Szép estét Mindenkinek! 

Régen volt ugyan rész, de ne aggódjatok kárpótolnak az események. Nem ígérem, hogy hamar jön a következő, de megpróbálom nem ilyen sokára hozni!

Jó kis esti mese lesz! 😉

Lena: Taehyung

Sounds: Jungkook 

" Nem tudom, mennyi ideig maradtunk így összeölelkezve, a homlokunkat összeérintve, farkasszemet nézve. Lehet, hogy percekig, de lehet, hogy évekig. Csak azt tudtam, hogy soha nem akarok megmozdulni. A testünk tökéletesen passzolt, mint kulcs a zárba. Megcsókoltam puhán és lassan. Nem akartam semmi másra gondolni, csak a bőre érintésére, a csípője ívére és a haja illatára. Egy ideig azonban elég lesz az is, hogy mellette fekszem, és a karomban tartom. "

Cora Carmack

Taehyung

Az idő olyan lassan telt, mintha az órák és a napok ólomlábakon jártak volna. Minden egyes perc, amit otthon töltöttem a szobám négy fala közé zárkózva, maga volt a rémálom.

Tulajdonképpen nem is az zavart, hogy nem mehettem sehová és egyhelyben toporgásra lettem kényszerítve, inkább az viselt meg, hogy ezt milyen áron tettem. A szüleim a szigorúan felállított szabályaik miatt Yoongit becsmérelték, miközben mindennek a hátterében én álltam, s igazándiból nem engem kellett volna tőle eltiltani, hanem pont fordítva. Ő nem tehetett semmiről sem, a saját saram volt, hogy miket műveltünk délutánonként.

Mégis bármennyire is fojtogatott a bűntudat, amiért róla gondolnak rosszat a szüleim, tudtam, hogy ez ellen nem tehetek semmit, hiszen akkor meg én sodródnék nagyobb bajba. Az volt a legjobb döntés, ha egy kis ideig visszafogtam magam és hagytam, hogy irányítgassanak, majd mikor lenyugodnak a kedélyek, minden újra a normális kerékvágásban mehessen tovább.

Lassan már a harmadik magányosan töltött hét derekát tapostam. A tankönyveim szinte már az egész íróasztalom felületét elborították, nem volt mit csinálnom, a tanulás volt az egyetlen dolog, ami valamelyest lekötötte a figyelmemet. Ezzel legalább apám szívére is tudtam valamelyest hatni. Yoongival csak az iskolában beszéltünk, Jungkookkal pedig telefonon tartottam a kapcsolatot, mindketten kimondhatatlanul hiányoztak, de tudtam, hogy nem volt szabad siránkoznom, hiszen miattam történt az, ami.

Végül a szüleim haragja nem sokkal azután kezdett enyhülni, hogy a tél úgy igazán tavaszba torkollott. Akkor beinvitáltak a szobájukba és anyám a vállamnál fogva lenyomott az ágy elé kihelyezett priccsre.

- Miről szeretnétek velem beszélni? – kérdeztem kíváncsian hol egyikre, hol másikra pillantva. Már későre járt és a tanulás miatt még sehol sem jártam az evéssel és a fürdéssel. Sietni akartam és gyorsan letudni a felesleges köröket. Ha egy újabb üzleti vacsoráról volt szó, amin kötelező módon nekem is meg kellett jelennem, mint örökös, akkor azt mondják gyorsan és hadd menjek bekapni valamit, mert kilyukad a gyomrom.

- Gondolkodtam rajtad – felelte anyám, akin már lila szaténpizsamája és köntöse volt, haját pedig kiengedte a sokszor viselt kontyából.

Alváshoz készülődtek.

– És arra jutottam, hogy mostanában egészen szófogadó voltál, nem lehetett panaszunk rád. Apád szerint pedig az utóbbi időben nagyon fegyelmezetten tanultál – a férfi bólintott, de egy szót sem volt hajlandó szólni. A szemeim mégis felcsillantak, hiszen ez akár a száműzetésem befejeztét is jelenthette, amit már mindennél jobban vártam.

- Mire próbáltok célozni ezzel? – Igyekeztem komolyságot erőltetni magamra, hogy ne tűnjön fel nekik, milyen izgatott lettem a hirtelen felmerülő lehetőségre. Térdeimet egészen a mellkasomig húztam, s úgy szegeztem rájuk vidám íriszeimet.

- Arra, hogy megkaptad a büntetésedet, amit tudomásul is vettél és nem próbáltál trükközni, vagy kibújni a felelősség alól. Szóval úgy döntöttünk, hogy mostantól nem leszel eltiltva attól a fiútól, találkozhatsz vele, de lenne hozzá néhány szigorú feltételünk – mutatóujját felemelte, mintegy figyelmeztetve ezzel arra, hogy ez nem minden.

- Mik azok? – Pillanatnyilag még az sem érdekelt túlzottan, hogy az is be lesz szabályozva, hogyan találkozhatok iskolán kívül Yoongival. Ezzel egyidejűleg Jungkookkal is. Hiszen ez az önkényes lelkiismeret-furdalásomra jótékonyan fog hatni és ezért nem érzem majd magam rettentő rossz barátnak sem.

- Heti egyszer lébecolhatsz Yoongival a városban, akkor is megszabott napokon. Tanítási napokon tilos, kivétel ez alól péntek, hiszen másnap nincsen iskola. Megértetted? – Kérdezte anyám felvont szemöldökkel, bebújva apám mellé az ágyba.

