Amit még éreztem, az a hercegem csókja volt, aztán minden elsötétült előttem. Vártam az istenség arcát, a mennyek vagy az alvilág látványát, viszont csak a feketeséget láttam. Aztán rájöttem, ez a szemhéjam.

Kinyitottam a szemem, majd körülnéztem a szobában. Ezt el sem hiszem, a hercegem hálója! Csak álmodtam? Komolyan, minden fájdalom, minden szerelmes pillanat álom volt? Mégis mikortól, melyik perctől?

– Jó reggelt, hercegem!

– Jó reggelt, Klae! – kelt fel mellettem a gyönyörű srác, aztán elmosolyodott, és a nyakamba borult.

Rendben, érdekes viselkedés az tény, mégsem túlzottan gyanús. Lehet csak örül nekem, vagy áll rám a farka, aztán reméli, megfektetem. Igen, biztosan ez az.

– Mondd csak... álmodtam ezt az egészet?

– Az átkot?

– Igen, azt.

– Nem álmodtad, minden perce valós volt – motyogta a vállamnak a srác, aztán megéreztem a nedvességet a bőrömön. Sír. De a hangja is olyan, tényleg megtörtént...

– Akkor haldokoltam?

– Igen, haldokoltál, én pedig teljesen kiborultam. Most már élsz, élni fogsz, azt mondták, sikerült.

– Tessék? Mi a franc sikerült?

– Gyógyítottam.

– Hát, jó későn sikerült, baszki!

– Örüljél neki, sikerült, bunkó! Más gyógyítókat kérdeztem ki róla napokig, míg szerencsére tegnap megkaptam a választ, és kipróbáltam rajtad, nálam is ugyanaz a helyzet áll-e fent – magyarázta, aztán kicsit eltávolodott tőlem, úgy mosolyodott el.

Bassza meg, milyen király, semmim sem fáj! Nem mocorognak a beleim, minden rendben, kapok levegőt, egyszeriben az első tünetektől az utolsóig, az összes eltűnt! Jobban érzem magam, mint valaha!

– És mire jutottál, hercegem?

– A pozitív gondolatok adják ennek a kulcsát. Bármikor, mikor boldoggá tettél, gyógyítottam. Viszont, mikor dühös voltam, vagy sírtam, olyankor saját magammal törődtem.

– Tehát, abban a csókban...

– Benne volt minden jó dolog, amit érzek irántad – fejezte be a mondatot, én pedig hüledezni kezdtem. Ez nem kicsit az, rengeteg kedves dolog lehet képes meggyógyítani egy ilyen betegséget.

– Köszönöm!

– Nincs mit megköszönnöd, szeretlek! Valójában nekem kéne hálát adnom, amiért életben vagy még. Én is átélhettem volna az átkot, mégsem így történt. Valószínűleg már rájöttél, azért mondtad azokat a dolgokat – habozott egy pillanatig, közben végig engem ölelt, simogatott, én meg el sem hittem az egészet –, mert tudtad, beleőrültem volna a halálodba.

– A téboly kerülgetett, ténylegesen. Nem értem, mit kezdenél őrült hercegként.

– Gondolom, hobbiból egy bejövős falfelületet bámulnék, vagy kiülnék a rózsakertbe – nevetett fel, míg kapaszkodott belém.

– Ha így lenne, remélem, beleélveznél abba a kútba.

– Mindenképpen. Szóval... most minden rendben?

– Amennyiben kiölted belőlem azt a geci kis élősködőt, minden a legnagyobb rendben.

– Úgy értem, a kapcsolatunkban – helyesbített, míg én kisimítottam egy rakoncátlan, szőke tincset az arcából.

Olyan csodálatos vele. Megmentett, szeret, visszacsókolt az életbe, tökéletes így kelni. Az arca még pont ugyanolyan meleg és a bőre annyira puha! A segge pedig... Ó, bizony, tökéletes!

– Nagyjából.

– Nagyjából? Ezek szerint hiányzik valami? Mit szeretnél?

– Téged, hivatalosan. Házasodjunk össze! – mondtam ki a lehetetlen gondolatom. – Igen, erre vágyom, mióta Chervelben úgy megbámultak téged!

– Rendben, házasodjunk!

– Te most szórakozol velem?

– Nem szórakozom, tegyünk így! – válaszolt kissé durcásan, mégis bújva hozzám.

– Komolyan? Lehetek a férjed, megengednék?

