Másnap tökre feszülten keltem, Rodotis megpusztul. Kicsit féltem, nem fog-e átkokat szórni mindenfelé, ezért egyből az én szőke hercegem felé fordultam, hátha megmondja a választ, azonban ő még szundizott.

Így én is megpróbáltam visszaaludni, hátha sikerül, arra gondoltam, az én szépségem nagy döntés előtt áll, ezért nekem kell támogatnom, nem szabad idegeskednem.

Meg eleve, olyan cuki, amikor alszik! Imádom azt az édes arcát, ahogy veszi a levegőt, a teste pedig! Tökéletes! Annyira imádom, amiért nőies és férfias egyszerre, de inkább lágy, mintsem túlzottan szögletes.

Végül sikerült bealudnom, hogy aztán a már ébren lévő Paeris mellett nézzek szembe az új nappal. Először azt hittem, elhalálozom a beszűrődő napfénytől, ami úgy tűnik, korábban sehol sem volt, aztán magamhoz vontam az éppen engem vizslató párom.

– Jó reggelt, hercegem!

– Jó reggelt, neked is, hétalvó farok – köszöntött óriási mosollyal meg szeretetteljes csókkal, mire én durcizva elfordultam tőle. – Ne már, tudod, hogy nem úgy értettem!

– Nem tudom, muszáj lesz kiengesztelned!

– Most már értem, mire megy ki a játék!

– Akkor, mit szólsz? – fordultam felé reménykedve, hátha csinálunk együtt valami izgit. – Kimegyünk a rózsakertbe, kajálunk nagyokat, vagy bejelentjük a jegyességünk?

– Érdekes ötletek, de remélem, emlékszel, mire kell ma mennünk!

– Igen, igen, tudom, a fasz nagybátyád, vagyis félnagybátyád, Rodotis kivégzése lesz!

– Pontosan, tehát nem érünk rá kódorogni!

– De az pontosan mikor is lesz?

– Kilenc óra körül – válaszolta a mellkasom simizve.

– És most mennyi van?

– Fél nyolc, tehát felöltözünk, eszünk valamit, aztán.

– Rendben, ebbe beleegyezem, de ugye nem fog a csávó mindenfelé átkokat szórni? – tettem fel a kérdésem félve, mire röhögni kezdett rajtam, ahogy a hülyéken szokás.

– Szerinted, Klaern, lenne hozzá hangulatom, hogy mindenféle parazitákkal meg vetkőzésellenes valamikkel dobálózzon?

– Jó, igazad van, nem valószínű.

– Rajta lesz a bilincs, megnyugodhatsz.

– Mit választottál, te általában cuki, máskor rohadt ijesztő elfecske?

– Lefejezést.

– Az durva, de egészen kegyelmes.

– Tudom, azért lesz az. Meg szerintem keményebbet érdemel holmi akasztásért. Azt inkább a nem személyes ügyből kivégzettek kapják – mesélte nyugodtan, aztán rájöttem, ő már valószínűleg rengeteg kivégzést végignézett.

Teljesen elmerengtem, hiszen én a kibaszott családi jogart loptam el, mégsem ért annyit, hogy lefejezzenek érte. Ezek szerint, pitiáner bűnelkövető vagyok, semmi más. Megalázó. Mondjuk örülök, amiért élek, és ilyen jó sorom van a mohazöld szemű mellett.

Egy kivégzést csak kibírok, nem igaz? Igazából többet is túléltem a múltkor, habár kicseszettül megrázó volt, az egyetlen, ami megnyugtatott, az a dühöm, amit a család iránt éreztem. Á, igen, már akkor is csodáltam a szépségét, főleg, miután megmentette a seggem.

– Szóval a jogar ellopása nem személyes?

– Látod, hogy nem, hisz életben vagy. Ha az lenne, nem tudlak megmenteni sehogy sem – vetette ide lazán, közben pedig elhelyezkedett rajtam, teljesen rám feküdt. Tetszett.

– Nem valami egy és fél óráról meg reggeliről volt szó?

– Csak még egy percet, össze kell szednem magam, kemény lesz a mai nap, csak a félnagybátyám!

– Figyu, ha bármikor megrémülnél, szeretetre lenne szükséged, melletted leszek!

– Köszönöm! – ölelte át a nyakam, aztán végül lemászott rólam. Zavart a hiánya, de tényleg ideje felkelni. Majd utána az egész napot vele akarom tölteni.

– Később pedig elmehetünk a rózsakertbe, csinálhatunk közösen mindenfélét.

– Igazad van, mégis van értelme kikászálódni az ágyból! – hadarta energikusan, aztán kiugrott a takaró alól, majd lefagyott. – Faszom, kurva hideg van!

– Megyek, felmelengetlek, amíg fel nem öltözöl.

Tettem, ahogy mondtam, csak én elegánsabb és gyorsabb megoldást választva, egyenesen kizuhantam a puha fekvőhelyről, aztán anyázva felálltam. Paeris kuncogott, viszont totál elpirult, mikor odamentem mellé, és tényleg átöleltem, a keresgélés idejére.

Hamarosan pedig finomat zabáltunk reggelire az étkezőben. A többi elf sutyorgott, egészen izgatottnak tűntek, addig mi ketten haláli nyugalommal – tettetettel – ettük a kajánkat. Rájöttem, az átok után, egyszerűen imádok enni, örülök, amiért visszakaptam ezt a képességem is!

Pontosan azt ettem, amit a hercegem ajánlgatott olyan nagylelkűen még abban a cherveli fogadóban. Utána egészen ráérősen mentünk arra a helyre, ahol én is voltam nem olyan régen, aztán tökre befeszültem a cél előtt.