- Meg – bólintottam.

Az elmúlt hetekhez képest még ez is hatalmas engedménynek számított tőlük, így tudtam, hogy hálát kellett mutatnom feléjük, különben rövidesen meggondolhatják magukat a szabadságomat illetően.

– Köszönöm! – Fejet hajtottam előttük, amennyire a felhúzott lábaim engedték, s már éppen azon voltam, hogy felkeljek és lebattyogjak a konyhába valamilyen vacsora után kutatva, mikor apám utánam szólt:

- Várj még, Taehyung! – Testsúlyom teljes egészét visszaengedtem a priccsre és vállam felett bámultam vissza rájuk. – Jövő héten üzleti útra kell mennünk, egyedül kellene itthon lenned, szóval áthívjuk hozzád a nagynénédet, hogy vigyázzon rád – valahogy nem ilyen folytatásra számítottam. Úgy hittem, hogy ennek is a büntetésemhez lesz köze, így igazán meglepett, hogy most a vállalat ügyei kerültek szóba.

- Apa, már nem vagyok gyerek! – Fújtam fel az arcomat, ezzel valószínűleg pont az ellenkező hatást érve el, mint amit szerettem volna.

- De kiskorú vagy és ezért nem hagyhatunk téged felügyelet nélkül. Minyoung nénéd átjön és kész – a szülőm hangja ellentmondást nem tűrő volt, így tudtam, hogy nem lenne célszerű vele veszekednem ez ügyben, de a rokonom említésére, mégis muszájnak éreztem.

- De hát ő már hetvenkét éves és mindig közösségi programokra jár. Utál egyhelyben ülni, szóval kérlek, őt ne kérd meg erre! – Azt pedig már meg sem említettem, hogy állandóan régi a történeteivel traktált és elviselhetetlen módon mindenbe belekötött, amit viseltem. Nem is tudtam, hogy mit csinálna velem, ha megtudná, hogy meleg voltam.

A nénémnek megvolt a sajátos kisugárzása és személyisége, ezért pedig jobb szerettem, ha csak ünnepekkor és az alkalmankénti családi eseményeken futottam vele össze. Nem bírnánk elviselni egymást, ha neki kellene vigyáznia rám.

- Akkor mit javasolsz, mi legyen veled? – Anyám fáradtan sóhajtott egyet, hangjában pedig egy cseppnyi közönyt is észleltem.

- Aludhatnék Yoongiéknál – most ért véget a büntetésem, mégis ilyen őrült lépésre szántam magam. De tudtam, hogy senki mást sem viselnék el helyettük és náluk szívesen tölteném a napjaimat.

Jungkook

Teljesen megsemmisülten ültem a kanapén valami idióta műsort bámulva, de totál másfelé jártak a gondolataim. Három nappal ezelőtt láttam újra az első pasimat, aki tenyérbemászó módon magabiztosan a pofámba vágta, hogy vissza fogok menni hozzá. Meg a nagy túrót, azt! Úgy örültem, mikor sikerült szakítanom vele, erre felbukkan az életemben. Yugyeommal egyetlen egy pozitív élményem volt, az pedig a szex. Majd pont leszek olyan idióta, hogy újra összejöjjek vele, mikor már van párom, akit imádok, és akit most már három hete nem láthatok, mert a szülei begyöpösödött, irányításmániás idióták.

Nagyot sóhajtva nyúltam el a bútoron, a meleg pokrócomat feljebb húzva a pizsamába bújt testemen és valami kevésbé idióta vagy éppen nem reklámot adó csatornát kerestem. A telefonom pityegése zökkentett ki a marha fontos elfoglaltságomból, de ahogy megláttam Tae nevét izgatottan kaptam ujjaim közé.

Újra találkozhatok Yoongival, de csak péntekenként vagy hétvégén. És jövő héten üzleti útra mennek a szüleim, így már csütörtökön Yoonginál alszom. Vasárnap jönnek haza, ezért újra találkozhatunk! – Üzenetének olvasása közben már fájdalmasan feszült az arcom, annyira vigyorogtam, s ujjaim villámgyorsan gépelték le neki a válaszomat.

Csütörtökön hamarabb eljövök munkából, és elviszlek randizni! Agyon foglak csókolgatni! – féktelenül verdeső ketyerével szorítottam magamhoz a kommunikációs eszközt, mi egy hónapja lehetőséget adott nekem, hogy életem fiújával tarthassam a kapcsolatot. Végre, már csak öt nap!

Motoromat Yoongiék kerítésének támasztottam, majd indultam volna a bejárati ajtóhoz, de az kinyílt, és Taehyung száguldott ki a házból, pár másodperc múlva a nyakamba ugrott. Hirtelen tette miatt a fenekemre estem, mire fájdalmasan nyögtem fel, de ő sugárzó mosollyal tapadt rá a számra, azonnal csókolva engem, mit készségesen és kiéhezetten viszonoztam derekánál ölelve és hajába túrva. Annyira vehemensek vagyunk, hogy felsértette a fogaival az alsó ajkam. Mikor elvált volna tőlem, mentem előre a fejemmel, nem engedve el őt és nem is ellenkezve csókol tovább. Aztán erősen lihegve hagytam, hogy hátrébb húzódjon tőlem, majd nyakamnál fogva ölelt át, kényelmesen elhelyezkedve az ölemben, bolond vigyorral.