– Persze, a törvény az törvény, botrány lesz, az tutifix, viszont megtehetem, ha nagyon szeretnéd. Az első király lennék, aki pasival házasodik, extra nagy botrány!

– És benne lennél egy ilyen botrányban?

– Úgyis balhéztam mindenütt, nem nagyon számít, nekem meg semmi kedvem sincs elvenni valami picsát. Majd együtt elmondjuk a szüleimnek!

– Gratusra... ki fognak borulni!

Bizonyosan, basszus! Összeszidnak minket, és megtiltják a dolgot! Legalább Paeris benne lenne ebben a házasságban, ami kurva menő! Pedig ebből káosz lesz, ha mi egyszer egybekelünk, főleg ilyen rövid ismeretség után!

Azt a felfordulást szégyentelenül élvezném, már várom a csókot, mikor meglátják, egy másik pasival jött össze az országunk basznivaló trónörököse! Ki lesznek akadva, a sok Chervelben élő fasz végre felfogja, ő az enyém, senki másé!

Ráadásul az átokkal sincs több problémám, szép az élet! Milyen kibaszott szép, miután így túléltem, mondanám, megállíthatatlan vagyok, de nem hiszem! Azonban a polgárpukkasztás nagyon is menni fog, mindennél jobban.

– Kicsikét biztosan, habár én annyira nem aggódnék rajta. Kedvelnek téged, legfőképp azért, mert tudják, mennyire fontos vagy nekem.

– És megmentettem a segged egy bél- és tüdőzabáló átoktól, tehát ne utáljanak! A jogart pedig nem sikerült ellopni, vagyis gyakorlatilag nem vagyok bűnöző!

– De az vagy – kuncogott Paeris.

– De nem!

– De bizony, nagyon is!

– Nagyon dolgozol rajta, hogy elrontsd a kedvem!

– Ahhoz sokkal keményebben kéne teljesítenem, tudom, elég lenne csettintenem, aztán már megbasznál!

– Jó, talán a kezedben van a titkos fegyver. Vagy a seggedben, még nem jöttem rá teljesen – rántottam meg a vállam, aztán kapva az ötletén, csókolgatni kezdtem a nyakát.

– Kibaszottul cuki a csábítási kísérleted, azonban nem fogadhatom el. Előtte ki szeretném még akasztani a családom, ha az megfelel.

– Jó, legyen az! Utána biztosítsd a dugást!

– Mindenképpen fogom! Ja, amúgy holnap izgi esemény lesz, amit már előre megszerveztem magamnak, de így te is láthatod!

– Miféle?

– Öhm... Csak Rodotis kivégzése – legyintett egyet, mintha egy légy haláláról beszélne, aztán kipattant az ágyból.

Gratus kiütéses bőrére, tök pucér! És még azt mondja, ennek álljak ellent, micsoda farok ez a herceg! A faszi meg nyugodtan pusztuljon, ki nem állhatom, azt a sötét seggfejt! Amennyi szenvedést hozott Paerisre, azért megérdemelne még egy kurva nagy pofont is mellé!

Na, de nem ez a lényeg, hanem a semmiben feszítő szívszerelmem, akinek áll a farka, mégis képes lemondani a szexről! Ezt nevezik aztán baromi nagy önuralomnak! Közben annyira szexi, egyszerűen hibátlan!

A faszért kell ennyire erőszakosan háttal öltöznie nekem? Látszik rajta, ezt direkt csinálja, tudja, mennyire imádom azt a szép fenekét! De hát nem csoda, olyan, akárcsak egy tökéletes barack, amibe az elfek összessége csak bele akar harapni egy nagyot!

Nem ne harapdálja nekem a seggét senki sem rajtam kívül! Azon mélységesen felháborodnék, örülök, amiért az ágyasait kiküldte innen. Konkrétan egy sincs bent, eltakarodtak, nincs ok a féltékenységre.

– Hát... egy biztos: megérdemli. Egyébként muszáj ilyen ártatlan erotikával öltözködnöd? Nem félsz, hogy meghiúsítom a terved, mert rád nyomulok?

– Kicsit sem, erős faszi vagy te. A szex meg sokkal jobb, ha kicsit felajzottabb vagy a szokásosnál.

– Az lehetséges. Akkor dobj valami ruhát, és botránkoztassuk meg a szüleidet! – pattantam ki én is energikusan.

