos, az első feltételeddel egyetértek, ez rád is igaz. De a második egy kicsit már erős nekem - húzta el a száját.

- Miért is? Egy normális, egészséges meleg kapcsolatban így működik. Mindketten férfiak vagyunk és ugyanannyi jogunk van használni a természet adta férfi képességeinket – érveltem.

- Ez igaz, de most nézd meg Jungkookékat. Abban a kapcsolatban ezer százalék, hogy JK nem lesz alul – válaszolt, azonban ez baromság volt.

- Ne hasonlíts minket hozzájuk, és ebben én vagyok biztos. Taehyung ugyanúgy tud menő, magabiztos férfi lenni, mint Jungkook, csak még nem nyílt ki. Hidd el, Jungkook mellett elő fog jönni ez az énje, csak idő kérdése – Hoseok nyugtalanul pislogva hallgatott engem, majd nagyot sóhajtva hajtotta le a fejét. Türelmesen vártam, hogy megszólaljon, ami meg is történt.

- Ne nevess ki, kérlek, mert ez nekem nagyon kínos. Nézd, félek tőle, mert fogalmam sincs milyen, én nem vagyok olyan, akit ez izgat fel. Jobban szeretek én irányítani, nem pedig valaki másnak adni a kontrollt.

- Éppen ez benne a lényeg te ütődött! Ne akárkinek engednéd meg, hanem nekem, a fiúdnak. Szerinted nekem nem ijesztő? Én sem hittem, hogy valaha erről fogok beszélni egy férfival, pláne nem, hogy megállapodok valaki mellett, és még azt is hagynám, hogy a magáévá tegyen – vallottam be neki. Hoseok némán nézett engem, aztán karjait kitárta, majd közel lépve hozzám szorosan magához ölelt, fejét a nyakhajlatomba temetve. Karjaimat kereszteztem hátán, szorosan magamhoz húzva, mélyet szívva dohányfüstös illatából.

- Igazad van, nem akárkinek hagynám. Tudod, álmaimban sem fordult meg a fejemben, hogy te ilyen fontos leszel a számomra, de így van. Kedvellek Yoongi és a ma este olyan lesz, amit te már kitaláltál – egyezett bele a tervembe, ami heves dobogásra késztette a szívemet.

Hoseok

Gyerekkoromban nem bírtam kivárni a meglepetéseket, túlságosan kíváncsi voltam, így mindig feltúrtam a házat, mikor a szüleim nem voltak otthon. Utálták, hogy ezt csináltam, és emiatt hamar rájöttem, hogy a Télapó sem létezik. Ahogy idősödtem anyáék már nem is próbálkoztak, hogy meglepjenek, ezáltal elfelejtettem milyen volt izgatottan keresni az eldugott ajándékokat. Viszont Min Yoongi minden lélegzetvételével rádöbbentett engem arra, hogy ő nem egy átlagos srác. Sápadt bőre miatt éjszaka és nappal is magára irányította a tekinteteket, szőke haja, mint egy csillag fénylett, alacsony termete miatt az ember azt hiszi, hogy a srác gyenge, holott az első szavával elküld a búbánatos fenébe, és te csak pislogsz. Szeszélyes volt, mint egy nő, egyszer hagyta magát leteperni, majd pár pillanattal később már úgy érezted, te vagy a préda. Ha akar valamit, azt egyszerűen és könnyedén megszerezte, és habár élből elutasította a nyáltól csöpögő romantikát, mélyen belül tudtam, hogy jól esett neki és elolvadt, mint a nyári forróságban egy gombóc fagylalt.