- Szia! – Ennyi, csak ennyit mond, de annyira édesen, hogy nevetve nyomok egy puszit orrára, majd sajátomat összedörzsölöm az övével.

- Nagyon hiányoztál, Tae! El sem hiszed, hogy mennyire morgós voltam, mert nem kaptam belőled hetek óta.

- Akkor az elkövetkezendő napokban fel kell töltselek, nehogy valakinek elrontsd a tetoválását – huncut, pajkos vigyorral hajolt újra számra, és ebből a csókból sem váltunk el hamar.

- Bocs, hogy megzavarom az idilli egymásra találást, de lassan már a fán pihenő mókusok is felizgulnak erre, csodálom, hogy még van rajtatok ruha. Szóval ne itt a kertünkben dugjatok, köszi! – Yoongi leplezetlenül szórakozva rajtunk állt mellettünk, csípőre tett kezekkel, mikor elváltunk egymástól a párommal. Tae vörös pofival bújt a nyakamba, jobban hozzám préselődve, én pedig nevetve ölelgettem meg, majd ösztökéltem, hogy keljen fel rólam, amit meg is tett.

- Hova lesz a menet gerlicéim? – A szőke hajú fiú karját átdobva Tae válla fölött őszintén mosolygott ránk, Tae is megvillantotta a tökéletes fogsorát, amire nagyot dobbant a szívem.

- Odamegyünk, ahová ez a tökéletes sütemény szeretne. Az lesz, amit akar – ellágyultan figyeltem őt, amint a szívéhez kapva felsóhajtott játékosan, végül Yoongihoz dőlt elaléltan, amit muszáj voltam megnevetni.

- Mi az, hogy sütemény? Mi már ez a nyálas szöveg? – Barátja fintorogva nézett ránk, öklendezést imitálva, miután kijelentette, hogy rólam nem az jött le neki, hogy egy nyálgép vagyok, inkább ilyen perverz, fétises férfinek gondolt. Taevel nagy szemeket meresztettünk rá, majd mindentudón rájuk vigyorogtam.

- Nos, azért Süti a beceneve, mert hasonlít a kedvenc édességemre, és ha szeretné Tae, akkor megmutatom, milyen mikor igazából dominálok – testéhez lépve derekánál fogva rántottam magamhoz, nyakába csókolva, megsimogatva fenekét, majd fülcimpáját kicsit megharapva húzódok el tőle, megmutatva milyen, amikor nem a halálosan szerelmes énem van előtérben. Rózsás arccal, tágra nyílt szemeket meresztett rám, aztán lehajtotta a fejét, hogy ne láthassam mennyire zavarba hoztam, de a halvány mosoly, ami ajkain játszott, arról árulkodott, hogy tetszik neki.

- Menjünk a kávézóba, ahol először voltunk. Vegyünk sütit, aztán menjünk a parkba és nézzük meg a csillagokat – álla alá nyúlva nyomtam egy csókot hiányolt ajkaira, majd a járgány felé vettük az irányt. Felülve rá láttam Yoongi lefagyott lényét, aki még mindig csak tátogott az előbbi jeleneten. Tae magabiztosan pattant fel mögém, szorosan átkarolva a hasamnál, aztán hangosan köszöntünk el a tátogó szőke fiútól, hogy végre hosszú hetek óta először egy egész délutánt tölthessünk el együtt.

-... és így sikerült meggyőznöm őket, hogy Yoonginál aludhassak, ami lehetővé tette, hogy végre mind a kettőtökkel együtt legyek. Nagyon hiányoztál Jungkook! – Ugyanúgy feküdtünk a parkban a földön, mint a vacsora-randinkon, de most nem hoztunk takarókat, így Tae teljes testével rajtam pihent, ami a legjobb érzés volt. A sütiket már rég elfogyasztottuk, és igazából semmit sem csináltunk a beszéden és a csókolózáson kívül. Rettentően hiányzott nekem mindene, és ahogy ez a gondolat átfutott az agyamon, csak még jobban öleltem magamhoz a testét.

- Te is elképesztően hiányoztál nekem. Annyira rossz volt nélküled, és úgy sajnálom, hogy miattam szenvedtél te is.

- Most már minden rendben. Óvatosabb leszek, jobban átgondoljuk, hogy mikor tudunk találkozni. És veled történt valami vagy csak a szokásos? – boci szemei, mikkel felnézett rám megmosolyogtatott, de kérdése után szinte rögtön le is olvadt rólam a széles ajakgörbület. Ez is amiatt a kis köcsög miatt van!

Értetlenül, összeráncolt szemöldökkel emelkedett fel rólam és állát a mellkasomon támasztotta meg, jobb kezével a hasamat simogatta.

- Egy hete, mikor zártam a szalont, odajött hozzám az exem, tudod, akiről már meséltem. Ő volt az egyetlen, akivel párkapcsolatom volt előtted. Szóval direkt odajött, engem keresett eddig és idegesítően magabiztos volt. Azt mondta, vissza fogok hozzá menni – idegesen emelkedett fel rólam, mindkét kezével a mellkasomon támaszkodott és úgy nézett le rám aggódóan, ismeretlen fénnyel csillogó szemekkel.