Legutoljára nem figyeltem, merre történtek a kivégzések, most viszont rájöttem, egész sokat kell menni odáig, nem csoda, hogy a múltkor kicseszettül elfáradtam. Habár, ez még mindig az én személyes gyengeségem, mert Paeris ismét lazán bírta az utat, habár azzal a szexi combbal meg seggel nem nagy kihívás.

Szóval én rendesen kipurcantam, amíg a hercegemnek meg sem kottyant az egész. Már ott vártak ránk, a király is, mégis valójában a trónörökösük parancsa érdekelt most mindenkit.

Mert bizony, összegyűlt a nép, a sok elmebeteg jött szórakozni, inkább halált néznek, mint kenyeret sütnek, vagy rendesen dolgoznak, felháborító! Gratus ilyenkor inkább elfordul, és az elfekre fingik, jelezve, milyen szinten imádja a híveit.

Az egész hangulat őrült volt, a tömeg üvöltözött, ujjongott, látszott, totál megrészegültek, attól, hogy itt kivégzés lesz. A hercegem enyhén remegett, így megfogtam a kezét, míg kisétáltunk mindenki elé.

Bevallom, kicsit ijesztő itt állni a sok fasz előtt és végignézni rajtuk. A picsa se tudja, éppen mit gondolnak, lehet megvetnek, vagy azt sem sejtik, ki az anyjuk lehetek.

– Te nem félsz szembenézni velük?

– Miért kéne félnem? Amíg egy jó kis kivégzést láthatnak, aki nem a rokonuk, addig oda meg vissza vannak a királytól – válaszolta a hercegem.

A magabiztos viselkedésével ellentétben, a hangja idegesnek tűnt, a kezem pedig úgy szorongatta, mintha éppen szülne. Csak üvöltenie kellett volna, bár nem kicsit ijednék meg, ha hirtelen kipottyanna belőle egy rinyáló kiskölyök.

– Fura pofát vágsz – fordult felém, a zöldessárgás szemével közben elég erősen méregetett, valószínűleg a téboly jeleit keresve rajtam.

– Te is, mint egy kiskutya. Csak annyira szorongatod a kezem, akárcsak egy szülő asszonyság. Elgondolkodtam, nem kell-e számítani egy alomra.

– Klae... Te amúgy annyira hülye vagy! – csapott vállba, aztán nagy levegőt vett. – Na, muszáj lesz elkezdeni a dolgot.

– Jó, akkor kezdjünk. És ahogy mondtam már: itt leszek, ha érzelmi támasz kell.

– Kösz, ha kiborulok, hadoválhatsz tovább a szülés undormányos folyamatáról, hátha gusztustalanabb dolog is lesz itt, mint Rodotis feje. Seggből kihulló babák!

– Látom, megoldod te ezt magadtól is.

Erre már nem figyelt, mivel egy emelvényre mentünk, aztán leültetett az odatett székre, ami arra várt, hogy valaki terebélyes valaga elfoglalja. Ezért tettem a dolgom, lecsüccsentem oda. Gratus anyjának hidegben álló mellbimbójára, de kényelmes!

Ezt kapják a menő arcok? Itt a sok tesója meg minden, azt hiszem, nem igazán láttam őket idáig, vagyis sosem dumcsiztam velük. Lehet nincs itt az ideje, viszont legalább nem méregetnek agresszívan.

Addig Paeris az apja oldalán ácsorgott, az asztalra támaszkodott, amin kupákban lötyögtek a borok. Fura, a múltkor nem volt ilyen, biztosan személyes ügyekre tartogatják.

– Figyelmet szeretnék kérni! Ma Rodotis Trinox, a Raegel-ház befogadott, azonban bűnei miatt elítélt tagjának a kivégzését láthatják – zengett a szőke hajú hangja, miközben a nép izgatottan sugdolózott. – A bűneiért lefejezés jár! A hóhér Rimegon Lomanfou, őt már jól ismerhetik a korábbi alkalmakról! – jelentette be, mire a nagydarab, izmos faszi, előrángatta Rodotist.

A félszemű látványa ijesztő volt, szerencsére a bilincsek elfojtották az erejét, miközben odavonszolták kurva nagy farönkre, amint eltervezték ennek a végrehajtását.

A bőre a szokásosnál is szürkésebb volt, az arcán kárörvendő vigyort volt, habár látszott, szenvedett. A hóhér leszedte róla a szemkötőt, ekkor vettem észre, milyen szinten elfertőződött a sebe. Undi!

A fekete, hosszú, egyenes haja, véres cafatokból állt, a tűz színeit hordozó szeme, a közönségét mustrálta. A mohazöld íriszű pasim elhelyezkedett mellettem, onnan figyeltük közösen, egymásba kapaszkodva, amint lenyomják a faszfejt a földre.

A bazi erős hóhér meglökte őt, a csávó álla a rönkön koppant, aztán két másik szolga láncokkal kifeszítette a karját, annyira szorosan, hogy onnan bizony nem mozdult.

A bitang felemelte a bárdját, a tömegben bennrekedt a levegő, bevallom, gyáván elhűltem, azt hiszem, vékonyka hangon be is szívtam a levegőt, aztán lecsapott. A jelenlévők megremegtek, mindenki, aki az asztalnál ült, de tartották magukat, így én szintén megpróbálkoztam vele.

A hosszú bútordarab alatt, Paeris combját markoltam, míg ő az én kezemmel tette ugyanezt. Rodotis nyakán óriási vágás éktelenkedett, a vére pedig spriccelt belőle, mint állat. Már nem volt olyan jó hangulatban, de én sem.

Nagy levegőket vettem, miközben Rimegon Lomanfou újra lesújtott a fegyverével, újabb roppanást előidézve. Még kétszer ismételte meg a műveletet, mire Otis feje elgurult, aztán egyenesen az emelvény előtt landolt.