Egy pillanatra megtorpantam, hiszen el is felejtettem már, milyen fájdalom nélkül élni, nem szédülök, levegőt is tudok venni, a torkommal sincs semmi, hát ez állati jó! Megérte a srácnak kihívni azt a sok gyógyítót, örülök, amiért megmentett, ismét mosolyog!

Tényleg, ezt akartam én látni annyira, hát itt van, az arcára írva, a cuki kis képére, amivel igyekszik felbolygatni az egész politikát! Egészen ártatlan, még mindig gyönyörűszép az a mohazöld szín, főleg, mióta megtaláltam a fejemben ezt a kifejezést!

– Nesze, ez jó lesz?

– Nekem az engem körülvevő légtömegek szintén megfelelnének, viszont nem akarok senkit sem a kelleténél jobban ingerelni.

– Azt tudom, azért örülök, amiért ennyire tiszteletteljes vagy – mosolyodott el a már ruciban álldogáló hercegem, aztán röviden megcsókolt.

– Te pedig hihetetlenül gyönyörű.

– Ez jól esik, köszi! Rákvörös fejjel fogok anyu és apu elé állni, hát ilyet!

– Meg álló fasszal, annyira nem az arcodon lesz szerintem a hangsúly.

A szőke szerelmem felkuncogott, míg én magamra szenvedtem a ruhákat. Ezután végigmértem őt, és tetszett a látvány: lazán gombolt inget viselt, fekete mellénnyel a szokásos kék öltözéke helyett, alul pedig koromszínű nadrágot. Kibaszottul farokállító látványt nyújt, ebből még bajok lesznek!

Indulás előtt Paeris csak úgy elkapott, lesmárolt, ami isteni finom volt, majd legalább egy percig ölelkeztünk. Az nagyon tetszett, egyszerűen csodásan éreztem magam a forró teste miatt, biztosan azért van, mert ilyenkor is gyógyít, csak a testem helyett a lelkem kerül előtérbe.

– Jól van, mehetünk – szakadt el tőlem lassacskán, aztán letörölt a szeme sarkából néhány könnycseppet, aprókat szipogott, míg egy zsebkendőbe nem fújta az orrát.

Kézen fogva léptünk ki a hálóból, hogy a trónteremben megkeressük a srác lézengő szüleit. Vagyis általában ott szoktak lenni, ha nincs más fontos dolguk. Örültem, amiért visszakaptam a sebességem, és nem dülöngéltem jobbra-balra, mint valami részeg idióta.

A minden eddig olvasott, terhes nőt ábrázoló könyvemben lévő, klisés tünetek sem akadályoznak már, olyan ruganyos vagyok, akárcsak egy kiadós szex után. Ezért gyorsabban haladtunk, bár Paeris még kicsit megszokásból a régi sebességemhez tartotta magát, viszont megelőzve őt, rángattam egy kicsit, így hamar rájött, az ilyen cuccok már nem vonatkoznak ránk.

Ahogy vártuk, ott üldögéltek a trónteremben, eléggé kétségbeesettnek tűntek, valószínűleg a fiacskájukért aggódtak. Egyből ránk néztek, aztán az anyja idefutott hozzánk, és átkarolt mindkettőnket.

– Hát élsz! Te pedig mosolyogsz, kicsikém! Mi történt? – kérdezte, miközben az arcunk birizgálta.

– Rájöttem, miként tudok gyógyítani, és sikerült.

– Igazán? – állt fel a király is, aztán elénk botorkált. – Nagyon büszke vagyok rád! De gondolom, nem ezért jöttetek.

– Tényleg nem. Apa, anya, ez fontos nekem, ezért kérlek, úgy kezeljétek! Klae-vel össze szeretnénk házasodni!

– Megőrültetek? Tudjátok, micsoda felháborodást keltenétek vele?

– Igen, tudjuk, viszont ezt akarjuk! – jelentettük ki egyszerre. – Nem szeretnék olyanhoz hozzámenni, akit nem szeretek. Klae itt van nekem, most él és virul, mi kell még?

– Férfi a férfival még nem...

– Ezzel is tisztában vagyunk.

– Ha ezt szeretnétek, akkor legyen! – tárta szét a karját a király, mire a hercegem a szüleit kezdte ölelgetni, aztán én is beszálltam a szolidaritás jegyében. – Fiam, azt jól jegyezd meg, ebben az esetben nem mentem meg a segged!

– Nyugi, felfogtam, megoldjuk mi ketten, ugye, Klae?

– Bizony! Most pedig mehetnénk...

– Szexelni! – vágta rá Paeris.

– Pontosan, lépjünk!