- Vissza akarsz menni hozzá? Végül is megérteném, vele nyugodtan mutatkozhatnál, nem kellene heteket várnod rá vagy félni, hogy ha lebuktok, akkor eltiltják tőled – halkan motyogva mászott le rólam, csalódottan és fájdalmasan fénylő íriszekkel, de nem engedtem messzire, vele együtt ültem fel és akaratosan húztam őt az ölembe. Kiverem most a fejéből ezeket a képtelen dolgokat!

- Nézz rám, Tae! Én soha, de soha az életben nem leszek megint együtt Yugyeommal, akkor sem szerettem őt, csak kedveltem, de nem volt jó vele. Állandóan megmondta mit csináljak, kivel találkozzak, mindig mindenkire és mindenre féltékeny volt. Azt hitte, mert két évvel idősebb, irányíthat engem. Ezt pedig én nem hagytam, folyamatosan veszekedtünk, alig tudtam véget vetni annak a kapcsolatnak. Nem kezdek el vele egy újat, a régit sem fogom folytatni, és erre két okom van. Az első, hogy nem hiányzik nekem, évek óta nem is gondoltam rá, örülök, hogy megszabadultam tőle. A második pedig a legfontosabb: te. Szeretlek téged, te vagy a párom, te hiányoztál nekem, és kész vagyok arra, hogy óvjuk a szüleid elől a kapcsolatunkat, de ha rájönnek, és szét akarnak választani minket harcolni fogok ellenük. Te tetszel nekem, téged szeretlek, Yugyeom már csak a múltam része – minden szavamat komolyan gondoltam. Könnyes szemekkel hallgatott végig, most pedig már a homlokomnak dőlve pityergett, szorosan bújva hozzám.

- Nem akarlak elveszíteni! Mióta ismerlek, úgy érzem évek óta most vagyok boldog úgy igazából.

- Nem fogsz Süti, tőlem akkor sem tudnál megszabadulni, ha akarnál – kijelentésemre elnevette magát, végül szipogva hajolt a számra, hogy újabb csókot válthassunk, miközben a hátamra dőltem, így Tae rajtam fekve csókolt tovább, nem zavartatva magát. Imádom, mikor előtör a szenvedélyesebb énje!

- Álmodj szépeket SüTae!

- Hagyd már abba! Ez nagyon béna, inkább hívj simán Sütinek vagy Taenek, de ne vond össze őket – kacarászva csapott a mellkasomra, végül hosszú búcsúcsókot váltottunk.

- Holnap nem tudunk találkozni, estig dolgozok majd. Menjetek el Yoongival valamerre, szórakozzatok, pótoljátok be a kihagyott időt és akkor szombaton mind a ketten délelőtt bejöhettek a szalonba és elmehetünk ebédelni, egykor végezni fogok.

- Rendben, ott leszünk időben. Vigyázz magadra!

- Én mindig, Bébi! Aludj jól és álmodj velem! – kuncogva bújtam nyakába és hosszú puszit hagytam rajta, majd a szeméből kisimítva haját kacsintottam rá. Rózsaszínes pofival nyomott egy csókot az ajkaimra, majd kívánt szép álmokat, végül nehezen, de elváltunk egymástól. Boldogan vezettem hazafelé és hosszú idő óta most először úgy bújok ágyba fürdés után, hogy tudom: holnapután Tae újra velem lesz.

Erősen koncentrálva rajzoltam a bonyolult minta utolsó vonalait, mikor Taehyung és Yoongi belépett a szalonba és leültek a kanapéra. Futólag küldtem egy repülő puszit a barátomnak, aztán már csak a motívumra koncentráltam, és így elég hamar sikerült befejeznem. Lekezeltem a sebet, lefóliáztam a vendég karját, elpakoltam, végül a kasszához léptem és fizetés után távozott is a sok mintával rendelkező férfi. Hoseok a szőke fiúhoz lépett és adott volna neki egy csókot, de Yoongi hamarabb húzta magához, ezzel mindenkit ledöbbentve. Mielőtt elindulhatnék a páromhoz, belépett az ajtón egy személy, akire annyira, de annyira nem vagyok kíváncsi, és legszívesebben egy seggberúgással kísérve dobnám ki innen.

Nem engedem, hogy tönkre tegye a kapcsolatomat Taehyunggal!

Taehyung

Egészen más érzés volt úgy sodródni a mindennapok sűrű beosztásával és körforgásával, hogy közben nem feszélyezett az a tény, hogy a szüleim bármelyik pillanatban eltilthattak Jungkooktól, vagy örök szobafogságra ítélhettek, amiért engedetlen voltam velük szemben. Az a néhány hét, míg teljesen elhatárolódtam a környezetemtől, maga volt a Pokol, most viszont aligha bírtam elképzelni, hogy a valóságban éltem és valóban nem a képzeletem játszott velem, amikor találkozhattam tervezgetés, szervezgetés nélkül a barátommal.

Határozottan jót tett, hogy természetesen viselkedhettem és nem kellett lépten-nyomon hazudnom, hiszen Yoongi szülei támogattak, elfogadták a döntésemet, hogy kedveltem Jungkookot, ezért megszakadna a szívem, ha szét akarnának választani minket. Titkon azt kívántam, amikor a legjobb barátom szobájában hajtottam álomra a fejem, hogy az én szüleim is legyenek ilyenek velem, de sajnos be kellett látnom, hogy ez csak egy hiú ábránd és sohasem fog valóra válni.