Az oldalamon fekve figyeltem Yoongit, ahogy lassan, egyenletesen vette a levegőt, fejét belefúrva a párnámba, fekete takaróm pedig a háta közepéig volt csak felhúzva. Gyönyörűen festett a sötét ágyneműmben, tökéletes kontrasztot alkotva, amit képes lettem volna mindig bámulni. Az elmúlt pár óra, amit együtt töltöttünk tele volt meglepetésekkel, érzéki érintésekkel, vágytól túlfűtött csókokkal és elsuttogott ígéretekkel. Nem mondtuk, hogy szeretjük egymást, de tökéletesen éreztük mindketten, hogy ez több lesz, mint pár éjszaka, amit együtt fogunk megélni.

Yoongi érintetlenségéből adódóan azt vártam, hogy az ágyban visszafogott, zavart lesz, aki alig fog hozzám érni. A srác munkálatos kedvében volt, bátran simogatott, mozgott velem és határozottan közölte velem a vágyait. Ilyen volt, mikor én csábítottam el.

Yoongi gyengéden, szelíd vadsággal kerekedett felém ennek ellenére nem éreztem egy pillanatig se azt, hogy el akar engem nyomni vagy olyan igazi cuki dugnivaló férfivá akar változtatni. Egyszerűen csak óvatos volt, és ez mérhetetlenül jól esett, és tudtam, ő sosem erőltetné rám az alávetettséget. Ebben a kapcsolatban egyenlőek vagyunk, nem lesz domináns-alávetett kapcsolat, hanem olyan pár leszünk, ahol igenis mindketten férfiakként fogunk együtt lenni és egyikünk sem lesz „nő".

Reggel a napfény kiverte az álmot a szememből, a derekam pedig kegyetlenül fájt és nem tudtam a hátamra fordulni. Amint egy kicsit tisztult a tudatom, rájöttem, hogy Yoongi sarka nyomódott belém, mert átlósan feküdt az ágyamban, ezzel megnehezítve a helyzetemet, hogy kényelmes pozíciót vegyek fel. Óvatosan végigsimítottam a vádliján, és letoltam magamról, hogy az elgémberedett tagjaimat kinyújtóztathassam és a másik oldalamra fordulhassak. Yoongi felhorkantott, majd szembefordult velem, és ahogy kinyitotta egy kicsit álmoskás szemeit, láthatta, ahogy teli szájjal vigyorgok a képébe. Erre ő belefúrta az arcát a párnába. Nevetve cirógattam meg meztelen hátát, mire kirázta a hideg és libabőr jelent meg fehér, selymes bőrén.

- Hagyjál békén Répafej, különben felrúgom a prosztatádat az agyadba, és szedhetsz majd gyógyszert levél számra – fenyegetőzött, félig kinyílt szemekkel rám nézve, de képtelen voltam komolyan venni a szavait, mikor az éjszakánk nyomai ott virultak a bőrén és álmosan pislogott. Édes volt, mint egy nyűgös kiscica.

- Neked is szép jó reggelt Cicám! Minden reggel ilyen gyilkolászós hangulatban vagy? – kérdeztem tovább cirógatva őt, és habár nem mondta ki, tudtam, hogy jól esik neki az érintésem.

- Utálom, ha felébresztenek, és ne nevezz Cicámnak, Répafej, különben megetetlek egy kibaszott nyúllal – morgott.

- Pedig te vagy az én édes vadmacskám. Amúgy is nem sokáig hívhatsz már Répafejnek, szóval élvezd ki – beszéltem, miközben közelebb bújtam hozzá, majd vállára nyomtam egy csókot. Azonnal az oldalára fordult velem szembe.

- Milyen színűre fested a hajad? – érdeklődött közelebb csúszva hozzám, testével az enyémhez simulva, amivel akaratlanul is problémákat okozott déli tájékomon, és ahogy éreztem, ő is hasonló bajokkal küzdött.

- Meglepetés lesz, de garantálom, hogy tetszeni fog - vigyorogtam, majd hagytam, hogy a hátamra döntsön, és rám fekve csókoljon hevesen, szenvedélyesen. Egyszerre mozgott a csípőnk, ahogy férfiasságainkat egymásnak dörzsöltük, újra átadva magunkat a másiknak. Kedvemre markolászhattam fenekét és combjait, míg ő a fejem mellett támaszkodva a hajamat fogta, és egy pillanatra sem engedtük el egymás ajkát.

