- Alig hiszem el – sóhajtom belépve a Han Rezidencia ajtaján. A Királyi Palota keleti szárny lett elkülönítve a mi családunk számára, bár az átjárás megoldható, ha ismerjük a trükkjét. – Nem hittem volna, hogy egyszer még ennyire örülni fogok ennek a helynek! – Mondom vidáman, élvezve az itthon kényelmét.
- Igen, mindenki örül, hogy itthon van, és jól van kis asszony – Mondja JongDae, hát igen, mások előtt fent kell tartani az illem látszatát. Elvégre a Királyi Tanács elnöke előtt csak nem tegezhet le. – Mindezek mellet, had emlékeztessem – fordul felém – még ma beszélnie kell Mr. Chio-vel és Mr. Kimmel.
- Aish, nem lehetne holnap?
- Nem – felel apám határozottan. Beletörődve sorsomba indulok az emeletre.
- Most lezuhanyozom. JongDae, értesítsen, ha itt vannak a vendégeink – fordulok még vissza a lépcsőről, majd eltűnök a szobámban, nem értem mire jó ez az egész. Az odáig oké, hogy a korházban, minden nap ott volt, ez a MinSeok, de idehaza nincs ré szükségem. Van testőrség, itt van ChanYeol és Chen is. Nem eshet bajom, de ha nekik ez így jó, akkor legyen. Csak nem tart ez olyan sokáig. Gondolkozom zuhanyzás közben. Majd épp, hogy csak felöltözöm, már kopognak is az ajtómon.
- Igen?
- Itt vannak – nyit be Dae és meg is indulunk lefelé. – A szalonban várják önt, kis asszony.
- Remek – suttogom, majd mély levegőt véve lépek be a szobába.
- Uraim – biccentek, majd kimért léptekkel sétálok el a helyemig és ülök le. Utálom ezt a színjátékot, de a mostohám előtt muszáj ezt játszani. Meg hát sajnos az apámra is túl nagy hatással van.
- Most, hogy MingSoo is megérkezett, akár kezdhetünk is – kezdi KimHee. Mire mindenki bólint, kivéve engem. Én ugyan is teljes mértékben elmerültem a bámészkodásban. És nem mást bámultam, mint MinSeokot. Hmm, az igazat megvallva nagyon is jóképű. És azok a szemek! Na meg, így, hogy kigombolva hagyta a zakóját, az ingje alatt is látszanak a jól kidolgozott izmok, meg a karja. Ahogy néha felemeli a kávéscsészét, hogy igyon, attól tartok szétreped a karján a ruha. Nyilván észrevette, hogy bámulom, de nem mondott semmit. Nem is tudott volna, hiszen az nem lett volna helyénvaló.
- Viszont van egy kis probléma uram – térek vissza én is a valóságba, ahogy meghallom MinSeokot beszélni. Gyorsan el is kapom róla pillantásomat és inkább a falat kezdem nézni. – Mivel a város másik felében lakom, és nem ismerem az itteni környéket, kissé nehézkes lenne az idejutás, mondjuk az éjszaka közepén.
- És? – Szól közbe a mostohám.
- Reménykedtem benne, hogy esetleg tud ajánlani egy helyet, ami közel van a palotához, hogy a lehető legnagyobb hatékonysággal tudjam végezni a munkámat.
- Oh, nos, ez csak természetes – kezdi KimHee – van a közelben egy... - De apám félbe szakítja.
- Biztosítunk szállást, itt a rezidencián. Mint láthatja, van elég hely – mondja apám.
- Hogy mi? – Kérdezünk rá KimHeevel egyszerre. Legalább ebben egyetértünk.
- Erre semmi szükség – kezdi a rendőr.
- Így van! – vágok közbe én is.
- Ragaszkodom hozzá – pillant rám szúrósan az apám, majd megenyhülő tekintettel fordul MinSeokhoz. – A lányom biztonsága érdekében bármit megteszek. Még ma költözzön be! – Szólítja fel, majd felállva indul meg kifelé, lezártnak tekintve a témát. A mostohám és az ügyvéd pedig követi. Én is felállok, majd a még kissé döbbenten üldögélő rendőr mellé lépek.