Remek érzés volt újra és újra hallani Jungkook hangját, s magamba szívni a kellemes illatát, a hosszú hetek után mondhatni terápiaként funkcionált ez a találkozás. Romantikus alkat voltam, mégsem mondanám magam túlzottan érzékenynek és viráglelkűnek, azonban azt valóban el kellett ismernem, hogy soha többé nem szeretnék ennyi időt a másik nélkül tölteni, ez bőven elég volt.

A randit követő napot Yoongival töltöttem, végigcsászkáltuk a fél délelőttöt a városban, aztán pedig a délutánt náluk töltöttük különféle csacskaságokkal. Habár a szőke többször is félrevonult, a telefonja meg egész nap csipogott. Mondanom sem kell, hogy magamtól is kitaláltam, hogy mi folyt mellettem, s a barátom milyen dolgokba ártotta magát, de végül a nap végén, mikor már besötétedett és csak a kislámpa világította meg a szobát, beismerte, hogy valami alakulóban volt Hoseokkal. Nem tudtam meglepett arcot vágni, de gratuláltam neki, amiért ő is randizgatni kezdett valakivel.

Yoongi kifejezetten zárkózott figura volt ilyen téren, szinte sohasem hallottam senkiről sem áradozni, legtöbb esetben elkerülte, hogy érzéseket tápláljon valaki más iránt, ugyanis túlságosan szabadnak és gondtalannak látta az életet ahhoz, hogy bárki mellett is elköteleződjön. Most ez mégis megváltozni látszott, aminek nagyon örültem. Talán egyszer végre neki is benő a feje lágya.

A tetoválószalon az elmúlt időben szinte semmit sem változott, ahogy körbenéztem a helyiségben, ugyanaz az aura fogadott, mint először. A helyiségben neonfények szolgáltak világításként és minden szegletben, még a legapróbb sarokban is cirkalmas mintázatok díszítették a falat, akár festék, akár képek formájában. Megvolt a maga különleges aurája, s minél többször jártam itt, annál kevésbé éreztem azt, hogy a tér összeszűkül körülöttem, majd megfojt. Habár nyugtató nélkül most sem próbáltam bemerészkedni a páromhoz, egyelőre nem kockáztattam.

Meglepetten kaptam fel a fejem, ahogy nyitódott az ajtó, és egy újabb személy lépett be a szalonba, ezzel elterelve a figyelmem Jungkookról.

- Te mégis mit keresel itt? – Kérdezte Hoseok felettébb ingerülten, letéve a pultra a piercingkészítéshez használt tűkészletet, majd a valószínűleg a húszas évei elején járó srác elé lépett. Határozottan jól festett, magabiztosnak, elégedettnek tűnt, mint aki biztos magában, s tudta, hogy jól nézett ki, így könnyedén elcsavarhatta bárki fejét. Szimpatikus arca volt, barátságosnak tűnt, éppen ezért sem értettem azt, hogy a tetováló miért viselkedett vele ilyen ellenségesen, pláne, ha egy esetleges újabb vendégről volt szó. Jungkookról nem is beszélve.

Sok kérdőjel villant fel előttem, amik mind megválaszolatlanul tátongtak, s képtelen voltam ésszerű magyarázattal reagálni rájuk. Valószínűleg ismerték már korábbról, és egy nemkívánatos személyt jelentett a két férfi számára. Kíváncsi voltam, hogy ki lehetett a magas barna hajú.

- Szerinted? Tetováltatni jöttem, találtam egy remek mintát, amit jó lenne, ha Jungkookie hamar megcsinálna – arcán szemtelen, mindentudó mosoly szélesedett ki, mintha kifejezetten élvezte volna minden percét a helyzetnek, hogy egyszerre négy szempár szegeződött rá, köztük kettőé, akik nem tudták hová tenni a kialakult szituációt.

- Ez nem így megy, Yugyeom, vannak időpontok és foglalások. Neked pedig nincs ilyesmid, szóval kérlek, fáradj ki innen. Egyébként sem vagy itt szívesen látott vendég – Jungkook kevésbé bántó szavai hallatán hirtelen csapott belém a felismerés. Már értettem, hogy miért kapott olyan rendkívül mogorva fogadtatást. Nem egészen két nappal ezelőtt jött fel témaként, s akkor tulajdonképpen fel sem vettem, hogy újra találkozgatni próbált a volt párjával. Most azonban, hogy teljes egészében láttam őt, kezdett eluralkodni rajtam valami eddig ismeretlen, furcsa érzés. A féltékenység és a düh szörnyű keverék volt, de most mégis egyszerre éreztem mindkettőt. Tudtam Yugyeom szándékáról, éppen ezért is akartam minél messzebb tudni őt Jungkooktól. Nem akartam, hogy megragadja az újabb felkínálkozó lehetőséget.

- Ne már, Jungkookie! – A becézésre összevontam a szemöldököm, majd lassacskán feltápászkodtam a kanapéról, ugyanis szükségesnek éreztem, hogy én is beleavatkozzak a beszélgetésbe és tudassam a barna hajúval, hogy Jungkook jelenleg elköteleződött felém. – Csak van annyi időd, hogy megcsináld, öt perc az egész, csak egy kicsi felirat a csuklómra.

Yugyeom a párom felé indult, s heves próbálkozása, hogy képtelen volt feladni az elutasítás ellenére sem, cselekedésre késztetett. A fekete hajú és a hívatlan vendég közé léptem, habár az erőviszonyok nem voltak túlzottan egyenlők, hiszen az ellenfelem talán húsz centivel is magasabb volt nálam.