* * *

Csendben eszegettük a közösen elkészített reggelinket az ágyban, miközben ilyen-olyan témákat boncolgatunk. Yoongi komor arccal tette a földre az üres tányérját, majd feküdt vissza a hátára, kezeit a feje alatt összekulcsolva.

- Mi a baj? Nagyon elcsendesedtél – állapítottam meg, mire sóhajtott egyet, aztán felém fordulva pislogott fel rám.

- Taehyungnak két hét múlva lesz a születésnapja, és szeretném neki emlékezetessé tenni. Arra gondoltam, hogy te, én és Jungkook lennénk vele a szüleim tengerparti nyaralójában azon a hétvégén. Elvégre a héten vége lesz az iskolának, így a szüleinek nem lehet majd a tanulást kifogásnak használni, amiért nem engedik el – osztotta meg velem az elképzelését, amivel rengeteg kérdést vetett fel bennem.

- Jungkook is említett egyszer valami olyat, hogy nehéz a szüleivel, de nem fejtette ki bővebben, merthogy Taehyungnak kellemetlen, és valahogy te segítesz neki, hogy ők együtt legyenek. Miről van szó Yoongi, mert nekem úgy jön le, hogy bujkálnak a szülők elől – Yoongi egy pillanatra lehunyta a szemét, aztán jelezte, hogy feküdjek le mellé. Amint sikerült elkényelmesednünk, ő mesélni kezdet.

- Mikor Taehyung szülei megtudták, hogy az egyetlen gyerekük meleg, teljesen elhidegültek tőle. Az anyja mondjuk addig sem halmozta el a nagy anyai szeretetével, de az apja sokkal többet foglalkozott vele. Az anyja undorodik tőle, és hiába nem mondta még ki, Taehyung sejti ezt. Az apja távolságtartóbb lett, de szereti, és ő engedékenyebb is vele. Legutóbb mikor szobafogságra ítélték, az miattam volt, mert sokat lógott velem, és szerintük csak elrontom, holott ő már régen nem olyan irányítható. Mindegy, a lényeg, hogy azért falazok neki, hogy együtt lehessen Jungkookkal, mert ha a szülei megtudnák, hogy barátja van, aki idősebb, és ne sértődj meg, de nem olyan, mint ők, akkor örökre eltiltanák tőle. Azt sem tartom kizártnak, hogy testőrt fogadnának mellé, aki elviszi a suliba, és így se velem, se Jungkookkal nem lehetne többet – magyarázta. Elkerekedett szemekkel, teljesen letaglózva fordultam a hasamra.

- Ezt nem mondhatod komolyan! Mégis miféle szülők ők? Hogy bánhatnak így a saját gyerekükkel? – adtam hangot a kiakadásomnak.

- Pedig ilyenek vagy legalább is az anyja egy igazi boszorkány. Ezért akarom, hogy a születésnapja idén felejthetetlen legyen, és ehhez kellenek a szüleim is. Mivel maguktól nem engednék el velem, így megkérem majd őket, hogy mondják azt a szüleinek, hogy Tae hármunkkal fogja tölteni azt a hétvégét. Azonban ők elutaznak majd valahova addig és Tae így velünk lehet. Mit gondolsz erről? – kérdezte.

- Azt, hogy csessze meg mindkettő, amiért így viselkednek a gyerekükkel! Segítek megszervezni neked – egyeztem bele. Yoongi hozzám hajolt és csókot nyomott a számra, majd befészkelte magát a karjaim közé és átölelt engem. – Tudod, nagyon jó barát vagy Yoongi. Büszke vagyok rád!

Hoseok első részét Caemena írta, a többit én.

Sajnálom, ha csalódást okoztunk nektek!

SF.xx