- Nincs szükségem bébiszitterre – sziszegem – Úgy hogy ne rendezkedjen be nagyon! – Lépek el mellette, de megragadja a karom.
- Ne higgye, hogy én ezt jobban élvezem, mint maga, de ha már itt kell lennem, próbáljuk a lehető legkevésbé megkeseríteni egymás életét.
- Ne akarja megmondani, mit tehetek, vagy mit nem. Ne legyen az utamban és ne szóljon bele az életembe, és nem lesz itt semmi gond, Xiumin. – Tépem ki karom szorításából és indulok tovább, de a hangja megállít.
- A nevem MinSeok, nem Xiumin.
- Tudom – felelek vissza sem pillantva és kilépek a szobából, majd karon ragadom Chent és elindulok vele ChanYeol lakrésze felé. Nem értem mi ellenvetése van a becenév ellen, illik rá. A Xiumin ugyan is azt jelenti, jóképű. De még mennyire, hogy az!
Kopogás nélkül rontok be Yeol szobájába, aki éppen felülésezik.
- Bocs, hogy megzavarjuk az edzést – kezdi Chen, és az ágyhoz sétálva ül le – de MingSoot elkapta valami roham, és mindenhova rohangál.
- Kösz – nézek szúrósan személyi asszisztensemre. – Nem tudom, mennyit tudsz az ügyről – fordulok Chan felé. – De van itt ez a rendőr, aki elvileg vigyázni fog rám – mondom, ChanYeol pedig bólogat. – Ide akarják költöztetni – sóhajtom az ajtónak dőlve.
- Na, ez egy remek hír! – Örvendezik Yeol, mire én csak hitetlenkedve kapom felé pillantásom. – Így legalább mindig itt lesz, amikor kell!
- Igen, meg akkor is, amikor éppen nem – gúnyolódom.
- Figyelj Ming – szólal fel Chen is elterülve az ágyon. – Én a helyedben hálás lennék az apámnak, hogy ennyire vigyázni akar rád, te meg itt játszod a sértett hercegnőt, már bocs – mondja és SeHun épp ezt a pillanatot választja, hogy belépjen a teraszajtón. És hogy miért épp ott? Meg ne kérdezzétek, hogy alakult ki nálunk ez a közlekedési szokás, de már megszokott, hogy ajtó helyett ablakon jövünk-megyünk. - Ne kérj bocsánatot – mondja semleges hangon – az is. Egy hisztis kis hercegnő – dobja le magát JongDae mellé. – Nem értelek – pillant rám – meg akarnak ölni, valami miatt, amire még csak nem is emlékszel, valószínűleg, olyanok, akik nem éppen kedvelik a családunkat és neked az a legnagyobb bajod, hogy amíg el nem rendeződik az ügy, valaki vigyáz rád, hogy ne dobd fel a talpad? Hihetetlen vagy.
- Nem erről van szó, csak ez is az a boszorka miatt van. Úgy kezel, mint valami buta kis lányt és mellém rendel egy csomó embert, akik még attól is meg akarnak óvni, hogy tüsszentsek! – morgom, és érzem Chen és Yeol szúrós pillantásait, hiszen ők is miatta kerültek mellém. – Már bocs srácok. De épp miattatok mondom, hogy nincs szükségem Xiuminre!
- Xiuminre? – Visszhangozzák egyszerre.
- Szóval – kezdi JongDae felülve. – Neked bejön ez a srác?
- Mi? Ezt meg mégis miből... Ohh – esik le, a becenevét használtam. A homlokomra csapom a kezem. – Nem, nem jön be, csak... Aish. Ezt nem magyarázom ki ugye?- Kérdem, mire mind a fejüket rázzák. Remek. 

****

Helló!

Hát igen, ebben e történetben nem lesznek titkok. Vagy még is? Olvassátok a frissítéseket és kiderül!;)