- Azt mondta, hogy nincs foglalásod, ez pedig egy erős nemet jelentett. Ne erősködj, mert csak próbálja szabályszerűen végezni a munkáját – nem hazudtam, a srác mégis úgy nézett rám, mint aki összehordta a csillagos eget, s ráadásul még őt is a sárga földig hordtam. Pedig ez nem volt igaz, legalábbis egyelőre, szerettem volna győztesen kijönni a mi kettőnk személyes párharcából, amihez számomra hozzátartozott az is, hogy végig elegánsan hárítsam a megszólalásait. Még szerencse, hogy a nyugtató aktívan dolgozott a szervezetemben, így a pumpa nem tudott olyan magasra felmenni bennem.

- Te mégis ki vagy? – Lesajnáló tekintetétől kirázott a hideg, de nem vettem magamra, hiszen nem neki kellett, hogy tetszem, arról nem is beszélve, hogy kettőnk közül nem én voltam a kellemetlenebb helyzetben. Bicskanyitogató hanglejtésétől Jungkook megrezdült a hátam mögött, de még mielőtt tehetett, vagy mondhatott volna valamit, én válaszoltam Yugyeomnak.

- Jungkook párja vagyok, szóval jó lenne, ha leakadnál róla, mert senki sem kíváncsi rád. Ne ajánlkozz ilyen nyíltan, mert ezzel senki kegyeibe nem férkőzhetsz vissza – húztam ki magam, a krémszínű pulóverem ujjára markolva, csakhogy azt érezze, hogy semmiféle fenyegetettséget nem éreztem a közelében, holott féltékeny voltam, hiszen remekül nézett ki, s ráadásul a szöges ellentétem is volt, így sejtettem, hogy Jungkooknak korántsem az a típus volt elsődlegesen az ideálja régen, amibe én is beletartoztam.

Yoongi elismerő pillantásokat küldött felém, mindezzel együtt pedig bíztatni is próbált, hogy itt most ne hagyjam abba. Még Hoseok is engedett a fenyegető testtartásából, ezzel jelezve felém, hogy átadta a terepet.

- Te aztán nem vagy semmi! Nagyon kedvesen próbálsz kidobni innen – felháborodást színlelt, azonban senkiben sem lelt partnerre, ezért abbahagyta a játékot. – Jungkook elég rendesen leadta azt a bizonyos szintet – fintorgott, majd hátrálni kezdett, végül pedig megfordult és az ajtón kisomfordálva elnyelte őt a városi forgatag.

Néhány pillanatig beállt közénk a kínos néma csend, majd mind egyszerre sóhajtottunk fel megkönnyebbülten, s végül Jungkook felé fordultam, hogy a mellkasának támasztva a fejem, öleljem szorosan magamhoz. Soha többé nem akartam találkozni ezzel a sráccal. Rémes érzés volt a féltékenység, arról nem is beszélve, hogy egész végig Yugyeomhoz méricskéltem magam. Tudtam, hogy még próbálkozni fog a fekete hajúnál, de egyszerűen nem akartam ebbe beletörődni. Ő hozzám tartozott, az én párom volt, szerettem, ezért nem akartam volna, ha valaki más hasonló szemeket meresztene rá.

- Megleptél Taehyung, de nagyon édes, harcias voltál.

Jungkook

Idegesített az a tenyérbemászó képe, felforrt a vérem, ahogy nyíltan próbálkozott és becézett engem, holott már a mi kapcsolatunk egy régi, lejárt lemez. Örültem, végtelenül boldog voltam mikor Taehyung rászólt és büszkén vigyorogtam mögötte állva, hogy „Igen, ő az én párom!". De mikor durván, lenéző szemekkel hozzászólt, a kezeim ökölbe szorultak és nagyon sok akaraterő kellett, hogy ne használjam boksz zsáknak azt az idiótát. Tae ügyesen és bátran állta a sarat ellene, ami nemcsak büszkévé tett, de fel is lobbantott az izgalmamat iránta. A testemet elöntötte büszkeség, a vágy, ahogy Taehyung harciasan fellépett ellene, kijelentette, hogy én vele vagyok. Abban a pillanatban rögtön nekiestem volna és hátra vonszoltam volna, hogy mennyei gyönyörben részesítsem őt.

Nem érdekelt Yugyeom véleménye, Taehyung tökéletes úgy ahogy van, egy igazi csoda, egy fényes csillag. Baromira megkönnyebbültem mikor végre távozott az idősebb, de volt egy sanda gyanúm, hogy még fog próbálkozni és ócsárolni is fogja még szeretett páromat. Akkor viszont kisminkelem a képét, de nem fogja tudni lemosni magáról hetekig.

Tae nyugtalanul fúrta a fejét a mellkasomba, mire ráncba szaladt a homlokom. Intettem a többieknek, hogy mi most hátra megyünk és a combjai alá nyúlva vettem az ölembe. Az ajtót berúgtam magunk után, vele pedig leültem a kanapéra, még mindig az ölemben tartva.

- Mi a baj Tae? – nagyot sóhajtott végül az ujjait tördelve rám nézett hosszas hallgatás után.

- Vissza fog még jönni. Vissza akar téged szerezni és nem fogja feladni. Nem tart engem ellenfélnek, ezt elég nyilvánvalóan kijelentette és ő helyes, jól néz ki, a szöges ellentétem.

- Igen, nem olyan, mint te, de pont ez benne a lényeg. Ő nem kell nekem, én téged akarlak és nem adtam lejjebb azt a bizonyos szintet, mert nem mértelek senkihez. Te több vagy tőle, sokkal több rejlik benned. Ne méregesd magadat hozzá, ő a kislábujjadig sem ér fel! Próbálkozhat ahogy akar, de engem már nem kap meg. Veled vagyok, én téged szeretlek és mondok neked még valamit – bal kezemet combjára raktam, aprót markoltam húsába, másik kezem ujjai csípőjét fogták és közel hajoltam füléhez, hogy belesuttoghassam akaratomat és az egyértelmű tényt – Nem Yugyeom után vágyakozik a testem. Rád vagyok kiéhezve, utánad sóvárgok.

Arcára erős piros árnyalat kúszik fel, szemeit a combján pihenő kezemre tapasztja és reszketegen engedi ki levegőjét. Kétségtelenül zavarba hoztam, ami roppant édes és egyben csábító.

- Veled álmodom minden éjszaka, melletted akarok minden reggel ébredni és esténként álomra hajtani a fejemet; veled akarom összegyűrni a lepedőt, neked akarok földöntúli, mámoros pillanatokat varázsolni. Veled akarok boldog életet élni. Ő már csak a múltam egy rossz szereplője, érted már, SüTae? -szemforgatás közben akasztja karjait a nyakamba és bólint egy hatalmasat, majd nevetve csíp az arcomba és szid meg gyengéden, hogy megint úgy neveztem őt. Direkt használtam az általam kitalált furcsa becenevét, hogy egy kicsit felvidítsam.

- Szóval tetszett, ahogy elzavartam innen? – huncutul, szemöldökét húzogatva mászik ki az ölelemből, amit csalódottan figyelek, de kérdésére megnyalom alsó ajkam, amint elém vetül a kép, ahogy birtoklóan közém és a görény közé állt. Az izmaim befeszülnek és elönt a forróság, a vágy, így feltérdelek a garnitúrára, bokáinál megragadom és a hátára fordítom őt, majd nyitott lábai közé térdelek karjaimmal a feje mellett tartva testsúlyomat. Íriszei ismeretlenül csillannak fel, kis félelemmel vegyítve.

- El se tudod képzelni, hogy mennyire imádtam. Olyan birtokló voltál akkor, amivel nagyon izgatottá tettél. Tudod mi lett volna abban a pillanatban a legnagyobb vágyam? Az, hogy behozzalak ide és megmutassam, hogyan tudlak szeretni téged tettekkel – lehajolva hozzá szavait ajkaira suttogom érzékien, s vágytól csillogó szemeket meresztek rá, majd csókolom meg túlfűtötten, nyelvemmel bebarangolva édes, forró szájüregét, szenvedélyes keringőre hívva őt. Testsúlyomat fokozatosan engedem le rá, egészen addig, míg megtámaszkodok alkarjaimon. Elhaló nyögést hallatunk mindketten a csókba mikor ágyékunk érintkezik és így ő tökéletesen megérzi az izgalmamat iránta.

- Jungkook, én még nem-

- Tudom Tae. Nincs semmi baj, nem tesszük meg most, nem így és itt. Most csak megszeretgetem a testedet – Riadt arcán kedvesen simítok végig és egy aranyos mosoly után, számat a nyakára tapasztom, ahová puha, szeretetteljes csókokat adok, halványan megszívom bőrét kilátszó kulcscsontján, amire felsóhajt és szájára teszi kezét. – Ne! Hallani szeretném, ahogy élvezed.

Szép kezét lefejtve szájáról nyomok tenyerébe egy csókot, majd a hajamra teszem, hogy ott kapaszkodjon belém. Sajátjaimat a felsője aljához irányítom és az anyagot egészen nyakáig tolom fel ezzel felszabadítva tökéletes bőrét. Minden új, előbukkanó területet alaposan megnézek és engedve a késztetésnek puszit nyomok szegycsontjára, jobb kezemmel végig simítok hegyes mellbimbóján, majd lágyan ajkaim közé veszem és nyelvemmel végig simítok rajta.

- Mhh... imádom, hogy ilyen érzékeny vagy - Taehyung mélyen felnyög, szorosan markolja meg tincseimet, mellkasa kidomborodik nekem. Halk sóhajai és nyögései felkorbácsolják izgalmamat, az engem takaró textíliák már veszettül szorítanak, de tudomást sem veszek róluk, most a legfontosabb ez az angyal, hogy mélyen az elméjébe vésse, én csak utána sóvárgok és őt nem lehet egy lapon emlegetni az exemmel vagy akárki mással.

Erotikával túlfűtött csókok ösvényét hagyva felsőtestén jutok el alhasára, ahol gyengéden megharapom bőrét, mire lábai megrándulnak és erősen beletép a hajamba, amire felszisszenek, de nemhogy a kedvemet szegné, még jobban felizgat ezzel. Övéhez nyúlva kicsatolom a fémet a helyéről és amint lehúztam a cipzárját, kimászok a lábai közül és megszabadítom a ruhadarabtól, így már csak egy fekete alsó takarja előlem. Pár lépéssel az ajtónál termek és a kulcsot elfordítva kizárok mindenkit, minket most senki sem fog megzavarni.

Taehyung kéjes, elkerekedett szemekkel figyeli, ahogy visszatérek a lábai közé, orcáin a rózsaszín árnyalat erősebb lesz, eltátja dús párnácskáit egymástól, ahogy egy csókot lehelek merev férfiasságára anyagon keresztül. Zavartan takarja el kezeivel az arcát, amit egy szórakozott, halk nevetéssel reagálok le és felmászva szájához a nyelvemmel török utat magamnak és fonom össze erős ízlelőszerveinket.

- Felesleges takarni magadat. Gyönyörű vagy Taehyung, elképesztően szépséges és veszettül szexi. Látni és hallani akarom, hogy élvezed ezt. Add meg nekem bébi! – Finom szájára nyomok egy puszit, miközben alsójának gumijába beakasztom az ujjaimat és leveszem róla, majd a nadrágja tetejére dobom. Éhes szemekkel térképezem fel félig meztelen felsőtestét és szabad alsórészét. Gyönyörű barnás bőr fedi őt, vágya, melyet irántam érez keményen feszül hasára, vörössége kiáltozik a törődés után. Arcának pirossága erőteljes, zavarban van mégis engem bámul, nem bírja levenni rólam a szemeit.

- V-vedd le... vedd le a felsődet... - suttogását alig hallom meg a fülemben dobogó vértől, így először nem is teszek semmit, csak megbabonázottan őt nézem, de hosszú ujjai, amik a pólóm alját megmarkolják kiszakítanak a transzból. Hagyom, hogy levegye rólam és a földre dobja, majd éhesen, birtoklóan bámuljon végig. Ujjaival végig követi a tetoválásaimnak a vonalait, elidőzik a hasamon, majd vissza felcirógasson egészen a számig, ahol alsó ajkamon végig húzza mutatóujját, mire kicsit kidugom a nyelvem és azzal simogatom meg. Kezeivel átfésüli a hajam, végül rámarkol a fürtjeimre.

- Iszonyúan jól nézel ki Jungkook!

- És a tiéd vagyok bébi.

- Az enyém... - körbenyalom a számat, amint értem epekedő izgalmával szemezek, majd egyik kezembe veszem őt és érzéki tempót diktálva kényeztetem őt. A nevemet sóhajtja, lábai megremegnek és szemei szorosan összezáródnak. Mutatóujjammal a makkján körözök, kicsit megnyomkodom mire magas hangon felnyög és csípőjét reflexből fellöki. Nyelvemet kidugva nyalok végig a tövétől makkjáig, mire erősebben kapaszkodik bele a hajamba. Számat eltátva fogadom őt be, mélyen nyelve el, fokozatosan a torkomra engedve, Taehyung pedig tekintetét az enyémbe fúrja, de mikor erősen megszívom merevedését vöröslő arccal ejti vissza a fejét. Fejem mozgásán fokozatosan gyorsítok, ujjaim combjának húsát markolják. Halkabb, hangosabb, mélyebb és magasabb nyögései töltik be a szobát, teste, mint a nyárfalevél egy erős szélben, úgy remeg, ujjai görcsösen markolják a fekete tincseimet, olykor erősen beletépve. Hangja és vonagló testének reakció elárulják, hogy nem bírja már sokáig, így mikor minden izma megfeszül leengedem őt a torkomra és akkorát szívok rajta, hogy behorpadnak a pofijaim. Taehyung artikulálatlanul nyögi a nevemet magas hangon, lábai körülölelik a fejemet, ujjai kíméletlenül szorítják a hajszálaimat, teste vad rángatózás közepette ereszti a számba váladékát. Finoman mozgatom a fejem, minden cseppjét kiszívva belőle, végül elválok tőle és lenyelem. Rózsaszínes nyelvemmel körbenyalom az ajkaimat, végül visszahajolok nemességéhez és megtisztítom, amit nyüszítve fogad, hiszen rendkívül érzékeny, főleg, hogy neki ez volt az első.

Taehyung hangosan, lehunyt szemekkel szuszog, én pedig leplezetlenül gyönyörködök benne. Annyira szép így izzadtan, tökéletesen kielégülten, boldogságban úszva. Gyengéden arcára simítok és cirógatom meg kipirult bőrét, mire felnyitja pilláit és halvány mosollyal ellágyultan pislog rám. Óvatos, szerelmes puszit nyomok szájára, végül lehajolok a ruháiért és segítek neki felöltözni, amit pironkodva fogad, így nevetve csókolok hajába, amint kényelmesen elhelyezkedik az ülőgarnitúrán.

- Remélem most már tökéletesen tisztában vagy vele, hogy érted dobog a szívem.

- Igen... - Magabiztos vigyorral cuppantok egy hangosat orrára, aztán a felsőmet felkapva indulok a mosdóba, hogy elrendezzem magamat, mert ez a szorosság, Taehyung izgató látványa és hangja után már maga a pokol. – Hova mész Jungkook? – Ártatlan kis lelkű, drága párom. Perverzen vigyorogva fordítom felé a fejemet és adom meg számára a választ.

- Nos a kezembe veszem az irányítást, ha érted, hogy mire gondolok – felé fordítom a csípőmet, így megláthatja nadrágon keresztül is jól látható merevedésemet, mire paradicsom piros arccal kapja el rólam a szemeit és zavartam motyog valamit, amit nem értek, így hangosan nevetve hagyom ott egy röpke időre, hogy végre megoldjam déli tájékom szorult helyzetét.

SF.xx